Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

272 Àz országgyűlés képviselőházának pártok megegyeznek. Az ellenzéki pártokról ezt bizonyosan tudom és úgy tudom, hogy a kisgazdapártnak is ez a véleménye. Joppen ezért nagy csodálkozással hallottam Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam beszédében, hogy ő ezen a megoldáson felül még egy radikálisabb megoldást akar, devalvációs megoldást. Előrebocsátom, hogy azok a megállapítások, amelyek éppen az ö felszólalása kapcsán a devalvációról már elhangzottak, hogy tudniillik ez inflációt jelent, tudományos szempontból nem helytállók. A devalváció nem jelent inflációt, sőt szerintem több deflációs mozzanat van benne. Az a körülmény, hogy az állam törvénnyel kimondja, hogy ezentúl 1 kilogramm aranyból nem 38ÜÖ pengőt vernek, hanem — minthogy 50%-os devalvációról beszélt — 7600 pengőt, ez nem jelent inflációt, mert hiszen a meglévő, ezáltal megduplázott bankjegyek volumenje csak ugyanarra a gazdasági volumenre vonatkozik. Nem a devalváció tehát a baj, hanem az a baj, hogy nekünk ez egyáltalán nem használ, sőt félni lehet, hogy megindíttatván, káros következményeket vonna maga után. Hivatkozás történt Angliának és Amerikának példájára, Legyen szabad megjegyeznem, amit különben a Ház minden oldalán tudnak, hogy egyik helyen sem történt devalváció. Ott egyszerűen az történt, — Anglia a kényszerítő szükség által indíttatva, Amerika pedig talán — hogy egy angol lap kifejezését használjam — machiavellisztikus elgondolásból, elszakadt nz arany-standardtól. Angliának, amely kényszerült erre, s amely ebben igen lojális volt, megvoltak ebből a maga előnyei. Az angol munkabérek s az. angol munkanélküiisegélyek, amelyek igen magasak voltak, leszállottak, azonkívül Angliának rengeteg külföldi követelése volt befagyva, amelyek a font esése folytán egyszerre felengedtek és hazavándoroltak, az angol export, amely meg vult bénítva, — a leszállított munkabérek következtében, amint ez beigazolódott — jelentős mértékben emelkedett, úgyhogy Anglia megtalálta e tekintetben a maga számításait. Amerikában körülbelül hasonló körülmények voltak azok, amelyek az aranystandardtól való elszakítást felidézték, így nevezetesen a farmerek adósságát akarták csökkenteni, — ami nálunk azért nem jelentené ugyanezt, mert nálunk a mezőgazdasági adósságok nagyobb része nem is pengőben áll fenn — az államnak és a közületeknek adósságát, a fizetéseket és a munkabéreket akarták leszállítani, azonkívül abból a gondolatmenetből indultak ki, hogy ha mindenki elveszítette a pénzét, ha minden érték leszállott, tehát leszállottak a részvények, leszállottak a nyersanyagok árai, akkor lehetetlen, hogy éppen csak a betevők pénze ne csökkenjen, tehát a dollár értékének leszállítása bizonyos mértékben a betevőkre is elosztotta ezt az Amerikát ért veszteséget. A vállalkozási kedvet akarták ezenkívül megindítani azzal a fenyegetéssel, hogy a dollárt az elnök leszállíthatja 50%-kal, ami azt jelenti, hogy mindenki meneküljön a dollártól, mindenki fektesse be valamibe a feleslegét* vagyis, hogy ilyen módon a forgalom, az invesztíció, a munka az országban meginduljon. Végül utoljára, de nem utolsó sorban az Angliával való küzdelem játszott szerepet, amelynek ott már több, mint egyesztendős története van; éppen a mi igen kitűnő barátunk: Borah szenátor állt ennek az akciónak élén, amely azt követelte, hogy versenyviszonyokat teremtsenek. 