Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 1933. évi május hó 11-én, csütörtökön, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A magyar állam költségvetése az 1933/34. számadási évre. Felszólaltak ; gróf Somssich Antal, Fellner Pál, őrgróf Pallavicini György, Kóródi Katona János, Friedrich István, Payr Hugó, Lázár Miklós, Ötvös Lajos, Propper Sándor. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. Felszólalt : Pakots József. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : vitéz Gömbös Gyula, Kánya Kálmán, Imrédy Béla. (Az ülés kezdődik délután & óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja Frey Vilmos jegyző úr, a javaslatok ímellett felszólalóikat jegyzi Héjj Imre jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Herczegh Béla jegyző úr. Napirend szerint következik az 1933/34. évi állami (költségvetés folytatólagos tárgyalása, (írom. 516.) Szólásra következik^ Frey Vilmos jegyző: Somssich Antal gróf! Gr. Somssich Antal: T. Elnök úr! Kérem a Ház tanácskozóképességének megállapítását. Elnök: A képviselő úr folytassa beszédét; intézkedem. Méltóztassék a, beszédét megkezdeni, öt pere múlva intézkedem a megszámlálás iránt. Gr. Somssich Antal: T. Képviselőház! Nagy érdeklőléssel hallgattam végig előttem szólott Fenyő Miksa t. képviselőtársam nagyhatású és mély tudásra valló felszólalását. Elismerem, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr minden lehetőt megtett, hogy legalább elvben, teóriában a költségvetés egyensúlyát helyreállítsa. Engem azonban, mint egyszerű gazdaembert, ezek a teoretikus fejtegetések és megállapítások a legnagyobb aggállyal töltenek el, miután a praktikus életben éppenséggel nem látom ennek a költségvetésnek reális biztosítását. Ha az agrárkrízist tekintjük, amely ma uralkodik, ezt az agrárkrízist nem lehet kizárólag rövid ideig tartó szimptómának tartani, hanem be kell rendezkedni bizony esetleg hosszú évekre kiterjedő hasonló természetű állapotra és avval kell számolni. A gazdák eladósodottsága, a gazdasági termények teljes értéktelensége, a kereslet hiánya sok esetben az értékesítést egyáltalán lehetetlenné is teszik. Az adó, melyet a gazdának a birtoka után kell fizetnie, nem áll arányban a tiszta KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. jövedelemmel. Négypengős rozsárak mellett, hatpengő

s búzaárak mellett s a jó konjunktúra idején kirótt adók még felemelve újabb pótadókkal és rendkívüli adókkal, olyan terhet jelentenek a gazdákra nézve, (Lang Lénárd: Húszféle sallang!) hogy ezeknek terhe alatt görnyed a gazda és nem képes többé prosperálni. • A földteherrendezés még a mai^ napig sem nyert elintézést. Ezek mind olyan tények, amelyek a gazdálkodást teljesen lehetetlenné teszik, különösen a haszonnal való gazdálkodást tisztára kizárják. Igen jól mutatott rá Farkas Tibor igen t. képviselőtársam arra a körülményre, hogy az állami birtokok, amelyek ugyancsak príma módon kezeltettek, egy pengő tiszta hasznot hoznak katasztrális holdanként. El lehet (képzelni,, hogy egy gazda, aM az adósságok terhe és mindenféle közteher alatt

% az idő viszontagságainak és szeszélyeinek ^kitéve, kénytelen gazdálkodni, hogyan tudja előteremteni az adófizetéshez szükséges jövedelmeket s azonfelül az életéhez szükséges összeget és hogyan tudja teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket társadalmi állása folytán szociális téren — is — tőle megkövetelnek. , Lang Lénárd igen t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy egy 40 holdas gazda ma drígy szemmel néz az útkaparóra és pályaőrre, akinek, mondjuk, 150 pengő havi fix fizetése van. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) A gazda egész nap, reggeltől napnyugtáig gürcöl, dolgozik, izzad és verejtékezik és nem képes még a mindennapi élethez való kenyerét sem megkeresni. De ugyanebben a helyzetben van a nagyobb gazdaság is. Merem állítani, hogy egy 2000 holdas gazdaságnak ma annyi bruttó jövedelme sincs, mint egy magasabb rangban levő állami tisztviselőnek. (Dinnyés Lajos: A miniszteri titkárnak több a jövedelme.) Merem állítani, hogy ha a pénzügyminiszter urat beültetném egy ilyen .birtokba, hogy teoretikus tudományát vigye át a prakszisba, és mutassa be, mit tud ott csinálni, rövid időn belül megszökne, visszakívánkozna a miniszteri székbe, hogy inkább szidják, csak ne gazdálkodjék. Borzasztóan keserű a gazdának azt nézni, összetett kézzel, hogyan sorvad 43