Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-178
Az országgyűlés képviselőházának 178. ész nélkül való gazdálkodás, hogy ezt szó nélkül hagyni nem is szabad, nem is lehet. Kérem az igen t. kormányt arra is, hogy rendezze a kiadott tyúkkölcsönök és hizlalasi kölcsönök kérdését is, amely kölcsönöket sok esetben tisztára csak fikciókra adtak, mert olyanok is kaptak ilyen kölcsönöket, akik tyúkot és ökröt nem is láttak, mégis felvették ezeket a kölcsönöket és a végén adósai maradtak az államnak. Ez tehát abszolúte nem volt gazdaérdek, hanem egészen közönséges spekuláció, az ilyen egyéneknek pedig semmiféle kíméletre sincs és nem is lehet igényük. {ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az exportra vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy a kivitt állatok utáni exportprémiumot ne tisztán csak a kereskedő kapja. Mert most az az úzus, hogy ha eladok egy vágón ökröt, akkor a kereskedő vágja .zsebre az egész prémiumot és a gazda, aki azt az ökröt nevelte és hizlalta, nem kap abból semmit. (Simon János: Kiszállításra kapnak engedélyt a tulajdonosok! Nem kell átadni a kereskedőnek! — Ellentmondások baljelöl. — Simon János: Kap! Kiszállíthatja!) Semmit sem kap. (Simon János: Csak a legtöbb gazda kényelmesen átadja a kereskedőnek! így van!) Csak a kereskedő ... (Simon János: Kapnak engedélyt! — Felkiáltások balfelől: A gazda nem kap engedélyt!) Teljesen lehetetlen állapot és teljesen lehetetlen elgondolása a pénzügyminiszter úrnak az is, hogy a gazda, ha nincs jövedelme, a tőkéből fizessen adót. Ezt egyszer meg lehet tenni, de nem lehet megtenni ötször-tízszer, mert a végén elfogy a pénze, elfogy a földje, pénz nélkül marad és teljesen lerongyolódik az adóalany. Ezt tehát ad infinitum vinni nem lehet, erre a költségvetést alapítani nem lehet. A telepítés kérdésénél egy körülményre hívom fel az igen t. kormány figyelmét. Jóllehet ez a kérdés ma aktuális, mindenki erről beszél és ezen töri a fejét. Olyan helyeket, mint például a Dunántúl, ahol a község határában, mondjuk 1500—2000 holdas birtokok vannak, az a birtok e község lakosságának ad kenyeret és megélhetést, úgyhogy azok a nagyobb gazdák, akik saját földjükön gazdálkodnak, azon élnek, azok pedig, akiknek nincs elegendő földjük, munkaalkalmat találnak az illető birtokon, ott keresik meg maguk és családjuk számára a kenyeret. De ha ilyen helyen letelepítenek ezer embert a község határába, mi lesz az eredmény 1 ? Az lesz az eredmény, hogy & falu őslakói nem fogják megtalálni saját határukban a mindennapi kenyeret, mert az az odatelepített telepes nem fog nekik munkát adni. Ezt a kérdést tehát a legnagyobb óvatossággal kell kezelni és ezért csak olyan helyekre lehet telepíteni, ahol ezek a körülmények nem állanak fenn. (Simon János: Először birtokukba kell helyezni az eladósodott kisgazdákat és csak azután lehet beszélni telepítésről! — Ügy van! Ügy van a baloldalon.) Az igen tisztelt^ kormány meg lehet győződve arról, hogy tőlem és pártomtól távol áll az, hogy a kormánynak bármilyen tekintetben gáncsot vessünk minden olyannemű és olyan irányú cselekvésében és intézkedésében, amely a magyar társadalmon és különösen a magyar gazdatársadalmon segíteni van hivatva. Annál kevésbbé tehetjük meg ezt, és nincs is szándékunk ezt megtenni, miután a kormány' nagy vezérünk Gaál Gaston alapelveit magáévá tette és amennyiben ő ebben az irányvonalban halad j ülése 1933 május 11-én, csütörtökön. 297 tovább, támogatásra is fog találni. Fel nem adjuk ellenzéki álláspontunkat, a szabad kritika jogát, mert ezzel tartozunk nemcsak az országnak, nemcsak a pártnak, hanem a választóinknak is, és ezzel akarunk az ország hasznára lenni. Küzdünk azonban a régi rendszer fő hibája ellen, amely az volt, hogy az akkori kormány a háború után meggyöngült morált és etikát szabadjára hagyta, az lesüllyedt, kisiklott kezei közül és mindaddig, amíg a Gömbös-kormány a gyeplőt újra szorosan kézbe nem veszi, és ezt a morált és ezt az etikát helyes útjára nem vezeti, nem lehet reménység arra, hogy a^ tiszta erkölcsök a közéletbe megint visszatérjenek és uralkodjanak. Az összeférhetetlenségi törvénynek úgy a Képviselőházban, mint az állami tisztviselők körében sürgős megvalósítását kívánom. (Helyeslés balfelől.) Tekintve, *hogy a múlthoz képest leszállított költségvetést a praxisban nem látom megfelelőnek, a költségvetést nem áll módomban elfogadni. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Fellner Pál! Fellner Pál: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam rámutatott bizonyos olyan vonatkozásokra, amelyekkel nem óhajtok bővebben foglalkozni, illetőleg nem reflektálok reájuk, s ezért elnézését kérem. Az én felszólalásomnak célja azonban — és ezért nem tehetem ezt — némi párhuzamot vonni a világon most tapasztalható események és a speciális magyarországi helyzet között. Az utóbbi időben — és ezt nem egyszer kifogásolták is — igen sok törvényjavaslat vitája kiszélesedett költségvetési vitává. Eleinte ezt kifogásolták, később bizonyos fokig természetesnek találták, mert mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy ma a problémák olyan szoros összefüggésben vannak, hogy bizony nem egyszer talán mellékesebbnek látszó probléma nyomán is felvetődnek azok a kérdések, amelyek generális érdeküek és amelyek tehát ilyen költségvetési vitákhoz hasonló vitákat provokálnak. Ezekben a vitákban igen lényeges szerepet játszott a politikai szempont. Az ellenzék mindig azt igyekezett minél erőteljesebben bizonyítani, hogy a mindenkori kormányoknak milyen nagy részük volt a válság felidézésében, a kormánypárt viszont váltig hangoztatta, hogy a magyar válság tulajdonképpen nem sajátos, elszigetelt jelenség, hanem szoros függvénye a világgazdasági válságnak. Azt hiszem, hogy részrehajlás nélkül lehet megállapítani, az utóbbi hónapok világeseményei is igazolják, hogy a kormánypártnak volt ebben a tekintetben igaza. Nem hiszem, hogy volna ma józan ember, aki tagadásba venné, hogy a világgazdaság minden tekintetben kaotikus viszonyok között van és minden a feje tetején áll. Meg van csúfolva minden közgazdasági logika, arcul vannak csapva azok a közgazdasági törvények, amelyeket örökéletűeknek tartottunk és'nem lehet a f világgazdasági káosz megítélése szempontjából magunkat félrevezettetni két ország példájától, ahol ezidőszerint látszólag még* kedvezőbbek a viszonyok. Ezek közül az egyik Anglia, amelynél jól tudjuk, hogy ha a világgazdasági válság nem oldódik meg, csak átmeneti jellegű lehet ez a jelenlegi ottani viszonylag jó konjunktúra, amely arra vezetendő vissza, hogy Anglia másfél évvel ezelőtt letért 43*
