Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

â?6 Àz országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1933 május ló-én, szerdán. menyekről, amelyeket a kultúra ellen most elkövetnek, (Huszár Dezső: Milyen könyveket égetnek el?) Wagner az ő tetralógiájában a germán szellem örökszépségű himnuszát írta meg, amelynek első tétele a Rajna kincse, utolsó tétele az Istenek alkonya. Ebben a remek zenei kompozícióban van egy vezérlő motívum, a tűz motívuma, amely csodálatosképpen megóvja Brunhilda szépségét. Az a tűz, amely itt lobog fel, az örök szépséget hamvasztja el. Ezek a hamvak sírhalmok lesznek azon kultúrmunka felett, amelyet nagy németek emeltek az emberiség számára. Wagner, Schiller, Goethe is meg van alázva, meg van csúfolva a maga szellemében. Es én, mint magyar író és a magyar kuitúrnemzet fia, undorodva nézem, hogy mi történik most Németországban. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Bleyer Jakab képviselő úr tegnap elmondott beszédéhez hozzászólott ma a kormánypárt részéről Pintér t. barátom. Meg kell vallanom, hogy lényegében megfelelt vádjaira, de nem utasította vissza ezeket a vádakat olyan élesen és olyan határozottan, ahogyan kellett volna és ahogyan méltó lett volna ahhoz a párthoz is, amely ma Magyarország kormányzatát adja, és amelynek tagjai közé tartozik Bleyer Jakab. Én azt hittem, hogy az az. egyetemes és általános felháborodás, amely Bleyer Jakab tegnapi beszédét fogadta, a kormánypártot arra fogja hangolni, hogy Bleyer Jakab képviselő lírnak a pártból kiadja az útját. Hogy mindazokat a vádjaimat, amelyeket Bleyer Jakab képviselő úrral szemben emeltem, megerősítsem és alátámasszam és azt az álláspontomat is megerősítsem a Bleyer Jakab által képviselt irányzattal szemben, amely nem a német kisebbség érdekében való, nem pendül egy húron ennek a német kisebbségnek lelki világával, mert különben nem kellett volna Bleyer Jakab képviselő urat csendőrökkel beválasztatni, nagyobb csendőri erőszakkal, mint amilyen például velem, szemben és más ellenzéki képviselőkkel szemben érvényesült, (Gr. Somssieh Antal: Bossz befektetés volt! — Derültség.) egyet-mást hozzá kell fűznöm a tegnap elmondottakhoz. T. Ház! Bleyer Jakab képviselő úr tegnap elmondott vádjaival párhuzamosan két nappal ezelőtt a Prager Presse-ben, a cseh kormány hivatalos lapjában Krofta úr részéről, Benes jobbkezének, Benes külpolitikai és nemzetiségi politikájának legélesebb exponense tollából hosszú cikk jelent meg, amelyben ugyanazokat a vádakat, pontosan ugyanazokat a hamis számokat hozza fel ellenünk, mint amelyeket Bleyer Jakab a 'kormánypárt padjairól a magyar törvényhozásban mondott cl. (Pakots József: Különösen össze vannak stimmelve! — Dinien Ödön: Régen fel kellett volna függeszteni ezt az embert!) Méltóztassék, t. Ház és t. túloldal, elővenni a Prager Presse-nek ezt a számát, méltóztassék összevetni azokat a számadatokat, amelyeket Bleyer Jakab képviselő úr merészelt itt elmondani, azokkal a számadatokkal, amelyek Krofta cikkében jelentkeznek és azután tessék állástfoglalni ebben a kérdésben és megmondani: lehetséges, tűrhető dolog-e az, hogy a kormánypárt pacijairól ilyen vádak hangozzanak el a magyar nemzet ellen? (Pakots József: Tessék meghívni Kroftát is az egységespártba!) Űjiból állítouii és ihlangsúlyozom, hogy Európában nincs egyetlen nemzet sem, amely a kisebbségi jogokat úgy, ahogy a békeszerződés előírja, pontosan betartaná, csak a magyar. (Úgy vem! Úgy van!) Sőt állítom azt, már a Deák Ferenc-féle 1868-as törvényben messze, egy jó félévszázaddal előbb, (mintahogy egyáltalában a kisebbségi jog a nemzetközi törvényekbe bekerült volna, mi azokat az elveket Ihiangsúlyoztuk és tettük nemzetiségi törvényünk alapjává, amelyeket a békeszerződések a kisebbségek kérdésének statuálására hoztak. Mi, t. Ház, amikor a kisebbségek jogait tiszteletben tartjuk, amikor minden közjogi és magánjogi törvényünk abban a szellemben alkotódott,,, hogy itt minden ember egyenlő, hogy itt minden embernek egyenlő jogai és egyenlő életlehetőségei vannak, amikor mi a békeszerződésnek a kisebbségekre vonatkozó jogait betartjuk, csak a régi magyar nemzeti szellem gondolatkörében mozgunk, csak annak a régi, ezeresztendős magyar államalkotó szellemnek jegyében gondolkozunk és cselekszünk, amelyet nekünk nem kellett a békeszerződésekből megtanulnunk. És ha a múltban mégis történtek is kisebb hibák a nemzeti kisebbségek körül, elmondhatjuk, hogy a békeszerződések óta még fokozottabban igyekeztünk minden irányban megadni azokat

f a kisebbségi jogokat a kisebbségek kulturális, népi és nyelvi jogainak biztosítására, amelyeket ellenségeink mostanáig sem adtak meg s amely biztosítással szemben a mi ellenségeink a magyar kisebbségnek és más kisebbségeknek jogait tiporják. T. Ház! Bleyer Jakab képviselő úr nagyon súlyos hibát ^követett el, ismételten hangsúlyozom,, amikor a békerevíziók küszöbén — mert úgy érezzük, küszöbén állunk a békerevíziónak — olyan vádakat vágott a magyar nemzet szemébe, aminőket csak a mi legnagyobb ellenségeink sajtójában olvashatunk. (Dinich Ödön: Van erre törvény, lehet ellene alkalmazni!) Az ő ittléte, az ő egyetemi tanársága, az ő képviselősége, az ő működése a bizonysága annak, hogy mi a kisebbségi jogokat tiszteletben tartjuk. De talán nem mindenki van tisztában azzal, hogy Bleyer Jakab képviselő úr már a múltban is olyan irányban dolgozott, amelyet nem lett volna szabad jóváhagyni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! halfelől.) Bleyer Jakab képviselő úrnak nagyon régi összeköttetései vannak a Stuttgartban székelő Bund der Ausländsdeutsche című intézménnyel, amely főforrása a magyarság ellen a világba szétszórt rágalmaknak. A Bund der Auslandsdeutsche adja ki a «Der Auslandsdeutsche» című folyóiratot és ebben a folyóiratban jelennek meg elsősorban forrásíképpen azok az ad'atok, amelyek azután végigmennek a német sajtó minden orgánumán és végig az egész világon röpítik azokat a rágalmakat, amelyeket^ Bleyer képviselő úr itt a miagyar törvényhozásban vágott a mi szemeinkbe. T. Ház! Ezzel a politikával le kell számolni. Azt állítom, hogy Bleyer képviselő úr, aki nem titkolja a maga rokonszenvét a »mai hitleri rendszerrel, ezekben a hangokban, ezekben a rágalmakban, ezekben a-hamis adatokban annak a pángermán iránynak képviselőjeként jelentkezik, amellyel nekünk szembe kell szállnunk,