Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

2Ô6 Az országgyűlés képviselőházának 1?8 el a vagyona, minden szorgalma, tudása és törekvése dacára. Hogy a magyar, gazda egyáltalán még dolgozik és nem hagyja el a földet, az annak a nagy szeretetnek tulajdonítható, amely őt a röghöz, ehhez a magyar földhöz hozzáfűzi és annak a reménynek, hogy valamikor csak megváltozik ez a tűrhetetlen helyzet. Ehiök: Felkérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Frey Vilmos jegyző (megszámlálja a képviselőket); Huszonkettő! Elnök: Megállapítom, hogy a Ház nem tanácskozóképes. Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Felkérem gr. Somssich Antal képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Gr. Somssich Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Fel akarom említeni, hogy a nagybirtok, amennyiben tőle telik, iparkodik segíteni a munkanélkülieken és pedig azáltal, hogy aratógépeket nem alkalmaz. Ezzel a kézimunkaerőnek ad munkaalkalmat. A mi vármegyénkben a hatóság is általános propagandát csinál és a gazdákat felszólítja, hogy aratógépeket ne alkalmazzanak, hogy az aratómunkások kenyeret kapjanak. Ezt az ipar és keres-) kedelem is utánozhatná. így például a gépgyárakban is kézikovácsmunkával lehetne bizonyos munkákat elvégezni, amelyeket ma gép végez s ugyanígy Budapesten a fakereskedők is gép helyett kézzel fűrészeltethetnék és apríttathatnák a fát. Nem mondom, hogy ez óriási öszszeget jelentene, de egypár f száz családnak mégis csak kenyeret juttatnának és pár száz családon valamit mégis csak segítenének. Általában a gazdáknak mégis csak az a fősérelme, hogy az adó nincs^ arányban sema föld árával, sem a gabona árával, sem az állatok árával, sem az iparcikkek árával. Mégis a városi lakosságnak és általában főleg annak a néposztálynak, amelynek 90%-ban a kenyér a főtápláléka, azt a potom olcsó gabonát kenyér alakjában méregdrágán kell megfizetni !Ez nagyon antiszociális é3 nagyon immorális állapot, amelyet tovább megtűrni nem szabad és nem lehet. Teljesen téves az a beállítás, mintha a gazdák követelnék, hogy a kisfogyasztók fizessék meg a bolettát. Tessék a bolettát máshonnan előteremteni. Tessék az iparcikkek árait leszállítani. Hogy az a boletta azonban a másik relációban a gazda felé megint mit jelent és milyen szekatúrát jelent a földbirtokosnak, akinek, mondjuk, van egy vámőrlőmalma és azt bérbeadja, erre nézve egy tipikus esetet mondok el. Egy alkalommal ebben a kis bérbeadott malomban tiszteletét tette a malomellenőr. Ez a malom 250 métermázsa rozsért volt bérbeadva. A szerződés értelmében a tulajdonos a rozsban járó bért a malomban hagyta azzal, hogy a konvenciót ebből a rozsbérjárandóságból mérik ki. Ki is mérték. De amikor a malomellenőr betoppant, úgy állt a helyzet, hogy 250 métermázsa rozsnak kellett volna ott feküdni. Azt kérdezte a malomellenőr, hogy hol a rozs. A tulajdonos azt mondta, hogy kimérte konvencióba. A malomellenor erre azt mondta, hogy tessék a gabonalevelet és a bolettát megvenni. Ez 250 métermázsa rozsnál 2250 pengőt jelent. 900 pengő esik a bolettára, a gazdának marad 6 pengő ára bolettája. Végeredményben te. ülése 1933 május 11-én,, csütörtökön. hát 1350 pengőt kellett neki fizetni azért, hogy a rozsot odaadta konvencióba. A gazda természetesen ezt megfellebbezte, de minden fórumon elutasították. Ha azonban azt a rozsot X. Y. kereskedőnek adja, megkapja a rozs árát a boleltával együtt. Ezek anomáliák, amiket fenntartani nem lehet, nem szólva arról, hogy még a gazdától az adót is követelték akkor, amikor 1350 pengőt kivasaltak belőle minden jogos alap nélkül. T. Ház! Hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között és az uralkodó pénzszűke mellett mégis milyen üzemeket tart még ma is fenn az állam, erre nézve iskolapéldát akarok felhozni. Egyik beszédemben már felemlítettem az áporkai csikótelep ügyét. Nem mondom, hogy ez tiszta panama, de mindenesetre egy különös elgondolása üzem és üzlet. Egy öreg úr, Kégli János, aki különc ember volt, 400 katasztrális hold földjét az államra testálta azzal a kikötés sel, hogy az állam ott egy csikótelepet létesítsen, lótenyésztésre rendezkedjék be. Az állam átvette ezt az áporkai birtokot, a 400 holdas birtok kicsiny volt, volt rajta egy kis kúria, abban altiszti lakásokat rendeztek be, de tiszti lakásokra is kellett helyiség s minthogy ezen a területen nem volt megfelelő épület, a szomszéd birtokbói bérbevettek egy kastélyt és ott a tisztek részérc berendeztek egy — mondjuk — pavillont. A bir

: tokon a különböző magánosoktól megvásárolt méncsikókat állítottak be és ezeket nevelték négy éves korukig. Azután kisült, hogy nincs legelő. Erre megint egy másik birtokból kétszáz hold legelőt hozzábéreltek ehhez a birtokhoz, hogy a méneknek legelőjük is legyen. Amikor ezen már mind túl voltak, akkor rájöttek arra, hogy ez a telep abszolúte nem fizetődik ki, valamit tehát tenni kell. Erre beállítottak oda egy 80 tehénből álló tehenészetet. Merem állítani, hogy a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy egy tehenészet lótenyésztés, (Derültség.) ez tehát az alapító intenciójával egyáltalán meg nem egyező. De ez még mindig nem elég. Amikor a tehenészet sem fizetődött ki és ki akarták mutatni azt, hogy mégis valami jövedelmet produkálnak, úgy segítettek a dolgon, hogy papíron átkönyvelték az áporkai csikótelep javára azokat a méneket, amelyeket — mondjuk — 700—1000 pengőért vásároltak és ott a telepen felneveltek két éven át, 3000 pengővel és így próbálták eltüntetni a deficitet. Egyszóval az állam a saját zsebe kárára hazudik. Ez lehetetlen állapot és ezért valakinek felelnie kell. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A földinívelésügyi miniszter úrnak voli tudomása erről és ha nem volt tudomása. akkor referenseit, terheli a felelősség, hogy őt nem úgy informálták, amint az a való tényállásnak megfelel. Utóvégre az adófizetők filléreit és keserves pénzét így kidobálni a mai időkben vétek és ezért valakinek felelnie kell! Kérem a földmívelésügyi miniszter urat és Gömbös miniszterelnök urat, hogy ezt az áporkai csikótelepet, mint teljesen felesleges és haszontalan intézményt, azonnal oszlassa fel, a méneket adják át a mezőhegyesi telepnek, ott van nagy állami birtok, elég nagy, úgyis csak egy pengőt jövedelmez holdankint. Vigyék oda ezeket a lovakat. (Mozgás.) De ebbe a négyszázholdas birtokba kb. egymillió pengőt invesztált az állam épületekben, tessék a kamatveszteséget kiszámítani. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) Ez olyan összeg és olyan