Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának 1', elvétve akad, az építőipari munkások teljesen munka nélkül vannak, a dunántúli gazdaságok mind pénz nélkül állanak, sem csűrt, sem kastélyt, sem pajtát, sem lakóházat javíttatni nem tudnak és így azok az építőmunkások, akik azelőtt beutazták az egész Dunántúlt és a birtokokon dolgoztak, most mind a városban vannak és szaporítják a munkanélküliek számát. A város nagynehezen óriási erőfeszítéssel 200 munkásnak tudott valamelyes munkaalkalmat teremteni, azonfelül néhány kiló liszttel, egy kis szénnel, egy kis fával támogatja valamenynyire a munkanélkülieket. T. Képviselőház! Amilyenek az állapotok Győrben, olyanok másutt is. Kisújszállásról, az Alföld szívéből kaptunk értesítést az ottani állapotokról. Elmondják, hogy 1930 november hónapjától 1932 április 1-éig teljesített inségmunkákért kiosztottak 391 métermázsa lisztet é* 120 métermázsa tűzifát. Ez alatt az idő alatt az inségmunkát igénybevette 445 Ínséges. Azért nem több, mert az, a bizottság, amely megállapította az ínségesek számát, illetőleg megállapította, hogy ki kerül az Ínségesek kategóriájába, ahol csirkét látott az udvarban szaladgálni, már kimondotta, hogy az illető birtokos és ennélfogva inségsegélyre nem tarthat számot. A városban 1325 ínséges van, akik a legrettenetesebb, a legnyomorúságosabb viszonyok között élik le napjaikat. Petrovácz igen t. képviselőtársam, éppen az imért beszélt ugyanerről a témáról, ugyancsak felemlítette a munkanélküliek számát és azt a hallatlan Ínséget és nyomorúságot, amelyben a munkanélküliek élnek, de végkonkluzióként nem a kapitalista gazdálkodási rendszernek megszűntetését állította oda, nem azt mondotta, hogy mint jó keresztény, ez ellen a keresztényellenes és a munkásságot és az alkalmazottakat szörnyen kizsákmányoló kapitalista rendszer ellen foglal állást, hanem — más kivezető utat nem találván — kijelentette, hogy a kapitalizmus által ejtett sebeket a keresztény erkölcs alapján fogják majd a jövőben meggyógyítani. Már most azok után, hogy a magyar munkásság minden egyes tagja tudja, hogy itt Magyarországon közel 14 esztendő óta keresztény és nemzeti uralom van, az urakat az alkotásokban senki nem akadályozta, legalább is furcsa ma arról beszélni, hogy a tengernyi nyomort és Ínséget, amelyet részben a gazdasági világválság, de részben az a gazdasági és politikai rendszer is kiélesített, amely Magyarországon uralkodott, — keresztény és nemzeti alapon fogják valamiképpen megoldani. A keresztény alap igen alkalmas lehet arra» hogy megvigasztalja az embereket azzal, hogy «kérem szépen, majd a másvilágon megszűnnek ezek a bajok, amelyeket ezen a világon elszenvedni voltunk kénytelenek», a keresztény elvek talán alkalmasak arra, hogy a jámborokat megvigasztalják arra nézve, hogy a gazdagok se mindenkor boldogok, de azoknak a sebeknek a gyógyítására, melyeket a kapitalizmus ütött az emberiségen, azoknak a szörnyű bajoknak és nyomorúságoknak a megakadályozására és megszüntetésére, amelyeket a kapitalizmus még a jövőben is fog teremteni, a keresztény világnézi et. nem látszik alkalmasnak. Annál kevésbbé alkalmas a keresztény világnézet és a keresztény kormányzati rendszer ezeknek a szörnyű sebeknek gyógyítására, mert tizennégy éves uralmuk alatt ^azt láttuk, hogy a karhatalom fennartására és fejlesztésére nem kérhet a kormány annyi pénzt, amennyit ez a többség erre a