Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának 1 Ezeket tartottam felelősségérzetemnél fogva kötelességemnek az. igen t. kormány és a t. Ház elé terjeszteni, kötelességemnek tartottam ezt nyíltan és becsületesen a nemzet színe előtt kifejteni. Á költségvetést elfogadom. További politikai elhatározásaimat azonban attól kell füg- ; íiövé tennem, hogy a kormány ebben a kérdésben milyen tettekre határozza el magát. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Inog a Gömbös- i kormány. Jó lesz vigyázni!) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza : T. Ház ! Előttem szólott tisztelt képviselőtálrsani ja nemzetiségi kérdésről beszélt.! Én egy , külíönleges magyar nemzeti kérdésről kívánok ez alkalommal beszélni és ez az, ami nemcsak itt a tisztelt Házat, haneim a Házon kívül is a nyilvánosságot az utóbbi időben igen gyakran foglalkoztatja. , és ez a nemzeti összefogás, ez a nemzeti egy- | ség megteremtésének szükségessége. (Br. Vay Miklós : Helyes ! Nagyon helyes !) A miniszterelnök úr minden alkalommal, mindenkor, amikor csak erre alkalom nyílik, erről a kérdésről beszél, így legutóbb a Tesz. közgyűlésén, amikor elmondotta, hogy igenis szükség van a nemzeti összefogásra és a nemzeti egység megteremtésére és hoizzátette, hogy a közös nemzeti munkából kizárni senkit sem szabad és testvérként kell fogadni minden magyar embert. Egy más alkalommal még megtoldotta ezt a kijelentést, valami kis szociális színezetet adván a dolognak, azzal hogy a munkaadóknak meg kell érteniök, hogy a nemzet egy sorsközösséget alkot, amelyben minden magyar testvér beletartozik. De a koronát ezekre a kijelenésekre a miniszterelnök úr a pénzügyi hizottság április 28-án tartott ülésén tette fel, amikor a lapok jelentése szerint a következőket mondotta : (01vass\a): «Egyébként a szociális gondolat hevíti át a kormány egész működését. Amikor a kormány sorsközösséget hirdet és a nemzeti öncélúság követelményeire mutat rá, abból következik, hogy a szociális problémáknak dominálóknak kell lenni az államélet minden vonatkozásában. Magyar testvériséget hirdet. Azt vallja, hogy a tőke és a munka harcálban méltányos kiegyensúlyozottság elvét kell az államnak szem előtt tartania. A munkásnak tisztességes megélhetést és megfelelő egészségügyi, szociális és kulturális intézményeket kell teremteni. Ez a tőkének is az érdeke.» Végül kivágta a magas cét a miniszterelnök úr, amikor azt mondotta (olvassa): «Nem a kiváltságosaknak, de a tömegek számára kell politikát csinálni.» Nagyoin szép szavak, tisztelt Ház, de a gyakorlat — legalább az. eddigi gyakorlat — ezeknek á szavaknak pont az ellentétét mutatta, amint azt leszek bátor bizonyítani. A nemzeti összefogást illetőleg csak annyi megjegyzésem van, hogy rokontalan nép vagyunk és a tatárjárás, a török hódoltság, a Habsburg-hiraloim éppen eléggé megtizedelte a magyarságot, úgyhogy kevesen is vagyunk és így ha Európa mai forrongó helyzetében meg akarjuk tartani a magyar állam önállóságát és függetlenségét, akkor valóban össze kell fognunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha azt a nagy problémát, amely most különösen élesen vetül elénk: a revízió gondolatát békés eszközökkel meg akarjuk valósítani, akkor tényleg össze kell fognunk, mert ezeknek a problémáknak megoldására csak az a 6. ülése 1933 május 9-én, kedden. 215 nemzet képes, amely ezekben a kérdésekben tényleg összefog. De a Németországból kiinduló szellemi pestis hatása alatt az összefogás tekintetében nálunk is egészen íurcsa és különös hangokat hallunk. Éppen ezért kívánok evvel a kérdéssel pár percig foglalkozni. Ma szociáldemokraták, nemzeti egység alatt nem értjük az egy akol és egy pásztor jámbor óhajának teljesülését. Mi a nemzeti egység alatt nem értjük az államnak halvánnyá emelését, az egyéniségnek spanyol csizmába szorítását. Nem értjük a nemzeti egységet úgy, hogy mindenkinek egyformán kell gondolkodnia, vagyis nietzschei értelemben nem tartjuk a nemzeti egységet olyasvalaminek, hogy egy az Isten által kiválasztott emberfeletti ember vezesse és irányítsa a többi tömeget, amelynek éppen csak egyetlen kötelessége van: alázatosan engedelmeskedni ennek a felső parancsnak. (Gáspáry Elemér: De magyarok önök is!) T. Képviselőház! Világszemléletileg, társadalomszemléletileg lehetünk mi különbözők. Lehet különböző vélemény gazdálkodási rendszerünkről is, de azért abban a kérdésben, hogy meg akarjuk tartani Magyarországot független és Önálló államnak és hogy a párizsmelléki békediktátumok revízióját követeljük, pártállásra való tekintet nélkül egyetérthetünk (Helyeslés és taps a Jobboldalon.), anélkül — mondom, — hogy meg kellene valósítani Magyarországon azt az államelméletet, amelyet most a szomszédban igyekeznek megvalósítani. Meg kell mondanom azt is, hogy a nemzeti egységet és a nemzeti Összefogást parancsszóval megvalósítani nem lehet. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon!) Nem lehet ezt a nemzeti összefogást szép szavakkal, üres Ígéretekkel sem megvalósítani. Ahhoz, hogy egy nemzet összefogjon, sok minden kell. Németországban például most kísérlik meg Hitlerek megteremteni a német nemzeti egységet, azon az alapon, hogy: «Willst du nicht mein Bruder sein, schlag ich dir dein Schedel ein.» .(Derültség a szélsőbaloldalon.) ha nem akarsz testvérem lenni, akkor be fogom a fejed verni. Ezen az alapon kívánja Németországban megvalósítani a nemzeti egységet, de ez a nemzeti egység az első teherpróbánál összeomlik, mert erőszakkal, fejveréssel, jogfosztással, a jogokból való kisemmizessél még soha, sehol nemzeti egységet megteremteni nem lehetett. A nemzet akkor lesz egységes, ha annak minden tagja tudja és átérzi, hogy az ország kormányzásának alapja a jogok egyenlőségééi a szociális igazságosztás. Sajnos, seim* a jogok egyenlőségéből, sem a szociális igazságosztásból a magyar népnek sohasem jutott elegendő, de sohasem jutott olyan kevés, mint az utolsó évtizedben. A miniszterelnök úrnak azt a kijelentést, hogy szükségesnek tartja a nemzeti egységet és a nemzeti összefogást, rögtön meggyengíti egy mentális reservatióval, amikor kijelenti: szükségesnek tartja azonban ezt a nemzeti egységet keresztény és nemzeti alapon megteremteni. Tisztelettel vagyok bátor kérdezni: hát 1919 ősze óta mi uralkodik ebben az országban? Tudtommal keresztény és nemzeti alapon uralkodnak itt. (Ulain Ferenc: Bethlen István!) Tudtommal itt keresztény kurzus van, hiszen a kereszténypárt illusztris vezére, Ernszt Sándor t. képviselő úr volt az, aki 1919 szeptember első napjaiban kijelentette, hogy pedig