Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

24,8 .Az országgyűlés képviselőházának -kisebbségi politikába keresendő annak eredője, hanem alárendelt, de olyan természeti személyi, helyi okokon, melyeken segíteni, — sajnos — oktrojjal nem lehet, és amelyek megmegszüntét türelemmel ki kell várni. Felemlítette Bleyer Jakab t. képviselőtársam az iskolatípusok felállításának ma érvényben lévő rendszerét, amely szerint • tudvalévőleg az érdekelt szülők határoznak afelől, hogy milyen legyen az iskolában a tanítási nyelv és azt mondotta, hogy ez nem felel meg, azt állítván, hogy a lakosság sok helyen különböző presszió alatt állott. Jól tudom, hogy ő az úgynevezett, numerikus álláspontnak a híve, vagyis úgy véli, hogy ott, ahol bizonyos számú német tanköteles van, eo ipso, anélkül, hogy a lakosságot megkérdeznék, a tanítás nyelve az illető kisebbség nyelve kell, hogy legyen. Ezzel szemben én elvileg helyeslem azt a rendszert, amelyet úgy az 1868-as törvénymint a 4.800/1923. M. E. rendelet elvi alapnak fogadott el s ez az, hogy a kisebbségek részére biztosított különböző jogok, így a nyelvi jogok alanyi jogok. A kormánynak csak az a r kötelessége, hogy hárítson el minden akadályt, amely meggátolhatná, hogy a kisebbség ezt az alanyi jogát in praxi érvényesíthesse, így van ez majdnem minden kultúrállamban nyugaton és így van magában Németországban is, t amely szintén a nem német anyanyelvű szülők szabad akaratára bízza annak megállapítását, hogy gyermekeik milyen tanítási, nyelven nyerjenek oktatást. A magam részéről legalább is a mi vidékünkön nem^ tudok arra példát, hogy a hatóság terrorizálta volna a szülőket az ő akaratuknak szabad megnyilvánításában. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Bleyer terrorizálja a^szülőket!) Arról tényleg nem tehetünk, hogy például Levélen és Oroszváron, ezen a két helyen megtörtént, hogy más típusra tértek át, az A. típusról a B. típusra. Ezt tisztára szabad akaratukból tették. Azért tették, mert ott a határforgalom, a határszolgálat folytán sok magyar család telepedett le, tehát a szülők egyrészt ezért, de főleg, hogy gyermekeik megtanuljanak magyarul, inkább választották a B. típust, mint az A. típust, amelyet eredetileg szintén ők maguk; választottak. Szó volt tegnap arról, hogy bizonyos katholikus községekben és plébániákon még az istentisztelet dolgában is volnának kifogások. A katolicizmust nem kell tanítania senkinek sem a kisebbségi jogok tiszteletére, mert már az evangéliumban benne van a katolicizmus kisebbségi felfogásának, hogy úgy mondjam, nyelvi alkotmányának magas chartája: az az elv, hogy mindenkit a maga nyelvén kéli tanítani. Már az apostolok is ; ragaszkodtak ehhez. Amikor az állam még nem törődött e kérdésekkel, amikor még nem volt Genf és nem volt kisebbségi irodalom, a katholikus egyház mindig tisztelte és a legkényesebb jognak tartotta a híveknek az anyanyelvét. XI. Pius pápa Ubi arcanum című enciklikájában is behatóan foglalkozik ezzel a kérdéssel. En-*sak arra utalok még: miért akarják a szerbek schizmába kergetni a horvátokat? Azért, mert tudják, hogy ha elveszik vallásukat, el tudják majd venni nemzetiségüket is és csak így tudják őket beleforrasztani a szerb imperalizmusban. A katholikus egyház az anyanyelvek őse volt a múltban és most is az. T. Ház! A képviselő úrnak én egyet aján77. ülése 1933 május 10-én, szerdán. lok. Gondoskodjanak