Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 291 ismeretlen (minőségű vajat szállítottak. ('Gál Jenő: Olcsón kapják! — Farkas Elemér: A gazdák leölik a tehenet! — Dinnyés Lajos: Nálunk is leölik! — Elnök csenget.) Most a minőségről van szó. Itt van a londoni vajtőzsdének hivatalos árjegyzéke, amely a világon eddig legfinomabbnak elismert newzeelandi vajat 66—67 és 70 centtel jegyzi. Ezzel szemben ezt a magyar vajat 72 centtel jegyzi, tehát az Összes vajak között, amelyek itt vannak, a dán, az ausztráliai, az argentínai, a newzeelandi, a hollandi vajnál, mindegyiknél magasabban jegyzi és a magyar áru alá oda van írva, hogy rendkívüli minőség, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Hitler mit mond?) Ezek után sem az nem áll, hogy olcsóbban adjuk, mint más államok, sem az, hogy a minőségnél állunk hátrább, hanem igenis— amit a márkázásnak köszönhetünk — messze felülmúlunk minden más minőséget, amelyet eddig előállítottak. Ezt elfelejteni nem lehet. Holitscher igen t. barátom kitűnően kifejtette, hogy milyen lényeges értelme van ennek. Még csak ahhoz akarok hozzászólni, hogy mit drágít ez Budapest fogyasztóközönsége részére. Tényleg tagadhatatlan, hogy Budapest fogyasztóközönsége 1'7 fillért fizet literemként az árkiegészítő alapba. Ennyivel olcsóbban lehetne adni a tejet a fogyasztónak a mai árak és egyéb költségek megtartása mellett. De, igen t. képviselő úr és fővárosi bizottsági tag úr, méltóztassék megnézni, hogy a magyar mezőgazdasági árukat más vonatkozásban mennyivel drágábban veszi a főváros. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Lukács Béla: Majd rámutatunk! — Zaj. — Elnök csenget) Azt adóban a budapesti fogyasztónak kellene megfizetnie, amenynyivel mi, gazdák (kevesebbet kapunk árunkért. Ezt igenis megtakarítja Budapest lakossága adókban, mert adó formájában ennyivel többet kellene akkor a közterhekhez hozzájárulnia. Nagyon kérem a képviselő urat, ne tessék sajnálni ezt az 1*7 fillért ennek az országnak a népétől, (Egy hang a középen: Sajnálja a szegény kisgazdáktól) amely ennek a fővárosnak él, amelynek^ büszkesége ez a főváros, amelyért iminden áldozatra kész, de ezt a csekély alamizsnát a gazdák igenis jogosan elvárják a fővárostól is. T. képviselő úr! En leszállítottam a tej árát. Nem tudom, miért nem . méltóztatott felszólalásával akkor jönni, amikor még drága volt a tej és miért nem méltóztatott akkor jönni elismerő szavaival, amikor a vállalkozás spannungját csökkentettem. A Spannung leszállításával egyidejűleg azonban kénytelen voltam megígérni a vállalatoknak, -hogy megvizsgáltatom kalkulációikat. Meg is vizsgáltattam három tényezővel, közben a Pénzintézeti Központtal is és ezek megállapították, hogy literenkint 1*35 fillért fizetnek rá az üzletre a vállalatok. A képviselő úr nagyon jól tudja, hogy az újabb időkben is belebukott ebbe az üzletbe három vállalat. Ez mutatna, hogy milyen nehéz helyzetben vannak. Amikor visszautasítottam az összes termelőérdekeltségeknek azt az óhaját, amely ma a 33-as bizottságban is elhangzott, hogy tudniillik adjam vissza ezeknek a vállalatoknak a 2 fillért, akkor hozzájárultam ahhoz, hogy az árat 0*8 fillérei emelem. De miért tettem ezt? Azért, hogy ebből kártalanítsák mindazokat, akik bizonyos szerzett jogokat^ vesztenek el, mégpedig a milimárikat és az úgynevezett nagybetörőket, hogy ezáltal kártalanítási