Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

290 Az országgyűlés képviselőházának lesz, mint amennyit jelenleg a milimáriktól kapnak. Most én mit csinálok? A milimári helyett beiktatom a szövetkezetet, amely tisztességesen, tisztán és olcsón kezeli a tejet. (Helyeslés jobbfelől.) Igazán nem tudom, hogy ezzel hol vétettem a fogyasztói érdekek ellen, legföljebb a vízfogyasztás ellen vétettem sok vonatkozásban- (Derültség.) Ezeket a kérdéseket itt mind úgy mondom el, hogy méltóztassék ezeket mint befejezett tényeket venni, mert amint a 33-as bizottság elfogadta a tej keretrendeletet, végrehajtási utasításom meg fog jelenni. (Dinnyés Lajos: Kár azt megvárni! Biztosan elfogadja!) Nagyon élénk és erős vita van a bizottságban és nagy örömmel kellett megállapítanom, hogy a fővárosnak jelen volt képviselői is nagy megnyugvással és elismeréssel fogadták el tejrendeletemet és abban a fogyasztói érdekeknek teljes kielégítését látták* En hajlandó vagyok belemenni abba, hogy csináljunk úgynevezett Bahnmilch-et. Ez hallatlan olcsóbbodást jelentene a "budapesti tejfogyasztásban. Annak elbírálása azonban, hogy egészségügyi szempontból a fővárosnál mi irányadó, nem énrám tartozik. Amint a főváros kijelenti nekem, hogy nincs pasztőrözött tejre szüksége, hanem közvetlenül beengedi a termelők tejét, én ezt igazán nagy örömmel fogom fogadni, mert akkor feltétlenül jobbárat tudok elérni. (Gál Jenő: A termelők részére!) Az igen t. képviselő úr azt mondotta, hogy yegye a főváros hatósági kezelésbe a tejet. (Gál Jenő: Rendben van!) Nem vagyok üzempárti, de könyvnyomda üzem és más ilyen üzem helyett, sokkal indokoltabbnak tartanám ennek a kérdésnek üzemesítését egészségügyi és higiénikus szempontokból. (Gál Jenő: De akkor nincs Omtk. és tejcsarnok, csak főváros van!) A képviselő úr említette az Omtk.-t, méltóztassék tehát megengedni, hogy ennél a kérdésnél maradjak. Képviselő úr kérem, az Omtk. a múltban tényleg ráfizetéssel dolgozott, ezt a vizsgálat megállapította. Ráfizetéssel dolgozott, mert négyszázegynéhány szövetkezetet létesített ebben az országban és mindazokat a tejeket átvette, amelyeket a többi vállalat nem akart átvenni. (Farkas Elemér: TIgy van! Ezt mi tudjuk a legjobban!) Itt van az a bizonyos igazságtalanság, hiszen 75%-át a tejkvantumnak ma is a szövetkezetektől veszi át, szemben azzal, hogy a másik legnagyobb vállalat 75, vagy 95%-át a tejnek kizárólag az uradalmaktól veszi át. Méltóztatnak tudni, hogy mennyivel könnyebb a kezelése a príma könnyű uradalmi tejnek, mint a másféle tejnek? Es lett volna csak a képviselő úr elődömnek helyében, amikor 150 zala- és somogymegyei kisközség küldöttsége jelent meg az előszobájában és a lépcsőházban — mert már nem fértek be — azzal, hogy a budapesti vállalatok egy napon ugyanannak a körlevélnek a kíséretében megtagadták az ő tejük átvételét. (Zaj.) Akkor elődöm odatelefonált az Omtk.-nak, hogy kérem, a 150 község tejét azonnal átvenni. — így lehet indokolni azt, hogy bizonyos tekintetben nem olyan ragyogó az üzletmenete^ ennek a vállalatnak. A képviselő úr továbbá hivatkozott arra, hogy visszavettem a vállalat régi vezetőjét. (Farkas Elemér: Helyesen tette!) Tudja a képviselő úr, hogy az összes tejvállalatok küldöttségben jelentek meg nálam, hogy ne vegyem vissza azt az urat? Ez tehát nemigen kelti azt a látszatot, mintha a tejvállalatok érdekeit szolgáltam volna. Azonkívül mindenféle ígéreteket tettek, nem nekem, hanem