Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Àg országgyűlés képviselőházának i 77. ülése 1933 május 10-én, szerdán. tében egy ilyen telepes falu gazdiasági, kulturális és szociális tagozottságát, keresztmetszetét mutatja be és elmondja, hogy mennyi baj mennyi ellentét, mennyi gond volt itt, végül azonban mindebből a bajból, gondból hogyan alakult ki mégis egy örvendetes kép, amely korántsem mutatja ezt ilyen szomorú színben, mint ahogyan a B. H. cikkében le van írva A másik két kötetben, a Mecklenburg— Schverin-ben 7000 hektáron foganatosított telepítési akciót ismerteti, igen pontosan beszámolva arról, hogy hogyan választják ki a telepeseket, hogyan szerzik meg a telepítésié alkalmas földeket, milyen átmeneti gazdasági politikát folytattak, hogyan instruálják ezeket a földeket, és hogy hogyan kell fizetni. Es ezek után a következő elvet állapítja meg: A telepítővállalatok a telepesek által fizetendő árak megállapításánál nem a telepítésekre fordított költségekből indulnak ki, hanem a megterhéltetést a telepnek a végleges felosztás után^ bekövetkező produktivitásától teszik függővé, vagyis attól, hogy az milyen jövedelmet biztosít a telepes javára.» Meg vagyok győződve arról, hogy ha ugyanezen princípium szem előtt tartásával fogják megvalósítani nálunk is a telepítést, akkor igen egészséges telepítési politikát lehet folytatni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezzel mindazt megtettük, amit a mezőgazdaság érdekében meg lehet tenni. Nevezetesen a kisbirtokosság érdekében az utak építését majdnem szükségesebbnek tartom, mint az automobilutak további fejlesztését. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a községek gépeket kapjanak, tehát ne az egyes kisbirtokosok láttassanak el szelektorokkal és egyéb gépekkel, hanem az egyes községek, amelyek után megfelelő terv szerint adják ki azokat a kisgazdáknak. Nem folytatom, t. Ház. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a három kérdés : az a dók leszállítása, az adósságrendezés gyökeres keresztülvitele és egy helyes telepítési politika, amelyet egy helyes agrárpolitika egészít kL igen egészséges állapotokat fog teremteni és lehetővé fogja tenni, hogy néhány év múlva reálisan viseljük el azokat a budget-terheket, amelyeket most irreálisan uróbálnak reánk hárítani. Az ipari termelés kérdéseiről nem szolok. Nem szólok, nemcsak azért, mert igen rövid az idő, hanem azért sem, mert azt vettem észre, hogy a költségvetés eddigi vitája folyamán egy barátságosabb ' hangulat alakult ki az iparral szemben. Sajnálnám, ha ez a megállapításom a kisgazdapártot arra indítaná, hogy ezentúl barátságtalan legyen hozzá. (Derültség.) Eddig egyetlenegy barátságtalan felszólalás hangzott el az, iparral szemben, és pedig a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, Éber Antalnak részéről, (Derültség jobbfelől.) akivel csak azért nem szállok vitába, mert beszédem elején megállapítottam, hogy ez a vita szenvedélytelen és most nem szeretnék önmagámra rácáfolni. Egy adatával azonban mégis kénytelen vagyok szembeszállni. Ö megállapította, hogy milyen helytelen és milyen visszaélésszerű jelenség az, hogy iparfejlesztési célokra a kereskedelmi tárcánál 3*7 millió pengői van felvéve, míg a mezőgazdasági termelés céljaira mindössze 880.000 pengő. Valóban, ha ez így volna, aránytalanság volna és magam volnék olyan lojális, hogy felajánlanám a két tétel kicserélését. Ezt azonban csak az mondhatja, aki v#gy nem olvasta el a