Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

278 'Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! A vasutas nyugbéresek dolgában való igazságtalan elbánást tettem szóvá ezelőtt több hónappal beadott írásbeli interpellációmban és a költségvetés előkészítésével kapcsolatban. A miniszter úrtól kaptam most egy választ, amelyben a miniszter úr megígéri, hogy a távolabbi jövőben megfontolás tárgyává teszi ezeket a kérdéseket. Minthogy a kereskedelemügyi tárca tárgyalása rövidesen bekövetkezik, módomban lesz ezt a kérdést előterjeszteni, ennélfogva, márcsak azért is, mivel a jegyző úr felolvasásából a Ház tökéletesen tájékoztatva van, hogy miről van szó, (Derültség.) az érdemleges viszonválaszt most mellőzöm és majd a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál terjesztem elő kívánságaimat. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásulvette. Következik a földmívelésügyi miniszter úr válasza vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Vitéz BajcsyZsilinszky Endre országgyűlési képviselő úr 1933. március hó 29-én interpellációt intézett hozzám az ínséges^ elemek búzával és burgonyával való ellátásáról. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: A nyár folyamán fellépett rozsda- és aszálykárok az ország északkeleti részén — mint köztudomású — a búzatermés egy jelentékeny részét tönkretették és így arra vezetendő vissza, hogy az északkeleti vármegyékben búzában a kínálat elenyészően csekély, ami ezeken a vidékeken magasabb búzaárak kialakulását eredményezte. Hozzám azonban ezideig egyetlen konkrét panasz sem érkezett, amelyből uzsoraszerű búzaárak lettek volna megállapíthatók, így nem látom szükségét annak, hogy a búzaárak alakulására bármilyen intézkedést tegyek. Az északi megyékben a statisztikai adatokból jmegállapíthatólag elegendő rozs áll rendelkezésre a lakosság élelmezésére s ez meggyőző désem szerint ellensúlyozza a búza árának helyenként talán magasabb alakulását. A kérdést egyébként nagyon óvatosan kell kezelni, mert a magasabb búzaárak gazdaérdekeket is szolgálnak azokon a helyeken, ahol a búzatermés csekély volt, s így a gazdák némi rekompenzációt nyernek az árakban, a rossz termés következtében előállott jövedelemkieséssel szemben. Ami az interpellációnak a rozs és burgonya várható uzsoraszerű áralakulására vonatkozik, meg kell jegyeznem, hogy nézetem szerint ettől a legkevésbbé sem kell tartani, mert úgy a rozs, mint a bxizatermés mennyiségileg az egész országban nagy általánosságban jól sikerült és csak például burgonyában körülbelül 5000 vágón kiviteli felesleggel rendelkezünk, a burgonya- és rozs felesleg nagyrésze éppen az ország északkeleti vármegyéiben van felhalmozva. Az előadottakra való tekintettel nem látom szükségét annak- htogy a szóbanforgó kérdésben ezidőszerint bármilyen intézkedés tétessék, legalábbis nem addig, míg konkrét adatok nem állanak rendelkezésemre, amely adatok egyes helyeken a búza árának uzsoraszerű kialakulására engednek következtetni. Kérem a t. Házat, hogy ez írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Buda177. ülése 1933 május 10-én, szerdán. pest, 1933. évi április hó 28-án. Kállay Miklós m. kir. földmívelésügyi miniszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincsen jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásulvette. Következik a miniszterelnök úr válasza Fitz Artúr képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Fitz Artúr országgyűlési képviselő a Képviselőháznak múlt évi december hó 14-én tartott ülésében a diplomás ifjúság elhelyezkedése tárgyában interpellációt intézett az összkormányhoz. Ezen interpellációra a következőket van szerencsém előadni. A kormány eddig is elsőrendű feladatának tartotta, hogy az állástalan diplomásokat kenyérkereseti és elhelyezkedési törekvéseikben a legmesszebbmenő támogatásban részesítse. Ez vezette a kormányt akkor, midőn az Állástalan Diplomások Országos Bizottságát hivatalosan elismerte, annak javaslatait tárgyalás alá vette s^ azok folyamatban lévő megvalósítása kapcsán számos diplomás megélhetését, részben munkához való juttatás, részben pedig ellátás nyújtása által eddig is már lehetővé tette. A kormány beható vizsgálat alá vette az interpelláló képviselő úr által előadottakat is. Minthogy azonban az ezzel kapcsolatos kérdések szabályozása csakis törvényhozási úton lehetséges, a képviselő úr által felvetett problémát is a közigazgatás átszervezése során fogjuk meggondolás tárgyává tenni. Előre is jelzem azonban, hogy nézeteim szerint e réven az állástalan diplomások elhelyezése szempontjából nem sok remény várható. A közszolgálatban álló házastársak létszámára vonatkozóan statisztikai adatok ezidőszerint nem állanak rendelkezésre, de ettől függetlenül is határozottan állíthatom, hogy férjének magasabb állása címén csak igen kevés nyugdíjazható, főként akkor, ha az intézkedésnél nemcsak az állástalan diplomások, de a már meglevő családok védelmének szükségét is figyelembe vesszük. A nők keresetének megszüntetése igen sok esetben veszélyeztetné a családi életközösség fennmaradását, mert számos házasság épp arra való tekintettel jött létre, hogy mindkét fél keresete hatna a születési, de még a szaporodási szám alakulására is, anélkül, hogy a családalapítások számának növekedése az állástalan diplomásoknál a csekély jövedelemre való tekintettel remélhető volna. Köztudomású, hogy a diplomás ifjúság túlnyomó része a középosztályból került ki, melynek jelentékeny tömegét a, tiszt viselőtársadalom alkotja. A tényleg állásalan diplomások jórésze azért nem szaporítja a teljesen ellátatlanok számát, mert legelemibb szükségleteit családja körében megtalálja. Ha egyoldalii intézkedéssel a tisztviselőcsaládok megélhetését az interpelláló képviselő úr által tervezett mó

j don megnehezítenek, ez az ellátatlan diplomások létszámát alig csökkentené, ellenkezőleg, még azok is az ellátatlanok számát növelnék, akiknek családi viszonyaik az elhelyezésre való kényszerű várakozást ma még elviselhetővé teszik. Az ilyen intézkedés^ tehát a legjobb esetben is csak formai válozást jelentene az állástalan diplomások számviszonyaiban, érdemleges orvoslást nem, mert minden változás még nem