a tejgazdasági bizott1 77. ülése 1933 május 10-én, szerdán. ságnak és a tejkiegészítő alapnak, ha elejtem azt a szándékot, hogy visszavegyem ezt az urat. Ez, azt hiszem, inkább csak megerősíthetett engem abban, hogy ezt az urat visszavegyem a vállalat vezetőségébe. (Farkas Elemér: Ez főérdeme a miniszter úrnak!) Méltóztatott az árkiegészítő alapról is említést tenni. En mindig komolyan és nagy tisztelettel kísértem figyelemmel a képviselő úr közéleti működését és először tapasztalom azt, pedig mondom, igazán nagy tisztelettel és megbecsüléssel kísértem figyelemmel, hogy tulajdonképpen olyan dolgokat állít be, amelyek távolállanak a valóságnak még csak a leghalványabb lehetőségétől is. Nekem igenis azt a 200—300 millió liter tejet, amely nem tud Mayarországon elhelyezkedni, ki kell emelneni a piacról, mert különben csak két-három fillért kapnának a gazdák a tejért. Hogyan érhetem el ezt? Vajexport útján. Vajexportnál pedig a mai külföldi vajárak ímellett a tejnek literje 4*4 fillérben értékesül. Hogy tehát 7'5 filléres ára legyen és legalább a perifériákon meg lehessen adni ezt a nyomorult árat, az árkiegészítő alapból^ történik a kiegészítés. Ez természetesen nem- úgy történik, hogy odanyomok Kiss Péternek és Nagy Ferencnek a kezébe 3 pengő 26 fillért, hanem úgy történik, 'hogy átveszi tőlük nem az Omtk., hanem bármelyik vállalat kivétel nélkül a^ tejet 7*5 fillérért és az Országos Tejgazdasági Bizottság, amelynek tagjai között csak három vállalati képviselő van, 21-en pedig a fogyasztóknak és a termelőknek képviselői, elszámolja ezeket az összegeket és odaadja. Es itt jön a tréfás része a dolognak. Mostanáig és még ma is minden vállalatnak joga volt és joga van exportra vajat gyártani, de nem élnek ezzel a joggal. Itt van, megvan ez a joguk, de nem élnek vele, mert nem nyereséges, hanem ráfizetéses üzlet és az Omtk. nehéz gazdálkodásának egyik része az, hogy mindezeket odakényszerítjük. En 'most elveszem az ipari tejet a vállalatoktól. De méltóztatik tudni, hogy miért, képviselő úr? Mert nem tudtam ellenőrizni őket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Hivatalos adataim vannak, hogy az ipari tejet fogyasztási áron adták el. A fogyasztó ugyanazt az árat fizesse a 7 filléres tejért, mint azért, amelyért a vállalatoknak 21 fillért kellett volna fizetniök. (Gál Jenő: Meg kell büntetni őket!) Addig nem kellett a vajgyártás, amíg szabadon volt. Abban a pillanatban, amikor az ipari tej is elkerült tőlük, becses lett ez az ág is. Nagyon kérem a képviselő urat, aki mindig a köz érdekében munkálkodott, nagyon méltóztassék megfontolni, ha ezzel a kérdéssel foglalkozni méltóztatik. Hogy még az Omtk.-nál maradjunk, azt hiszem, minden magyar embernek jól fog esni, ha egypár bizonyítványt felolvasok, amelyek a legutóbbi napokban érkeztek & legnagyobb francia és angol vajexportőröktől arról, hogy a magyar vaj, amelyet az Omtk. szállított ki, milyen előnyösen különbözött attól a vajtól, amelyre eddig mindig azt mondták, hogy a magyar vaj megjelenik egy hordóban, amelynek a fenekán margarin van, kavics van, mész van, vagy homok van. Állandóan hallottunk ilyeneket. A legnagyobb angol^ vállalat azt mondja: «mi gondosan megvizsgáltuk a vajat és minőségét rendkívül finomnak találjuk s az összes vevők, akiknek ezt megmutattuk, iminden tekintetben meg vannak elégedve, stb. stb.» Ilyent egy tucatot tudiok Parisból is bemutatni. Azt mondja: Önök príma, mostanáig