Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

300 Az országgyűlés képviselőházának l? valamivel több, mint 1932 október 10-én, amikor pedig a dollár különösen szilárdnak és jólfekvőnek volt elismerve. Bankjegyforgalmuk április 19-én mindössze 500 millió dollárral volt több, mint 1932 október 10-én, és ha összehasonlítjuk a 6000 millió dollár körüli bankjegyforgalmat a 4300 milliós aranykészlettel, akkor azt látjuk, hogy 70%-os aranyfedezete volt a dollárnak. A dollárárfolyam leejtése nem volt tehát indokolt, és csak kérdés» hogy milyen ellenrendszabályokat fognák a töb'bi országok életbeléptetni, mert hogy ezt nyugodtan nem fogják nézni, az nézetem szerint vitán felül. áll. Az 500 millió dolláros bankjegyforgalom-emelkedés korántsem indokolja a dollárárfolyam csökkentését, annál kevésbbé, mert mielőtt ez az 500 millió dolláros hank jegy forgalom-emelkedés 'bekövetkezett, az Egyesült Állaimok közismerten egy r óriási deflációs állapotban voltak. Amint méltóztatnak visszaemlékezni, akikor, amikor a hank jegyszaporítás gondolata először felmerült, azt Amerikában igen szellemesen reflációnak nevezték és nem mint ahogyan most egyszerre nevezni kezdik, inflációnak, és valóban, a refláció kifejezés volt a helyes. Láttuk néhány nappal ezelőtt, — ha valaki figyelemmel kísérte ezeket a részleteket — hogy az Egyesült Államokban megjelent egyik legutóbbi kimutatás szerint, egy korábbi kimutatásihoz képest a nemzeti bankok aranykészlete növekedett, a bankjegyforgalom csökkent. Erre azt kellett volna várnunk, hogy a dollár újból elkezd •emelkedni, e helyett azonban ugyanazon a napon, amikor ez a jelentés napvilágot látott, elég jelentékeny dollárbessz következett be, ami szintén azt igazolja, hogy^ a dollárnak ez az árfolyamleejtése nem természetes úton, hanem mesterséges úton történt, mert ezt Roosevelt akarta, aki ettől remél az Egyesült Államok számára bizonyos különleges előnyöket. Az a tény, hogy ez a refláeió — nevezzük alkar reflációnak, akár inflációnak — milyen reklámszerű kommünikézés közben folyt le megint csak azt (bizonyítja, hogy itt mesterséges, taktikai intézkedés történt, mert azt azután mi, akik tizenöt év alatt kétszer voltunk olyan szituációban, hogy valutánkat védeni kellett, mert az meg volt támadva, tudjuk, hogy ilyenkor nem szokás nagydobra ütni a nemzeti bankok és a konmányok részéről azokat az intézkedéseket, amelyeket szükségesnek tartanak abból a szempontból, hogy a valuta megvédesisék. De különben is ez az amerikai politika nem egészen őszinte, mert ugyanakkor, amikor Roosevelt, MacDonald és Herriot találkozásáról ikommünikét adtak ki, amely szerint egyetértésiben megállapították azt, hogy a világgazdasági konferencia legfontosabb célja egyebek között az lesz, hogy a pénzügyi és valutáris kérdéseket rendezzék, Roosevelt felszólítással fordult az összes többi országokhoz, hogy a világgazdasági konferencia befejezéséig kössenek vámfegyverszünetet, ne emeljék a vámokat, ne léptessenek további kontingentálási korlátozásokat életbe. Tette ezt Roosevelt ugyanakkor, amikor ő az Egyesült Államokat előzőleg már taktikailag kedvező pozícióba hozta >a dollár árfolyamának leejtése révén. Nem hiszem, hogy Anglia és Franciaország hajlandók lesznek az Egyesült Államoknak lépremenni és az Egyesült Államoknak meg kell majd győződniök a világgazdasági konferencia előtt, vagy annak folyamán arról, hogy partnert arra nem fognak oly