Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1933 május lO^én, szerdán. 249 mi az állam, az ország, a nemzet érdekeinek ártunk. (Zsindely Ferenc: Ügy van! Ez a becsületes beszéd! — Petrováez Gyula: Pláne ne a nemzeti egység jelvénye alatt!) T. képviselőtársam, csak azt mondom önnek, hogy még mindig jobb, ha a képviselő úr a nemzeti egység táborában ül, mintha külön nemzetiségi pártot alapít, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Helyesebb volna pedig!) En Bleyer képviselő úr jóhiszeműségét nem vonom kétségbe. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egyedül van saját pártjában a képviselő úr, aki nem vonja kétségbe a jóhiszeműségét! — Feniezy Ignác: Egyéni nézet!) Téved a képviselő úr. Kállay Tibor is és Milotay •István is — pedig azt hiszem, mindkettő elég jó magyar— ugyanazon a véleményen vannak, tehát vagyunk hárman, (vitéz BajcsyZsilinszky Endre: Hát hárman!) Eckhardt pedig a negyedik, és ha végigvesszük, majd még több is akad. (Csizmadia András: Elég ennyi is!) A baj csak az, hogy Bleyer Jakab áldozatul esett egy szellemi mozgalomnak, mely figyelmen kívül hagyja a, történelmi adottságot, a múltban és jelenben kifejlődött történelmi helyzetet és amely a német birodalom határain kívül élő összes németséget, tehát a -hazait is, egy nagy, egységes, az összes németeket magábafoglaló kultúrközösségben, Kulturgemein schaft-ban akarja összeolvasztani. Ez egy teória, amely^ in praxi abszurd, mert olyanokat akar egyesíteni, akik^ évszázadokon keresztül más népek miliőjében éltek, akiknek kultúrája teljesen speciális, sajátlagos kultúra, amely nem azonos a németországi kultúrával. Itt Magyarországon, a magyarországi németségnek is teljesen speciális, sajátos kultúrája, (Ügy van! Ügy nan! jobb felől.) sajátos lelkülete van, amely teljesen elüt a németországi mentalitástól és lelkülettől. (Farkas Elemér: Ügy van!) Ez itt az ütközőpont, amelyért Bleyer Jakab politikája összeütközésbe kerül a magyar közvéleménnyel, (Farkas Elemér: Van más ütköző pont is!) mert értsük meg jól, nem hiszem, — és ebben, úgy remélem, a Ház minden oldala csatlakozik felfogásomhoz — hogy akadna józan magyar ember, aki ne kívánná azt,, hogy — amint eddig is mindig volt — a hazai németség a jövőben is megtalálja sajátos külön kultúrája fejlesztésének feltételeit. (Felkiáltások a jobboldalon: Megtalálják!) Valamikor Bleyer Jakab t. képviselőtársam is másképpen gondolkodott. Ezt őszintén meg kell neki mondanom. Amikor Bácskán átvonultak a német csapatok, ^Bleyer maga panaszkodott amiatt, hogy a német csapatok befolyása folytán pángermán szellem kezd terjedni a Bácskában. Tehát maga is koncedálta akkor, hogy annak a bácskai, bánáti, torontáli németnek teljesen más a lelkülete, teljesen más a felfogása és kultúrája, mint a porosznak vagy a bajornak. Egy lényeges és abszolút követelmény van és pedig az, hogy amikor a magyar állam legteljesebb jogi és tényleges egyenlőséget biztosít bármely nemzetiségű polgárának, akkor nem szabad utat engedni olyan törekvéseknek, amelyek, ha talán nem is célzatosan, de tényleg a magyar állam iránti szeretetet és hűséget a nemzetiségek lelkében meglazítani alkalmasak. A legjobb szándékú beállítás is, a német kultúrának, a német faji erényeknek a fölényéről, — amelyeknek értékét senki elvitatni nem akarja és amelyeket nálam senki jobban nem becsül. — zavart Kelthet az egyszerű ember lelkében, mert leKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ XV. hetetlen józanul azt kívánni, hogy az az egyszerű ember magában meg tudja csinálni azt a szintézist, hogy ő száz, százalékig tagja lehet ós tagja is egy Kulturnation-nak vagy Kulturgemeinschaft-nak, és emellett száz százaiékig magyarul gondolkozzék és érezzen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt megteheti egy egyetemi professzor, de erre nem képes egy egyszerű falusi ember. (Zsindely Ferenc: Még professzor sem! — Szabóky Jenő: Ez a hála a szubvencióéirt! Húszezer pengő szubvenciót kap!) És ha van valami, ami Iassítólag hathat és hat is álmagyar kormány iskolapolitikája érvényesítésénél a gyakorlatban, akkor ez éppen a Kulturgemeinschaftra való törekvés folytán kiprovokált természetes visszahatásban keresendő. Meg kívánom állapítani, hogy a hazai németség, német kisebbség nagy tömegében távol áll minden ceiifcrifugaUs törekvéstől, (Feniezy Ignác: XJgy van!> távol áll minden olyan törekvéstől, amely a magyar nemzeti gondolattal ellentétben vaiï. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) A magyarországi német kisebbség ma is államim kisebbség, politikájában r ismételten tanúságot tett guvernementális érzékéről. Ezért a magyar közvélemény felé azt mondom, hogy nem szabad a kérdést idegesen kezelni, hanem objektíve irritációktól mentesítve kell azt latolgatni; mert teljesen nyugodt lehet a közvélemény a felől, hogy a hazai németség kultúrigényének teljes kielégítése nem áll elleiitótbe.i a magyar nemzeti gondolattal és a magyar hazához való ragaszkodással. (Zsindely Ferenc: Más Bleyer és más a németség. (Ne vegye tőlem rossznéven Bleyer képviselőtársam, ha erre a közbeszólásra azt mondom, hogy igenis, a németség nagy tömegei, mint beszédemben voltam bátor kifejteni, nem osztoznak az ő álláspontjában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zsindely Ferenc: Nem értenek vele egyet!) ' A revízió kérdése, mint mondottam, aktuális. En^ azt a kérést intézem Bleyer Jakab képviselőtársamhoz, hogy ha a miniszterelnök úr néhány kérdésben revideálni tudta álláspontját, akkor revideálja ő is politikai álláspontját. (Zsindely Ferenc: Ismét!) En nem kívánok tőle többet, mint azt, hogy helyezkedjék in praxi és in mentalitate arra az álláspontra, amelyen 1918-ban volt, mert nem mi távolodtunk el a magyar politika vonalától és tradíciójától, sem a mi derék népünktől, hanem ő távolodott el attól a Bleyertől, aki 1918-ban írta cikkeit a Budapesti Hírlapba. A kisebbségi kérdés sok tekintetben tapintat kérdése. (Ügy van! jobbfelöl.) En ezt a mondatot aláhúzom vele szemben is. Nemcsak tapintat kérdése a szolgabírónál, az alispánnál, a plébánosnál, az egyházi tanügyi hatoságnál, hanem tapintat kérdése a kisebbségi politikusnál is. (Ügy van! Ügy van!) Mert különösen itt Magyarországon tudnunk kell, (Gyömörey Sándor: Ahol nagyon jól bánnak a kisebbségekkel!) hogy a szerbek, a csehek és a románok milyen éles füllel fülelnek itt minden szóra. (Beck Laios: Teljesen igaz!) nem azért, hogy az ő kisebbségi politikájukat javítsák, hanem azért, hogy azt az elnyomó politikát, amelyet kisebbségeikkel szemben folytatnak, legalizálják. (Ügy van! Ügy van!) Annál inkább meg kell gondolnunk minden szót. amit itt a magyar Képviselőházban, vagy akár a. magyar sajtóban erről magvar képviselő, főleg pedig olyan, aki kisebbségi képviselőnek adja ki magát, ebben a kérdésben mond, vagy ír, (Ügy van!) . * : De még egyet mondok t. képviselőtársam* 36