177. ütése 1933 május 10-én, szerdán. Kérdem azonban, hogy nálunk micsoda előnyei volnának ennek, nogy nálunk kívánhatja-e valaki, hogy akár a mezőgazdanági, akár az ipari munkabérek, vagy akar a tisztei iselőfizetesek tovább szállíttassanak le! Nálunk a devalváció esetében feltétlenül szükségszerű volna az a következmény, hogy rögtön iciemelkednének az árak, igen helyesen és igen logikusan, tehát a mi termelési viszon^ainüat, a mi exportunkat egyáltalán nem szolgálná ez, ellenben megbolygatna egy épületet, amelynek szilárdságát nálunk e pillanatig senki nem ismeri. Bár — szeretném lekopogni — eddig nem volt baj a pengővel, nem tudjuk, hogy az ilyen kísérlet nem jelentené-e a pengői gyökeres rombadöntését, nem jelentené-e azt, hogy három hónap múlva újra előállana valaki a Háziban és ugyanolyan kristálytiszta rábulisztikával — hogy Hegedűs Lóránt barátom szavát használjam — bizonyítaná be, hogy új devalvációra feltétlenül szükség van. A másik közgazdasági alátámasztás, amelyet rendkívül fontosnak ítélek s amelyet a miniszterelnök úr programmjában a legértékesebbnek tartok: a telepítés kérdése. Én ettől a magyar talaj átforgatását, szociális rétegződésének egy helyesebb kialakítását várom. Arra nem térek rá, hogy hogyan kell ezt megcsinálni; meg vagyok győződve arról, hogy a kormánynak megvan az idevonatkozó Programm ja. • ".'..•] A magyar agrárpolitika számára Darányi Ignác óta nem tudok különb feladatot elképzelni, mint éppen a telepítés megvalósítását , és e ponton teljesen ellentétben állok Festetics igen t. képviselőtársam felszólalásával, aki abból indult ki, hogy mivel a múlt földreform nem sikerült, tehát ne csináljunk telepítést. Hát bocsánatot kérek, ha a múlt föld reform nem sikerült, annak oka az volt, hogy rosszul csináltuk meg, mert végső soron egy igen jelentős tömegű földiét osztottunk ugyan szét, de egy földbirtokigénylő javára átlagban 1*25 hold föld jutott, ami magában is azt bizonyítja, hogy ez az élésre is, meghalásra is kevés. (Jánossy Gábor: Ügy vanH Másképpen kell tehát megcsinálnunk, szívvel kell (megcsinálnunk, áldozatosan íkell megcsinálnunk. (Rassay Károly: Adni kell és nem elvenni!) Nem foglalkoztam eléggé a kérdéssel ahhoz, hogy meg tudnám mondani, hogyan kell a részleteit kidolgozni. Arra vonatkozólag azonban, hogy hogyan nem szabad megcsinálni, legyen szabad felhívnom a. t Ház figyelmét az ú. n. Muth-pusztai telepítésre, amelyről igen kitűnő cikkeket olvastunk* a Pesti Napló-ban. Seress Lászlónak és a Budapesti Hírlap-ban Budai Barnának a tollából, utóbbi megállapítja és elmondja erről a tele* rútésről, hogy teljesen csődöt mondott és azt kérdezi, mi itt a hiba. Az a hiba, — mondja — hogy a telepeseket túlterhelték. A telepesek több, mint ezer pengőt fizettek egy hold földért, át kellett venniök közcélokra egy mía3

ort épületekkel együtt és emellett mindennemű előzetes szükségleteiket kölcsönnel fedezték. Ilyenformán egy 10 holdas telephely után évi 1070 pengő járadék fizetendő. Már most ebből ez a cikk levonja azt a követkézte.tést, hogy neim lehet telepítést csinálni. Én azonban azt a konzekvenciát vonom le, — és nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék ehhesr hozzájárulni — hogy jobban kell megcsinálni A. Parcy kiadásában megjelenő «Berichte über Landwirtschaft» című gyűjteményben egy, a telepítés politikájáról szóló háromkötetes igen érdekes munka jelent meg, amely egyik köte