Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-177
268 Az országgyűlés képviselőházának a rászoruló, nyomorgó, évek óta állástalanul sínylődő, alkalmazottaik javára enyhíteni. A költségvetési vita során Bud János képviselő úr volt az, aki szembeszállt itt azzal az egész felfogással, amelyet materialisztikus felfogásnak neveznek. Kétségbevonta Peyer képviselőtársamnak azt a véleményét és meggye ződését, hogy a gazdasági tények és gazdasági okok determinálják a politikát. Szerinte megfordítva van a dolog, megfordítva van azért, mert éppen a politika üti rá bélyegét a gazda* sági életre és az, szab irányt a gazdasági történéseknek. Alapos és súlyos tévedés. Mi semmiképpen sem érezzük magunkat megrendíttetteknek, vagy pláne legyőzötteknek a magunk sokat támadott és sokat vitatott materialista hitében. Mi ezzel a magunk történelmi materialista szemléletével világosan látjuk, hogy a kapitalista imperialista országok közötti érdekellentét volt az, ami a világháború őrületébe kergette az emberiséget. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy nem erkölcsi okokból, hanem rideg és önző materiális érdekekből történt az Egyesült Államok beavatkozása, amely, amikor veszélyeztetve látta az antant-államoknak kölcsönadott hitelösszegeket, maga is belépett a hadviselők közé és amikor vége volt a nagy tusának, a jámbor Wilson, egy másik professzor, hirdethette ugyan az ar^nexió és hadikárpótlás nélküli békét, a győztes hatalmak és a diktáló imperialista, kapitalista erők a pénzről, járandóságaikról, a Shylock-vérdíjról lemondani hajlandók nem voltak és természetes, hogy a^ szövetségközi adósságokhoz való ragaszkodásból született meg viszont a jóvátétel kérdése, ugyanaz a jóvátétel, amelynek mint gazdasági tehernek politikai visszahatásai olyan katasztrofálisan érezhetők és észlelhetők. Igen, a háború alatt gazdasági érdeke volt a nagyoknak, hogy szövetségeseket keressenek, még ha kicsinyeket is. A háború tehát jó ürügy és jó alkalom volt arra, hogy a kapitalizmus, az imperializmus felpiszkálja az apró népekés népecskék nacionalista hiúságát és most itt van azután a konzekvencia, itt van az eredmény, itt van a rengeteg új államalakulat formájában, ott van a számtalan autarehia alakjában, ott van egy mániákusan hirdetett és vallott gazdasági önellátás és nemzeti Öncélúság formájában. Ott van a sokezer kilométernyi új vámhatár formájában és ott van a számtalan különböző és egymás mellett élni és exisztálni nem tudó pénzrendszerek alakjában. Miként a fizikáiban, a legújabb fizikai tudományban az atómrombolás révén a mikroszkopikus kicsiny világában az atommag kilövésével felbomlik az egész rendszer, azon módon bomlasztja szét a nicionalizmus túlzásbavitt és túlfejlesztett bomlasztó ereje azt az egész épületet, amelyet világgazdaságnak neveznek. T. Képviselőház! Mi látjuk és érezzük, hogy itt nagy idők fordulásához érkeztünk. Látjuk és érezzük, hogy egy új világ van megszületőben. Nem hiszünk és nem bízunk abban, hogy itt a világgazdasági konferencia bármi Íven eredményt is hozhat. Mi azért vagyunk szocialisták, hogy higyjünk ennek az új világnak megszületésében és azért vagyunk demokratikus szocialisták, hogy az ember iránti szeretetünkből a josroknak. a szabadságoknak, a. meggyőződéseknek tiszteletéből igyekezzünk könnyíteni, igyekezzünk enyhíteni ennek az új viláemak a szülési fájdalmait. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni, 177. ülése 1933 május 10-én, szerdán. Kertész Miklós: T. Képviselőház! Nem fejezhetem be beszédemet a nélkül, hogy pár mondatban kifejezést ne adjak egy egészen szubjektív érzésemnek. Kezemben van egy dossié, amelyet évekkel ezelőtt Németországból hoztam magammal. Benne szocialista propaganda-anyagot kaptam, s a mai nap folyamán máglylák lobognak Németországban. Máglyákon hamvasztják el nemcsak a szocialista tudománynak, a társadalompolitikának rengeteg alkotását, hanem elhamvasztanak sok minden értéket, amelyet a német szellem hosszú éveken keresztül kitermelt. En azt hiszem, hogyha egyszer majd valamikor a jövő Németország képviseletében annak legnagyobb termében valamelyik festő megrajzolja ennek a mai gyászos, szomorú és szégyenteljes napnak a történetét... Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék befejezni a beszédét. Kertész Miklós: Rögtön befejezem. Mondom, ha a jövő festője megrajzolja ennek a napnak a történetét, akkor ott a mai máglyák mellett látható lesz annak a sok zseninek^ a képe, akinek művét ma elhamvasztják és látható lesz Clio a történelem istennője, amint haragjának, keserűségének és fájdalmának könnyeit hullatja. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Fenyő Miksa! Fenyő Miksa: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem fogja rossznéven venni tőlem Kertész Miklós igen t. képviselőtársam, ha mai beszédemben nem arról a témáról fogok beszélni, amelyet ő nekem szeretetreméltóan kiosztott nívós beszédében, amelyben nekem — bevallom Őszintén — legjobban mégis az Adyidézet tetszett. (Derültség.) Szinte úgy érzem, engedelmet kell kérnem a t. Háztól, hogy a költségvetési vitának ilyen előrehaladott stádiumában felszólalok, amikor azt vettem ma észre, hogy a felszólalások lassanként monológokká váltak. Előzőleg felszólalt t. képviselőtársaim legalább abban bízhattak, hogy az utánuk következő szónok hallgatja a beszédüket, de én mint ma utolsó felszólaló, még ebben a reményben sem ringathatom magamat. (Derültség. — Egy hang a jobboldalon: Ez szónoki fogás! — Jánossy Gábor: íróember!) Nem panaszképpen mondom, csak megállapítom, s azt hiszem, a t. Ház igazat fog nekem adni abban, hogy ennek a költségvetési vitának az egész színe jóval tompítottabb volt, szenvedélyektől és temperamentumoktól mentesebb volt, mint a tavalyig Ez a vita nem hozott úgyszólván kés élén álló helyzeteket, mint aminőket az előző költségvetési vitákban éveken át tapasztaltunk. (Jánossy Gábor: Megjavultunk!) Én kerestem ennek az okát és magyarázatát és két pnincipiális okot állapítottam meg. Egyik az, hogy véleményem szerint a kormánynak a helyzete, amely néhány hónappal ezelőtt, amikor a pénzügyminiszter úr az adóemelési javaslatokat beterjesztette és keresztülvitte és a fizetéseket radikális mértékben leszállította, labilis volt, azóta egy igen ügyes, megértő és konciliáns kormányzati politika révén, amelyben különösen nagy sr:erep jutott annak, hogy ebben az^ európai káoszban kedvező színben tudta beállítani az országot, a kormányzat pozíciója lényegesen megerősödött, amint ezt ezen az oldalon még olyan képviselőtársaim is elismerik, akik a költségvetést nem fogadták el, (Jánossy Gábor; Ez igaz!)