célra meg nem szavazna. Erre különben o\ ülése ÍÖ33 május 0-én, kedden* 217 majd rátérek. Sok millió pengőt áldoz a kormány és a háta mögött ülő többség egyetértésben a kívül támogató párttal «a lelki rendőrség» fejlesztésére is. Az egyházak nagyszerűen meg tudják fizettetni magukat azért a szolgálatért, amelyet a kapitalista államnak végeznek. A jámbor átlagpolgár fél a kommunizmustól, fél attól, amit a polgári lapok minden nap a kávéja mellé feltálalnak, hogy Oroszországban milyen rémségek történnek. (Lukács Béla: Talán nem?) Ezek elhessegetésére nagyon alkalmas azt mondani, hogy itt csak a keresztény erkölcs segít. Hát nem a keresztény erkölcs segít, hanem egy új gazdasági rendszer, egy olyan gazdasági rendszer, amely igazságos és amely mindenkinek, aki dolgozni akar, lehetőséget ad arra, hogy képessége és tehetsége szerint hasznos munkát fejtsen ki a társadalom számára. Hogy ez, mennyire így van, engedjék meg, hogy ezt egy kis példával illusztráljam. Nincs szörnyűbb sors, mint a magyar ifjúságé, amely lehetetlen helyzet elé van állítva. A főiskolákról kikerülő és a főiskolákon még tanuló ifjúság képtelen elhelyezkedni. Az a szörnyű sors, amely rájuk vár, már a főiskolai évek alatt előreveti árnyékát. Meg kell tehát érteni emberileg azokat a szerencsétlen fiatalembereket, akik összeülnek, és Európa mai forrongó helyzetében keresik azokat a gazdasági és társadalmi rendszereket, amelyeknek megvalósítása esetén — hitük szerint — ők is munkához és keresethez tudnának jutni. így Sárospatalkon is felfedeztek egy állítólagos kommunista összeesküvést. Le is fogták a szereplőket. Az eset után természetesen megtámadták a kollégium vezetőségét, mire az kijelentette : kénem, ezek ellen az áramlatok ellen csak egy használ, ha az állam támogatásával az egyházi és valláserkölcsi intézményeket még tovább fejlesztik. (Lukács Béla : Helyes !) Bocsánatot kérek, hát eddig mît csináltak ezek az. urak ? Hát eddig nem valláserkölcsi alapon álltak, nem a valláserkölcsi alapot fejlesztették súlyos, nehéz pénzekkel, amelyeket az állam fizetett ? Ha ezért a pénzért közmunkát rendelnének el, az állam lényegesen tudnál enyhíteni azt a szörnyű nyomoirt, amelynek súlya alatt ma a magyar nép szenvedni kénytelen. Hát eddig mit csináltak az urak ? Eddig is prédikáltak és a jövőben is prédikálnak. De megmondta már Heine, akinek a könyvét nemsokára el fogják égetni, hogy az éhes gyomornak nem prédikáció kell, hanem melegítő leves, és egy néma. hal vajban főzve szebben beszél, mint Demosthenes vagy Cicero. Ennek a sokat szenvedett magyar ifjúságnak is nem valláserkölcsi prédikálás kell, hanem olyan gazdasági és társadalmi rendszer, amelyben elhelyezkedést talál és amelyben meg tud élni. Ebben a vonatkozásban kívánok még egy dolgot itt felemlíteni. Wolff von Wolfenau képviselőtársunk ugyanakkor, amikor a hitlerizmus mellett lándzsát tört és szerelmet vallott a Hitler-rendszernek, azzal indokolta felfogását, hogy vannak Magyarországon textilgyárak, amelyekbe nem vesznek fel keresztény ifjakat. Kénytelen vagyok Wolff von Wolfenau képviselőtársamnak tévedését helyreigazítani. A magyar textilgyárakban majdnem kizárólag — igenis majdnem kizárólag — keresztény ifjak és keresztény ifjú leányok dolgoznak, felnőtteket alig találni a textilgyárakban. 13 éves korukban kezdik, hamisított munkakönyvvel dolgoznak és dolgoznak addig, amíg egy bizonyos- munkabért el nem