alap létesüljön és ehhez a gazdáknak ne kelljen hozzájárulniuk. (Gál Jenő: De a fogyasztóknak igen!) A fogyasztóknak igen. A világon még sehol sem történt meg, hogy ezt ne a fogyasztók fizették volna meg. Miért nem méltóztatik támadást intézni a hagymakereskedelem ellen, amely a nyereség 81%-át habzsolja fel? Miért nem méltóztatik ezekkel foglalkozni, miért méltóztatik ezek helyett azzal a kereskedelemmel foglalkozni, amely aránylag az összes elosztó szervek között a legkisebb spannunggal juttatja a tejet, még pedig nehéz gyári manipulációkon keresztül, a fogyasztókhoz. (Gál Jenő: Az is kötött forgalom lesz?) En nem akarok kötött forgalmat csinálni. (Andaházi-Kasnya Béla: De elkerülhetetlen!) Igen sok vonatkozásban tudnék még érdekes adatokkal szolgálni ezekben a tekintetekben, de ha csak azt említem meg, hogy Magyarország tejtermelésének az értéke — 11 filléres átlagárat véve alapul — 184 millió pengő, vagyis annyi, mint 20 millió métermázsás 'búzatermés esetén egész búzatermésünk értéke, amely emellett trágyázza és termővé teszi a földet, amely amellett a gazdálkodásnak létalapja, akkor nagyon kérem a képviselő urat, hogy abban az egyetemességben, amelynek ki kell alakulnia egyfelől a fővárosi polgárság és a fogyasztók érdekei, másfelől a termelők érdekei között, (Ügy van! Ügy van! a középen.) ne méltóztassék sajnálni azt a 2.200.000 pengőt, amelyet az árkiegészítő alap egy évben Budapest fogyasztásának jelent. Budapest székesfőváros borfogyasztási adóban évente 6 millió pengőt vesz be, amit mind a termelők fizetnek. Amikor egyetemes, országos célokat szolgálunk, ezt a csekély visszatérítést nekünk igenis jogunk van kérni és én örömmel állapítottam meg ma dél elő tt

% hogy minden felszólaló és a főváros vezetői részéről is a legnagyobb megértést tapasztaltam ebben a tekintetben, amiért köszönetemet és hálámat nem mulaszthatom most is kifejezni. Még arra vonatkozólag szeretnék pár szót szólni, hogy el akarom venni a kontingenseket. Meg akarom nyugtatni az igen t. Képviselőházat, hogy amikor én elveszek bizonyos nagy termelőktől kontingenseket, ebben a tevékenységemben két szempont fog engem vezetni. Az egyik, hogy azt a lehetőség határán belül, de csaknem kizárólag kisemberekből alakult szövetkezeteknek adjam, másodszor pedig, hogy a Budapesthez aránylag legközelebb fekvőknek adjam. Mivel semmi körülmények között nem fogok olyan rendszert statuálni^ amely akár a protekcionizmusnak, akár a kivételnek lehetőségét megengedné, a rendeletben úgy meg fogom kötni a földmívelésügyi miniszter kezét, hogy ezeket a határozatokat strikt szabályok szerint kell kiadnia, ami pedig az lesz, hogy a jelentkezők között annak kell adni a Budapestre való tejszállítás, jogát, aki közelebb fekszik Budapesthez, légvonalban számítva. Ez, azt hiszem, egész határozott megkötése a rendszernek, mert elismerem, hogy hasonló előfeltételek esetén természetszerűleg a Budapesthez közelebb lévő termelőnek az adott helyzetéből kifolvólag van meg ez a joga. De ennek a rendeletnek a másik része nem is abban nyilvánul, hogv én Budanestre akarok szállíttatni az ország perifériájáról tejet, mert ez nem lenne természetes megoldása ennek a kérdésnek, hanem abban, hogy az árkiegészítő alánon és a vajfeldogozáson keresztül a mainál jobb árat biztosítson. Bátor vagyok azt ismételni, amit a 33-as bizottságban mondottam: itt 41*