Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

288 ^Áz országgyűlés képviselőházának előtt van és a tárgyalásokról, amelyek meglehetősen titokzatosak, nem voltam megfelelően értesülve. De felteszem azt, hogy 14—15 fillér lesz az ár, amelyet a gazda egy liter tejért átlag kapni fog. Az eddigi kalkulációk szerint 20*2 fillér volt, amit adtak, 3 "2 fillér jutott a viszontelárúsítónak, 0'8 fillér pedig az árkiegészítő alapnak. — Érről már múltkori interpellációmban beszéltem — és 7'8 fillér volt a kezelési költség. Szóval 32 fillér volt a régi rendelet szerint az ár. Most, t. földmívelésügyi miniszter úr, értesüléseim szerint a mai helyzet az, hogy a vállalatok kezelési költségét 0*8 fillérrel fel méltóztatik emelni és a jelenlegi 32 filléres árban a kalkuláció az,, hogy 8'6 fillér lesz a vállalatok kezelési költsége. Itt az árkiegészítési alapot vájjon ki fogja fizetni? (Zaj.) Én végtelenül megdöbbenek a miniszter úr nyilatkozata miatt, hogy a vállalatok kezelési költségét 7'8 fillérről fel méltóztatik emelni 8'6 fillérre. Es ki fogja az árkiegészítési alapot fizetni? (Gál Jenő: Ez kit terhel?) A miniszter úr eddigi elejtett szavaiból látom, hogy megint valami olyasmi történik, ami sem a fogyasztónak, sem senkinek nem lesz javára, elsősorban Budapestnek sem. Legyen szabad rámutatnom még egy fontos kérdésre. Belekapcsolódom egy aktuális eseménybe. Ma kint voltam egy községben, ahol német a lakosság és a tegnapi felszólalás révén a tejkérdést már belekapcsolták a dodologba. Már járnak faluról-falura ezek a bizonyos izgatók, — másnak nem tudom őket nevezni — akik azt mondják, lássátok, így bánnak veletek, német kisebbséggel Pest környékén. (Zaj.) De nem akarok tovább kiterjeszkedni erre a kérdésre. En a miniszter úrtól várok választ és a viszonválaszban pár kérdésre ki fogok térni. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Mélyen t. Képviselőház! Meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, amikor az elhangzott három interpellációra válaszolni akarok. Mert ne méltóztassanak a t. interpelláló képviselő urak rossz néven venni: de nem méltóztatnak ismerni ezt az anyagot olyan mértékben, hogy ehhez a kérdéshez minden vonatkozásában hozzá tudnának szólni és minden tekintetben objektív ítéletet tudnának maguknak alkotni. Nagyon köszönöm azt a lojális hangot, amelyet Dinnyés képviselő úr használt ebben a^ kérdésben. Amikor koncentrálta magát egy részletkérdésre, elismerem, körülbelül teljes tájékozottsággal fogta meg ezt a kérdést. Az előrehaladott idő ellenére éppen a probléma fontossága miatt nagyon kérem igen t. képviselőtársaim türelmét, hogy ha talán egy kicsit bővebben is, de amennyire lehet, mégis összeszorítva, itt a nyilvánosság előtt — ezért örültem a mai interpellációknak — az egész tejkérdést feltárhassam és megmagyarázhassam. (Halljuk!) A szahadkereskedelem és a kötött gazdálkodás problémájáról sokat lehetne beszélni. Én elsősorban természetesen egészen a szabadkereskedelem híve vagyok, de mint földmívelésügyi miniszter viszont csak odáig, ameddig a kereskedelem azt a funkciót betölti, hogy a lehető legkedvezőbben juttatja el a termelő áruját a fogyasztóhoz. Ez a tejnél a kötött rendelkezések (behozatala előtt — amit, mint 1 77. illése 19S3 május lÖ-en, szerdán. méltóztatnak tudni, nem én, hanem elődöm több mint egy évvel ezelőtt léptetett életbe — nem következett be és ezért volt szükséges a kötött gazdálkodásra áttérni. Szükséges volt pedig elsősorban két oknál fogva. Először is a főváros követelte, hogy a Budapestre szállított tejek egészségügyileg jobban ellenőriztessenek és a fogyasztók érdekei ezen a téren biztosíttassanak, másodszor pedig a fogyasztók által fizetett tejár és a termelők által kapott tejár között olyan aránytalanul nagy különbség, mint nevezni szokták: Spannung volt, hogy ez is sürgős beavatkozást tett szükségessé. Itt bátorkodom ebben a tekintetben azonnal a legprecízebb statisztikai adatokat felolvasni és ismertetni. 1931. szeptember—októberi adatokat közlök. Ab Budapest kapott a termelő akkor 19*7 fillért és a fogyasztó fizetett kicsinyben i kannatej után — nem palackozott, hanem kannatej után — 36 fillért. (Mozgás.) Ez nem azt jelenti, hogy némelyeknek közvetlen összeköttetésük volt egy gazdával, 'hanem azt jelenti, hogy a vállalatokon keresztül szállított tej akkor 16'24 fillérrel drágította meg ,a tejet, míg az a termelőtől a fogyasztóhoz jutott. Elődöm ezt a spannungot leszállította 9'8 fillérre és én amikor miniszter lettem, egy hét múlva 2 fillérrel szállítottam le ezt a spannungot. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Reám igazán nem lehet tehát azt mondani, hogy én a vállalatok érdekében tettem volna valami lépést. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Nem lehet ezt reám mondani, aki a vállalatok bruttó bevételét 30%-kal szállítottam le. (Ügy van! Ügy van! jobbfelol és a középen.) Ezt, azt hiszem, igazán éppen velem szemben nem lehet felhozni, mert én olyan drasztikus lépést tettem, amelyet akkor, azt hiszem, senki nem is mert volna feltételezni, mert az összes szakértői vizsgálatok ennek az ellenkezőjét bizotották, sőt az összes tejtermelői és más gazdaérdekeltségek is kifejezetten ez ellen foglaltak állást. Ezt csak le akartam ennél a kérdésnél szegezni, hogy rámutassak arra, miszerint a szabadforgalom közel mégegyszerannyi spannungot ékelt a termelői és a fogyasztói ár közé, mint a mai kötött rendszer. (Ügy van! Ügy van! a középen.) De ha már erről van szó, bátorkodom rámutatni arra, — méltóztassék megnézni —hogy azokban a cikkekben, amelyek teljes szabadforgalom útján kerülnek ma Budapesten a fogyasztóhoz, milyen a Spannung a termelői és a fogyasztói ár között. Bátorkodom itt rámutatni arra, hogy például a hagymánál, amelyet nem kell pásztorizálni, amely nem is olyan romlékony, mint a tej, amelyet kezelni sem kell és mindenféle manipuláción sem kell keresztülvinni, a termelő a fogyasztói árnak csak 19%-át kapja meg, vagyis a 100 pengőért eladott hagymáért csak 19 pengőt kap. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Elég gyalázat!) Az összes fogyasztási cikkeknél — kivéve a tojást — átlagban 65%-ot kap a termelő a budapesti fogyasztói árból. A szabadkereskedelem tehát mindenütt jobban megdrágítja az árunak a termelőtől a fogyasztóhoz juttatását, mint a tejnél a mai kötött rendszer. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl és a középen.) Ezek az abszolút tények, ezekkel kell számolnunk, ha egy kérdésről beszélünk. Hangulatokat lehet kelteni, de ha a kérdéssel foglalkozunk, akkor igenis legyünk azoknak az adatoknak birtokában, amelyek a tényállást megvilágítják. Ilyen körülmények és más ténye-