Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Az. országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 265 n vok után itt állanak munka nélkül és egy egeszén szerény, rongyos 100 pengős kis állást sem tudnak megszerezni maguknak. Itt van a minden rendű és rangú ifjúság problémája, még pedig nem kizárólagos joggal, — mert amikor az ifjúságról van szó, akkor ne monopolizáljuk ezt a kifejezést mindig a diplomás ifjúság számára, — itt van a minden rendű és rangú ifjúság súlyos problémája és akkor szemben, állunk egy milliós tömeggel, amely munka után kiált, de nem kap munkát, amelynek munkanélkülisegélyre volna joga és igénye, de nem adnak neki munkanélkülisegélyt, amely teng-leng, nem tálaljába helyét, lézeng az országban, elveszti önmagába, vetett hitét, elveszti életkedvét, és lassan-lassan lelkileg demoralizálódik, lassan-lassan felesleges embernek érzi magát. Az a rendszer, amelyet a népkonyhákon keresztül, a különböző ebédeltelési és naíuráliákkal való ellátást intéző szerveken keresztül csinálnak, megint csak nem egyéb, mint ennek a rétegnek a legmélyebb emberi megalázása, amelynél ezerszerte különb, a. nép erőit, egészségét és önérzetét konzerválóbb eljárás lett volna, ha megadják az általunk számtalanszor sürgetett, követelt, reklamált, demonstrációkon és összeütközéseken keresztül is reklamált és követelt munkanélkülisegélyt, amely egyúttal a gazdasági élet leromlását illetően is legalább egy bizonyos mértékig fék gyanánt hatott volna. Most azután itt állunk ennek a szörnyű gazdasági leromlásnak lelki, ideológiai visszahatásaival szemben, amelyek jelentkeznek a faseizálódásban és jelentkeznek a bolsevizálódásban. Beszéljünk először az előbbiről. Már bevezető szavaimban bátorkodtam utalni arra, hogy ne tévesszen meg bennünket az a látszólagos csend és az^ a dermedt nyugalom, amely itt ebben az országban uralkodik. Tény az, hogy normális időkben, amikor a kapitalizmus krízise aránylag elburkolt és jelentéktelen, csak a társadalom két pólusa, a burzsoázia és a proletariátus az, amely politikailag aktív, amely politikával törődik, amely állandóan résen van és szemben álló érdekeinek védelmére minden lehetséges módon vívja a poli-, tikai harcot, a középrétegek pedig inaktívak, közömbösek. A gazdasági válság, a nagymérvű és nagyfokú leromlás folytán ez az állapot megváltozott. A néprétegek először a szociális nyugtalanság, a szaciális rebellió állapotába kerülnek. Innen a politikai forrongás és a politikai lázroharn állapotáig már csak egy lépés. A proletariátus és a burzsoázia között ott van beékelve, ott hömpölyög egy hatalmas réteg tele lázongó ösztönökkel, agresszív kétségbeeséssel, forradalmi energiákkal. Ennek a rétegnek az életszínvonala semmiben sem különbözik az ipari proletariátus életszínvonalától. A különbség a kettő között csak az, hogy míg az ipari proletariátus egy új világ ideálját hordja szívében, míg az ipari proletariátus szocialista elhivatottságába vetett szilárd meggyőződéssel a kollektív jövőt akarja kiépíteni addig, ennek az újdonsült proletár rétegnek proletár életmódja mellett nincs egyebe, mint egy értelmetlenné és értéktelenné vált régi ideológiának a felesleges ballasztja. Ha itt most a fascismus erőit és előtérbe nyomulását nézzük minden mástól függetlenül, — hiszen itt Weltner képviselőtársam és barátaim közül azok, akik eddig felszólaltak, megmondották, erről az, azt mondhatnám, európai pestisről KÉPVISEJköIIÁZI NAPLÓ XV, a véleményüket — én itt a szociológia vonalán maradva csak annyit mondhatok, hogy egy nagy társadalmi erőátformálódást, egy nagy társadalmi erőtranszformációt visz itt végbe a faseizmus, az osztályerőket nemzeti erőkké formálja, de úgy, hogy az osztályhelyzet semmit sem változik, hogy az osztályelnyomás, a nyomorúság és kizsákmányolás megmarad, de a nemzeti erők nemzeti síkra való áttolásából, az^ összeütközéseknek, katasztrófáknak, az egész civilizáció felrobbantásának veszedelme fokozódik. Pontosan úgy, ahogy azelőtt két esztendővel a szocialista munkás internacionálé kongresszusa megmondotta: ha Németország gazdasági romlása tovább folyik, ha a nagyhatalmak Németország pénzügyi válságán nem segítenek, akkor a német munkásosztály gazdasági katasztrófába jut. A nagyhatalmak nem segítettek és a német munkásosztály gazdasági katasztrófája bekövetkezett. Azt mondotta továbbá határozat: ha itt nem következik valamilyen beavatkozás, akkor a gazdasági válság maga után vonhatja a német demokrácia bukását, ami azután a visszahatását érezteti_ a Rajnán túli országokra is. Bekövetkezett. És azt mondotta végül, hogy egy ilyen fascista ellenforradalom uralomrajutása egyszeriben halomra dönti az amúgy is két esztendeje vajúdó és vonagló leszerelési konferenciának minden reménységét, felfokozza a nacionalista ellentéteket, a nacionalista gyűlölséget és végeredményben új háború útjára sodorja az emberiséget. Nekem ennél a kérdésnél tovább időznöm azért felesleges, mert többet, perdöntőbb bizonyítékot, mint amit erről a kérdésről Buchinger képviselőtársam elmondott, én sem tudnék elmondani. De itt van a másik oldalon a bolsevizálódás veszélye. Traeger ügyész úr most legutóbb egy tárgyaláson, ahol fiatalkorúaknak, fiatalj korú és nagyrészt intellektuális pályán mozgó embereknek, úgynevezett bűnügyét tárgyalta, végre egyszer szociológiai magyarázatokat keresett és talált is, mondván (olvassa): «Ma, amikor világszemléletek és társadalmi szemléletek harcolnak egymással, amikor a jelek «zerint új korszak választóvonalán állunk, ebben a lázas keresés tragikus jelenében nem csoda, ha az ifjúság pillanatokra elveszti a helyes tájékozódóképességét. Ha az ifjúság körülnéz, mindenütt a gazdasági, szociális nemzeti igazságtalanságokat látja, de látja ezeknek a megszüntetésére irányuló tehetetlenséget is és mintha azt is látná, hogy ebben a zűrzavarban csak a hatalmon lévők önzése és a széles tömegek nyomora marad változatlanul.» Abban, a kivételes helyzetben vagyunk, hogy az ügyész úrnak ezekkel a megállapításaival itt egyetérthetünk. Csodálatos dolog azonban, hogy amikor nem intellektuális és nem polgári származású fiatalok, hanem munkássorból származó fiatalabb és idősebb emberek kerülnek az úgynevezett eltévelyedésnek abba a stádiumába, hogy a fennálló társada lommal szemben való forradalmi elégületlenségüknek holmi romantikus szervezkedésben adnak kifejezést, távolról sem ilyen megértő és távolról sem ilyen jóinidulahí az ügyész úr, pedig azt hiszem, hogy az egyforma mérték alkalmazása itt mindenképpen parancsoló kötelesség. A miniszterelnök úr legutóbb az Omke.ben tartott beszédében mintha csak igyekezett volna alátámasztani az ügyészi megállapításokat arra nézve, hogy a hatalmon lévők semmit sem tesznek, vagy semmit sem tudnak 38