Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. igényeinkkel és kívánságainkkal mindig jobban fogunk ^ elhelyezkedni tudni, mert egy-egy ilyen kérdésnek, egy-egy ilyen problémának, amely reánk nézve életkérdés, de internacionális viszonylatban nem olyan fontos, megoldatlansága miatt nem fogják magukat a világhatalmak kitenni annak, hogy eredménytelenül végződjenek a válság megszüntetését célző törekvéseik. Hiszem, hogy nem túlzott az a benyomásom, hogy ez a káosz minket közelebb hoz egy kikristályosodási folyamathoz és hogy mindenesetre közelebb van a világ a kivezető úthoz, mint volna akkor, ha ez a krízis nem ilyen érzékenyen szántana végig az Egyesült Államokon, nem fenyegetné Angliát és Franciaországot, de éppen úgy Svájcot és Hollandiát is, amelynek készülő rendszabályairól a napokban is igen sokat hallottunk és olvastunk. T. Ház! Ha ezzel szemben a mi helyzetünket vesszük, kétségtelen, hogy a mi gazdasági forgalmunk nagymértékben összezsugorodott, kétségtelen az is, hogy rendkívül sok és nehéz problémánk van, de a mi mai gazdasági életünkben^ jelentkezik egy bizonyos konzekvens célkitűzés, jelentkezik égy bizonyos szervezettség. Mi gazdaságilag éveken keresztül visszavonultunk, de — legyen szabad katonai kifejezést használnom — a visszavonulást olyképpen csináltuk, hogy rendezett sorokban vonultunk vissza, a mi csapataink nem szaladtak széjjel a szélrózsa minden irányában, hanem ma is mind együtt vagyunk, megtartva azokat a kereteket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy újbóli javulás esetén fejlődésképesek legyünk és egy jobb jövőnek nézhessünk elébe. Eri ezt igen lényeges megállapításnak tartom, mert felfogásom az, hogyha az úgynevezett leépítés, vagy — hogy az előbbi kifejezést használjam — a visszavonulás rendszertelenül történt volna, akkor feladtunk volna sok olyan értéket, amelyet nekünk ma és még a mai szomorú költségvetési helyzetünkben is konzerválnunk kell, ha akarunk gondolni, hogy valaha a javulásból is kivehessük részünket. Meg kell még állapítanom azt is, 'hogy e visszavonulás alatt bizonyos irányban még fejlődést is mutattunk fel, termelésünk ma technikai szempontból sokkal magasabb fokon áll, mint amilyenen állt akkor, amikor sokkal kedvezőbb viszonyok voltak. A nemesített vetőmag ma már általánosan elterjedt az országban, ma rnár minden kisgazda tudja, hogy abból jobb termést kap és szívesen használja. Ugyanezt lehet megállapítani gyümölcsünkről, amelynek minősége is sokat haladt és végre rájöttünk az egész vonalon arra, — és ezen a téren fokozatos javulás mutatkozik, — hogy ha el akarunk adni a külföldnek valamit, akkor nem elég az a praetium affectionis, amelyet az a tárgy a tulajdonosra nézve képvisel, hanem szükséges azt olyan felszerelésben adni, úgy és akkor szállítani és olyan minőségben szolgáltatni, mint ahogyan azt a legkényesebb vevő megkívánja. Ezért tartom helytelen politikának azt, hogy a rossz minőséget termelő részesüljön támogatásban. Az utóbbi években már úgy történt, hogy a praemizálás fokozatosan eltolódott a jó minőség felé, ezen a téren azonban felfogásom szerint még következetesebben kellene tovább menni és csak a jót és a legjobbat termelőt volna szabad segélyben részesíteni. Ipari termelésünkre vonatkozólag bátor vagyok megállapítani azt, hogy dacára annak a súlyos ipari válságnak, amely alatt nyöülése 1933 május 11-én, csütörtökön. • 30l I günk, termelő berendezéseinket állandóan modernizáltuk, állandóan teljesítőképesebbé tettük és merem állítani, hogy a magyar iparcikkek világviszonylatban ott, ahol nem tornyosulnak eléjük legyőzhetetlen kereskedelempolitikai akadályok, sikerrel állják meg helyüket és nem egy viszonylatban vezető pozíciót foglalnak el (Cropper Sándor: Csak a magyar munkabérek nagyon alacsonyak. — (Za.j.) a többi hatalmas birodalommal szemben is. Ezzel kapcsolatban rá szeretnék mutatni arra, hogy a mi egész termelésünk — és most nem disztingválok mezőgazdasági és ipari termelés közt, — milyen elismerésre méltó teljesítményt produkált az utóbbi időkben. (Propter Sándor: A magyar munkás szinte ingyen dolgozott! Koplalt!) A folyó év első három hónapjában a Nemzeti Bank 52'4 millió pengő értékű devizabevételt kapott. Ez 24 százalékkal, azaz körülbelül 10 millióval tesz ki többet, mint az előző év ugyanezen három hónapjában. Hozzájárul azonban ehhez, hogy míg ez idő alatt egész exportunknak volumenje 11 százalékkal emelkedett, addig Ausztriába irányuló exportunk 9 százalékkal csökkent. Ez a csökkenés pénzre átszámítva körülbelül hárommillió pengőt tesz ki. Ha tehát az egyenleget veszem, mi 13 millió pengő értékű árút vittünk ki a folyó év első 'három hónapjában új fogyasztási területekre. E melj lett az eredmény mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ügy van! Ügy van! jobb felől.) mert ez az élniakarásnak olyan kemény bizonyítéka, amely előtt csak kalapot lehet emelni. (Ügv van! Ügy van! jobbfelői.) Ma, amikor tudjuk, hogy az értékesítési nehézségek milyen óriásiak, bizony embernek kell lennie a talpán annak a termelőnek, aki új piacokat tud meghódítani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelői.) En nem vitatom, hogy a termelőknek és a kereskedelmi organizációnak is igen nagy részük volt ebben az eredményben, viszont nem vitatható az sem, hogy a kormány helyes gazdaságpolitikája nélkül ezt az eredményt nem lelhetett volna elérni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelői.) En nem tartozom a kritika nélkül bámulok közé, de a mai nehézségek mellett — azt hiszem, — csak a legteljesebb elismeréssel emlékezhetünk meg a kormánynak arról a gazdaságpolitikájáról, amely ilyen eredmények •elérését tetté lehetővé. Nem kis mértékben vette ki részét ebből a munkából a Nemzeti Bank sem, amely végeredményben bebizonyította, hogy az ő felfogásának volt igaza, mert mihelyt a pengő értékállandóságának szempontjai megengedték, tágította az előírásokat, de kvalifikált prémiumokat adott az exportnak és kvalifikált felárakkal sújtotta az importot a nélkül, hogy — mint ahogyan nagyon sokan akarták volna és propagálták is — uniformizált felárat, vagyis a pengő diszázsióját deklarálta volna. Hogy az az eljárás volt a helyes, amelyet mi követtünk, az nyilvánvaló a szomszéd Ausztria példájából, ahol látjuk, hogy az ő valutája máris visszabukott 30 százalékkal és nagyon veszedelmesen közeledik ahhoz a lejtőhöz, amely lejtőn — régi tapasztalatból tudjuk, — nincs megállás. Ha ennek az eredménynek fontosságához és értékességéhez még kommentár kell, akkor azt is megtaláljuk a Nemzetek Szövetsége budapesti megbízottjának, Mr. Tylernek jelentésében. A Tyler-jelentés, amely a legutóbb jelent meg, élénken különbözik az eddigiektől.