költségvetést, vagy csak ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. felületesen olvasta el (Beisinger Ferenc* Vagy iparkamarai elnök!) — vagy iparkamarai elnök, mert aki jól és tendencia nélkül olvasta el, az meg fogja állapítani, hogy míg a kereskedelmi tárcánál iparfejlesztési célokra csak egy tétel van felvéve, ez a 3'7 millió pengő — és ebben benne van nemcsak a gyáripar, hanem a kisipar is, benne van a racionalizálási bizottság, az ár elemző bizottság, tehát még olyan intézmények is, amelyek ipar ellenesek, ennek a költségnek a terhére vannak írva, (Derültség.) — addig a mezőgazdasági termelés céljaira külön Összeg van felvéve az erdősítés, az állattenyésztés, baromfitenyésztés, kertészet stb. céljaira és egyedül az értékesítés céljaira 5,100.000 pengő van felvéve, úgyhogy a mezőgazdasági fejlesztési célokra összesen — ugyanarra, amire az iparnál 3 *7 millió — fel van véve 7 *8 millió pengő. Nem mondom, hogy ez sok, én igazán szívesen venném, ha háromszorennyi volna, de 7—8 millió és 880.000 pengő között igen lényeges különbség van. Az ipari kérdések kapcsán sok szó esett a Házban a liberalizmus és az intervencionizmus kérdéséről. Talán Eckhardt Tibor tette ezt legelőbb szóvá. O egy bizonyos rendezést kívánt és azt állította, hogy az iparfejlesztésben egy céltudatosabb politika lett volna helyes, amelyet, ha ismerném és tudnám, hogy azt a programmot ő hogyan képzeli el, talán helyeselni is tudnék. Ehhez a kérdéshez igen sokan és igen érdekesen szóltak hozzá, — Bud János, Lakatos Gyula, Kassay Károly és más képviselőtársaim — minthogy ez a kérdés az egész világon az érdeklődés homlokterében áll. Nem örök igazság, t. Ház, sem a liberalizmus, sem az intervencionizmus». Ezek sub hic et nunc igazságok. A maga idejében mind a két filozófiai vagy gazdasági szisztéma helyes lehet, és utalok arra, hogy ami például az intervencionizmust illeti, ennek ősibb története van, mint a liberalizmusnak, sőt hajlamainál fogva majdnem a legbarbárabb korszakokra nyúlik vissza. ' Évszázadokon keresztül az intervencionizmus volt a termelési rend, sőt az államrezón kérdése is és érdekes az, hosry amikor a liberalizmus, a gazdasági liberalizmus klasszikus hazájában, tehát Angliáiban tetőpontján volt, ugyanakkor Anglia megcsinálta a szakszervezetek elismeréséről szóló törvényt, amely viszont — miután a szakszervezeti törekvés az intervencionizmusnak egy igen pregnáns példája — az intervencionizmust ugyanakkor valósággal törvénybe iktatta. Mármost mind a két gondolatban esztétikailag és morálisan igen értékes elemek vannak. A liberális gondolat úgy, __ ahogy az a francia forradalomtól kezdve egészen a világháborúig kiteljesedett, az egyéniség érvényesülésének, az ember emberré levésének a korát jelentette. Ez a korszak, ez a száz esztendő a világ történetében valóban csodákat művelt. • Voltak azelőtt is igen íszabad szellemű emberek, a liberális gondolat ezelőtt is megvolt, de ez a száz év volt az, amely telítődött ezzel a gondolattal, amelyen — hogy úgy mondjam — a liberalizmus gondolata úgy izzott keresztül. mint a rubinon a történelem előtti világégések kora. Sajnálom, hogy Jánossy képviselőtársam ilyen szép költői hasonlatnál nincs jelen. (Élénk derültség.) Ez az évszázad volt az, amely a kapitalizmus gépezetét olyan tökéletesen csinálta meg, mint amilyen tökéletes az a háború előtt volt, mindaddig, amíg a háború ezt a gépezetet szét nem rombolta. Mert nem a kapitalizmus vétkei azok, amelyek miatt bűnhődik, 39