Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

MÉ. országgyűlés képviselőházának 1 amelyet nekünk le kell taposnunk és semmivé kell tennünk. (Helyeslés half elöl.) Méltóztassék megengedni, hogy pár adatot hozzak fel Bleyer Jakab képviselő úr múltjá­ból. Kleb elsb erg néhai kultuszminiszter vendé­geként néhány évvel ezelőtt itt járt Becker po­rosz kultuszminiszter. Elment Baranya t me­gyébe. Baranya megyében elvezették őt Német­boly községbe. Németboly tiszta német község. Ott német nyelven fogadta őt — ha nem csal az emlékezetem — a község bírája és beszédében bizonyo:s vádak csendültek meg ellenünk, a magyar állam ellen. Becker porosz kultuszmi­niszter úr akkor már megnézte Németboly köz­ségének templomát, iskoláját, megnézte a gaz­dáknak, házait, belenézett az , istállókba, ahol nem egy helyen villamosvilágítás van, meg­nézte azt a jólétet, amelyben ez a nép él és azt a választ adta ott a németül szónokló Bleyer-féle exponensnek; adjanak hálát az Úr­istennek, hogy a magyar nemzetnek tagjai le­hetnek, hogy ebben az országban élhetnek, onert olyan jólétet és olyan megbecsülését a német népi kultúrának, a kisebbségi jogoknak olyan tiszteletben tartását látja itt, hogy meg kell hajolnia a magyar állam előtt és el kell is­mernie, hogy ilyen jólétet és bőséget a német­ség nein minden községében látni a biroda­lomban. T. Ház! Zala megyében van egy község, amelynek nevét most nem tudom megmondani, de tudom, hogy egy apró, kis német község a magyar tengerben. Egyetlen apró, kis német község, amelyben soha igazi nemzetiségi, mond­juk nemzeti kisebbségi különállásról senki nem gondolkozott. Bleyer Jakabék megjelentek eb­ben a községben és ott mindenáron arra igye­keztek rábeszélni ezt a népet, hogy a maga ér­dekei ellenére, — mert hiszen nyilvánvaló, hogy ott abban a magányos, apró községben külön német kultúrát fenntartani nem is lehet — kö­veteljék minden áron az A. osztályú német iskolát. T. Ház! Nem volt egészen jelentőség nélküli az, hogy a tiszta németvérü két képviselőtár­sunk, Neuiberger Mihály és Lang Lénárd kép­viselő urak itthagyták Bleyer Jakabot beszéde közben. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) De mél­tóztassanak csak megkérdezni, hogy ezzel a két képviselővel szemben, különösen Lang Lénárd képviselőtársunkkal szemben milyen eszközök­kel dolgoztak Bleyer Jakaibék a választásiokon. Tessék megkérdezni Lang Lénárdot magát, hogy az a körülmény, hogy ő magyar iskolák­ban nőtt fel, akadályozta-e abban, hogy meg­tartsa a maga német kultúráját és német anya­nyelvét, ö maga mondta, hogy valósággal vesz­teség gyermekeire, hogy ma német iskolába járnak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, t méltóztassék beszédét befejezni. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Mindig a mondat közepén kapom a figyelmez­tetést. (Derültség.) Elnök: Ne méltóztassék körmondatokban beszélni. (Derültség.) Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ezentúl igyekezni fogok rövid mondatokban beszélni. (Derültség.) De ha Bleyer Jakabnak szabad körmondatokban beszélni, nekem is szabad. Elnök: A rendelkezésre álló időn belül sza­bad a képviselő úrnak is, de tisztelettel jelen­tem, hogy két perccel lejárt a beszédideje. '. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 277 Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Azonnal be­fejezem. Mindezekhez még csak azt akarom hozzá­fűzni, hogy Magyarországon a német kisebb­ség egészen különleges helyzetben van. t Ma­gyarországon mindannyian a magyarsághoz tartozó testvéreknek ismertük a < németséget, Magyarországon senkinek sem jutott idáig eszébe azt vizsgálni, hogy a magyar fajhoz tartozik-e az a középosztálybeli, aki nagyon előkelő pozíciókba jutott Magyarországon. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassanak megnézni a magyar intézményeket, elsősorban a minisz­tériumokat, meg méltóztatnak látni, hogy a né­met kisebbségből kinőtt férfiak tömegei milyen pozicióban élnek. Tessék a kettő között válasz­tani: vagy tiszta faji álláspontra helyezkedik a német kisebbség és akkor a magyar fajnak is kötelessége erre az álláspontra helyezkedni vele szemben és védekezni az ellen az infláció ellen, mely a középosztályban jelentkezik a né­metség részéről, vagy pedig méltóztassék eze­ket a Bleyer-féle követeléseket valamiképen visszaszorítani és olyan mederbe terelni, amely megfelel a magyar érdekeknek, de megfelel a hazai német nép érdekeinek is. Es ebben az esetben a magyarság részéiről, legszentebb meg­győződésem szerint, minden aggresszió ki lesz zárva. (Ügy van! bal felől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzá­járulni? (Igen!) A Ház az elnöki napirendet elfogadta. Következik a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válasza Hegymegi Kiss Pál inter­pellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írás­beli választ felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Tisztelt Ház! Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő úr 1932. évi december hó 22-ik napján hozzám in­tézett interpellációjában rámutatott az 1923. évi július hó 1-ső napja előtt nyugbérbe helye­zett azoknál az államvasúti napibéreseknél fennálló helyzetre, akiknek szolgálati ideje a 15 évet meghaladja s akiknek nyugbére az 5461/1924. M. E. sz. rendelet végrehajtásában mégis 40% levonással folyó sí ttatik. Előre kell bocsátanom, hogy az állam­vasutak jelenlegi pénzügyi helyzete kizárja, hogy a nyugellátások címén a legközelebbi költségvetésben előirányzott 67,000.000 P-t meg­haladó teher felemeltessék. Mindazonáltal a felvetett kérdést igen ala­posan megvizsgáltam s ennek alapján meg­állapítom, hogy azok a nyugbéresek, akik 15 évnél hosszabb nyugbérpénztári tagsággal bír­nak, a kérdés megoldásánál méltányos elbírá­lásra számíthatnak. Ezen álláspontommal a pénzügyminiszter úr is egyetért. Mihelyt az államvasutak pénzügyi helyzete megengedi, a kérdést érdemben tárgyaltatni fogom s annak megoldásánál a fent előadotta­kat tekintem iránytadóknak. Tisztelettel bejelentem, hogy ezt a választ a kormány nevében voltam bátor adni s kérem a t. Házat, hogy ezt a válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1933. évi május hó 4-én. Fabinyi Tihamér s. k., m. kir, keres­kedelemügyi miniszter,»

Next

/
Thumbnails
Contents