arról és propagálják azt, hogy a német nép küldje tanítónak és papnak az ő fiait. Mert itt a hiba. Igen sok egyházmegyét tudok, ahonnan nem kerül ki elég nemeiül tudó pap és tanító. Miért? Mert hiába (mondjuk nekik, taníttassák fiaikat. Nem teszik, mert lenézik a tanítói és papi pályát, mert anyagilag nem valami jövedelmező. Ott, ahol működtem, a plébánián volt egy alapítvány, amelynek kamatait az a fiú kapta volna, aki primiciát mond, vagyis papi pályára megy. Ez az alapítvány 60 évig feküdt ott a plébánián, mindig nagyobb lett, a végén devalválódott De talán most, végre egy-két év múlva talán kiadható lett volna ez az összeg, mert most sikerült kettőt bejuttatnom a szemináriumba és így talán majd lesz egy-kettő, aki papi pályára megy. Csak elismerés illeti azokat a magyar tanítókat és papokat, akik tnagyar létükre (megtanulták a kisebbség nyelvét, és becsülettel állták meg a helyüket, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) tiszteletben tartva a kisebbség jogait. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) T. Ház Szó volt itt a statisztikáról is. Azok a sporadikus jelenségek, melyek itt-amott észlelhetők, nem jogosítanak fel senkit az általánosításra. Magam meggyőződtem, hogy a panaszok egy része túlzott, egy része helyi, más természetű differenciákból ered. A sebeket balzsammal, nem ecettel kell kezelni. A hívek és: pásztor közti békés viszony olyan érték, melyeket még áldozatok árán is óvni kell. En azt tartom, hogy nekünk minden kérdéssel nyugodtan szembe kell néznünk, nem pedig mint a struccmadár, homokiba dugnunk a fejünket és azt gondolnunk, hogy akkor átment felettünk a veszély a nélkül, hogy bennünk kárt^ tett volna. Nem vessem rossz néven a képviselő úrtól, hogy ő, mint kisebbségi politikus^ nem mehet el szó nélkül a mellett a feltűnő jelenség mellett, hogy az 1930-as statisztika 72.000 némettel kevesebbet mutat fel, mint az 1920. év statisztikája. En csak azt mondom, hogy ezeket a kérdéseket is objektíven kell megvizsgálni és úgy kell taglalni, ahogyan az ember azokat szárazon találja. Ha ugyanis én megmondom azt, amit ő nem mondott meg, hogy tudniillik 72.000-ből 26.000 esik a fővárosra és a városokra, ha megmondom, hogy 19.000 magát németnek vallott zsidóból 1930-ban csak 9000 vallotta magát németnek ési 10.000 vallotta magát magyarnak, ha hozzáteszem, hogy a statisztika szerint a német proletár sokkal inkább húzódik a városba, és sokkal inkább fluktuál, mint a magyar, ami szintén kitesz néhány ezret, akkor a kérdés teljesen más képet mutat, (Igaz! Ügy van!) mintha csak azt kürtölöm ki kifelé, hogy itt 72.000-rel kevesebb németet mutat ki a statisztika, mint ezelőtt tíz esztendővel. Ahogyan ugyanis Bukarest felszívja azt a 100.000 magyart, aki ott él, ahogyan Berlin felszívta a francia hugenottákat, ahogy felszívta az ott lakó lengyelek nagyrészét, ez is termesztés folyamat, amelyet megakasztani nem lehet. (Ügy van!) Ez fájhat kisebbségi politikusnak, de ebből nem lehet vádat kovácsolni. Itt csak akkor lehetne ok panaszra, ha mesterséges magyarosítással, vagy erőszakosan vették volna el a németek nyelvét és így apadt volna a németség 72.000 fővel, (Zsindely Ferenc: Erről szó sincs!) erről pedig szó sincs, ezt kereken tagadom. T. Ház! Azt mondom tehát, ha panasz van, azt is tárgyaljuk le magunk között, de sohase adjuk elő azt olyan beállításban, amely által