Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Az országgyűlés képviselőházának ITT. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 279 javulás. A kormány összhangban az Általános Diplomások Országos Bizottságával, tényleges javulást akar, és pedig nem egyedül az állam, hanem mindenekelőtt a társadalom kellőképpen megszervezett közreműködése révén, munkalehetőségek nyújtása és szaporítása által. Ez a kérdés egyébként nem bírálható el csupán az állástalan diplomások mindenképpen kívánatos elhelyezése szempontjából, hanem egyenrangú fontossággal számbavenni azokat a szociális és nemzeti szempontokat is, amelyek a családvédelem és a női munka értékelésével függnek össze. Utalok itt arra a tényre, hogy a magyar nők legtekintélyesebb társadalmi szervezete, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetséíre. beadvánnyal fordult hozzám, melyben a Női Közalkalmazottak Szövetségével együttesen hangsúlyozta, hogy ma a hivatásos női munkát a családfenntartás szempontjából a súlyos gazdasági körülmények teszik nélkülözhetetlenné, s hogy a nők a hivatalokban legaláhb is olyan lelkiismeretes és eredményes munkát teljesítenek, mint a férfiak. A dolsrozó ember gazdasági és szociális gondjait valóban nem lehet a nemek problémájává leegvszerüsíteni. A tisztességes megélhetés a családjukért dolgozó nőknek is olyan jogos törekvése, mely méltán számíthat egyenlő elbírálásra és a közhatalom megértésére. A kormány tehát azon lesz. hogy a kérdést az egyetemes szociális és családvédelmi érdekek mérlegelésével juttassa megnyugtató, igazságos megoldáshoz. Kérem válaszom tudomásulvételét. Gömbös Gyula s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Fitz Arthur: T. Képviselőház! Körülbelül öt vagy hat hónapja interpelláltam az állásnélküli diplomások elhelyezése tárgyában és vázoltam azt a szomorú és nehéz szociális helyzetet, amelyben körülbelül négyezer főiskolát végzett okleveles fiatalember, idestova már meglett emberek, élnek ebben az országban. Sajnos, a kérdés aktualitása az elmúlt idők alatt nemhogy elmúlt volna, hanem még nagyban fokozódott. Ma beszélt Illés képviselőtársunk, az, Állástalan Diplomások Országos Bizottságának elnöke és beszédében beszámolt arról a munkásságról, amelyet a bizottság ebben az irányban kifejtett. Beszélt arról, hogy körülbelül 500 fiatalembert sikerült elhelyezni különféle kezdő állásban. Szerény véleményem szerint azonban ez az 500 olyan csekély es elenyésző szám mindazoknak nagy tömegéhez képest, akik ma is állás nélkül vannak és ma sem tudják a legminimálisabb elhelyezkedési lehetőséget sem megtalálni. Szerény nézetem szerint legnagyobb energiapazarlás az, hogy tanult, egvetemet végzett emberek kalauznak vagy sofőrnek mennek el rettenetes nagy protekció vagy utánjárás után. Szerintem a türelemnek és az önbizakodásnak hihetetlen nagy mértékét tanúsítják ezek az emberek és pártkülönbség nélkül egyforma nézeten állunk mindanynyian ebben a tekintetben. Én azt a konkrét javaslatot tettem interpellációmban, vizsgáltassa meg a kormány a maga eszközeivel, — mert a Statisztikai Hivatalban erre adatokat nem találunk — melyek azok a családok, ahol a férj magasabb fizetési osztályban van, a férj és feleség egyformán a közületnél van állásban és ilymódon a család keretén belül van bizonyos álláshalmozás ugyanakkor, amikor más családoknál ketten-hárman, vagy Öten-hatan nem tudnak elhelyezkedni és öt-hat családtag közül nem tud egy sem álláshoz jutni. Távol áll tőlem, — ezt ismételten kell éppen a kapott válaszra vonatkozólag — hogy a női munkának akár értékét, akár szociális jogosultságát bármiképpen is vitassam vagy megingassam. Nem arról van szó, hogy kis állásban lévő apró emberek családot alapítanak és megindul az új magyar élet, hanem arról volt szó, hogy magas vezető közfunkcionáriusok feleségei lássák be, hogy amikor számukra annak az állásnak jövedelme tulajdonképpen csak a luxusnak, csak a jobblétnek lehetőségeit adja meg, más családokban pedig többeknek nincsen állásuk, akkor ez is az álláshalmozásnak egy formája. Meg vagyok győződve róla, hogy^ ha a kormány ilyenirányú rendeletet ad ki és statisztikailag összeállítja, hogy körülbelül hány ilyen magasabb állásban lévő úr feleség« áll szintén közszogálatban, akkor arra az időre szüneteltem lehetne legalább a feleség közszolgálatát és így új exisztenciákat teremthetnénk. Az én egészen hiányos adataim szerint, — mert hiszen a levelek tömege érkezett hozzám — körülbelül ezer állás lehetősége nyílnék így meg, ahol új magyar életek tudnának megindulni. Tehát nem ennek a szociális kérdésnek a nemzetek problémájává való leegyszerűsítése vezetett, hanem csak egy konkrétum feltevése volt az, ami interpellálásra készítetett, lehet, hogy rossz és hiányos adatok alapján, de ezt a kérdést szerény nézetem szerint, legalább megvizsgálni kellene. Foglalkoztak a legutóbbi időben, — ma is, háromszor is felhangzott ez a kérdés — a telepítés gondolatának kérdésével. Ám legyen. Boldogok leszünk, ha a telepítéssel kapcsolatosan a falura lehet kivinni intelligens diplomás embereket, de kérjük, hogy ezeket a falura kiviendő embereket barátságba, ismeretségbe hozzák azzal a faluval, mert ma a végzett stúdiumok után, sajnos, terra incognita számukra a magyar föld, nincsenek mezőgazdasági, nincsenek ipari, nincsenek egyáltalában szociális ismereteik és ha kitennők oda falura a ma egyetemet végzett kiváló diplomás embereinket, azok csak nagyon nehezen tudnának az új falusi környezetben gyökeret verni. Az volt a kérésem, hogy állíttassék össze ilyen statisztika. A miniszterelnök úr kilátásba helyezi, hogy a közigazgatási reform kérdésével kapcsolatban erre is rá fognak térni. En a választ köszönettel tudomásul veszem. Lehet, hogy ez a statisztika meg fogja hazudtolni az én adataimat és rá fog világítani arra, hogy nincsen ezer ilyen állás az országban, de a magyar ifjúság, a szenvedő magyar diplomások érdekében, helyes lenne ezeknek az adatoknak az összeállítása. A választ köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr válasza Dinich Ödön képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Nagyméltóságú Elnök Ur! A folyó évi április hó 1-én kelt 983. számú nagybecsű átiratára válaszolva tisztelettel van szerencsém közölni Nagyméltósá-