megoldáshoz találni, amely őket izoláltan kedvező helyzetbe ho'zza, a többiek pedig fegyverrel láb?. ülése 1933 május 11-én, csütörtökön. nál álljanak és várják a következményeiket, illetőleg a saját romlásukat. Ez körülbelül olyan volna, ha szabad alludálnom az általam előbb említett önellátási törekvésekre, mintha az egyik állam kijelentené, hogy ő csak azon az alapon hajlandó tárgyalni, vagy hozzájárulni a válság enyhítéséhez, hogy az ő önellátási törekvéseit továbbra is fokozza, a többi országok pedig ezekről a törekvésekről mondjanak le, vagyis, hogy ő mindenkinek eladhasson, de senkitől se legyen köteles vásárolni, ami nyilvánvalóan abszurdum. Nem hiszeta azonban azt sem, hogy az Egyesült Államoknak ez a politikája belső viszonylatban meg fogja hozni a kívánt eredményt. Mert itt legfeljebb az vezetheti az Egyesült Államokat, hogy ők adósailkat akarják védeni és az adósvédelemnek azt a formáját választják, hogy felhígított, tehát kisebb értékű dollárban fizethessék meg az adósok a jó dollárban kontrahált tartozásokat. Ez így burkolt devalorizáció, amelyet azonban, ha ez a szándék vezetné őket, sokkal jobiBian és célirányosabban lehetne nyilt de valorizáció val megoldani, mert ennek a burkolt devalorizációnak olyan veszélyei vannak, amelyeknek ok nélkül senki sem fogja magát kitenni, értve ezek 'alatt a veszélyek alatt azt, hogy ez az egész folyamat Amerika belső viszonylatában eredménnyel csak akkor járhat, ha ott az áraknak a belföldi viszonylatában való emelkedése nagyobb mérvű, mint amennyit a dollár árfolyamesése kitesz. Tudniillik, ha ez nem következik be, akkor belső viszonylatban ők még sokkal nehezebb helyzetbe kerülnek, nem is szólva arról, hogy a dollár árfolyamesésének következtében az élet kétségkívül meg fog drágulni és kétségtelen, hogy a munkabérek is fel fognak menni, tehát termelésük tulajdonképpen lényeges veszélyek előtt áll. Mindezekből nyilvánvalónak látszik, hogy elsősorban taktikai intézkedésekkel állunk szemben. T. Ház! Azért voltam bátor ezekre az eseményekre kissé részletesebben rámutatni, mert érzékeltetni akartam, hogy az én benyomásom szerint a hatalmas birodalmak egymáshoz való viszonylatában micsoda gigászi gazdasági küzdelem van kialakulóban. Ebben a tekintetben nem szabad csalódásba esnünk azon formulák alapján, amelyeket több-kevesebb sikerrel gyártanak minden internacionális összejövetel, minden találkozás és minden konferencia alkalmával és amelyek mindig a legteljesebb egyetértésről tesznek bizonyságot. Ha most ezekkel a viszonyokkal összehasonlítjuk a mi speciális magyar viszonyainkat, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az összehasonlítás ma azt eredményezi, hogy ha nekünk nagymértékben meg is vannak a mi bajaink, szenvedéseink, meg is vannak a súlyos megoldásra váró problémáink, mégis csak a nyugalomnak egy bizonyos szigetét képezzük ebben a internacionális forrongásban, i Mielőtt erre rátérnék, még szeretném illusztrálni azt, hogy a mi taktikai helyzetünk is javult, mert most bizonyos fokig, felcserélődnek a szerepek, most mi leszünk azok és velünk együtt még néhány kisebb ország, akik előkelő szemlélői leszünk azoknak a világgazdasági eseményeknek, amelyek most folyamatban vannak és hiszem, hogyha valamiképpen meg fogják találni a kivezető utat ebből a káoszból, és a nagy nemzetközi kérdések meg fognak oldódni, akkor a mi világviszonylatban tulajdonképpen nem túlságosan nagy