Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

214 Az országgyűlés képviselőházának sággal ment és a világháborúban is a magyar határokat védte, semmi része nem volt sem a forradalomban, sem abban, hogy ezt az országot szétdarabolták. (Fábián Béla: Hát mikor elcsatolták Burgenlandot?) Valóban, aki ennek a népnek hazafias voltát meggyanúsítja, azért, mert anyanyelvéhez és népi kultúrájához ragaszkodik, az csak ürügyet keres arra, hogy ezektől megfoszthassa. Mig Deák Ferenc szellemében az egységes politikai magyar nemzet, vagyis az egységes magyar állam tagjainak valljuk magunkat és mindig készséggel ismertük és ismerjük el a magyarság elsőszülöttségét, honalapító és honfenntartó elhivatottságát és ebből folyó történeti jogait. (Pey

er Károly: Beszédet nem szabad olvasni ! "— Zaj.) Ebben a tekintetben mindig centripetálisak voltunk; mindig vallói a szentistváni magyar gondolatnak, amelyre a magyar állam ezer éven át építve volt. Ez a szentistváni magyar gondolat azonban jogot adott nekünk ahhoz, hogy fajunkhoz, népiségünkhöz, nyelvünkhöz, amelyet Isten

f adott nekünk, egész szívünkkel és minden erőnkből ragaszkodjunk. Ujabban a magyar politikában mind kevesebbet hallunk, (Fábián Béla: Tiszta hamisítás!) a magyar állameszméről és mind többet és mind szenvedélyesebben a magyar faj gondolatáról. Mi ezt az új ideológiát, amely másutt jó lehet, a magyar hazában veszedelmesnek, sőt végzetesnek tartjuk, mert ha a magyar államgondolatot, a magyar faji gondolattal azonosítják, vagy ha a magyar államgondolat helyébe, a magyar faji gondolatot iktatják, — nyíltan kimondjuk — nem lehetünk centripetálisak. Nem lehetünk centripetálisak, mert nemzetiségünket meg nem tagadhatjuk, mert német voltunkat sem bűnnek, sem szégyennek nem érezzük. Mi büszkék vagyunk arra, hogy olyan ezeréves hazának vagyunk fiai, amelynek olyan fenkölt királyai voltak, mint Szent István és Hunyadi Mátyás és olyan nagy államférfiai, mint Zrínyi Miklós, Széchenyi István és Kossuth Lajos; de büszkék vagyunk arra is, hogy olyan nyelvi és kultúrközösségbe tartozunk, amelynek Goethéje, Kantja, Beethoven je van. (Nagy zaj a baloldalon.) Kérdezem önöket, e Ház fajmagyar tagjait, vájjon Önök a mi helyzetünkbe mást tennének-e? Mi a szentistváni gondolat alapján állunk hittel és meggyőződéssel és e hitünk és meggyőződésünk szerint a szentistváni gondolat széllemében kívánunk német iskolát, német templomot és mindazokat az eszközöket, amelyekkel ősi nyelvünket megtarthatjuk és faji kultúránkat fejleszthetjük. Aki ezeket a kívánságokat gyalázza vagy megfélemlíteni igyekszik

% az nagy és soha többé jóvá nem tehető merényletet követ el a magyar haza ellen. A magyar revízió kérdése azzal áll vagy bukik, hogy milyen kisebbségi politikát követünk a valóságban idehaza. Itt minden ígéret hatástalan és minden látszatkeltés céltalan, (IaiiJkács Béla: A németek kimentek; már nem hallgatják önt.) Aki a szentistváni gondolat helyett, magyar faji politikát hirdet, az nemcsak a magyar állam, hanem a magyar faj ellen is vét, az örökre lemond arról, hogy ebben az országban valaha is még más népek és népcsoportok, mint fajmagyarok visszatérjenek, hogy visszavonzódjanak a tótok, a németek, a rutének és a többiek. Aki ezt hirdeti, az lemond arról, hogy a történeti magyar tér felett valaha is magyar uralkodjék, az kiegye176. ülése 193$ május 9-én, kedden. zik azzal a gondolattal, hogy a magyarság lemondott ezeréves történeti küldetéséről, hogy a magyarság egy 8—10 _ milliós néppé süllyedjen le, amilyenek tucatjával vannak Kelet- és Délkelet-Európában. A magyarság küldetése abban állt ezer éven át, hogy különböző (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem nyolc millió, tizenöt millió magyar van! Hazugság! Hazudik! — Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: A házszabályok 146. %-a, szerint beszédet olvasni tilos. Ez alól kivételt szoktunk tenni, ha valamelyik párt részéről deklarációt olvasnak fel. Kérem a képviselő urat... Bleyer Jakab: Én nem beszédet, hanem deklarációt olvasok. Elnök: Kérem a képviselő urat, engedje meg, hogy mondatomat befejezzem. (Bleyer Jakab ismételten közbeszól.) Bleyer képviselő urat rendreutasítom, ímert ismételtem (közbeszólt az elnök beszédébe. Kérem a képviselő urat, méltóztassék a deklarációt beszéde^ keretéhez alkalmazni és nem az egész beszédet^ olvasni. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék beszédét folytatni. Bleyer Jakab: Apponyi Albert gróf körülbelül hét évvel ezelőtt a budapesti Szent Imre Kollégium körében beszédet tartott a magyar nemzetiségi politikáról, a magyar nemzeti politika múltjáról és jelenéről. Méltóztassanak megengedni hogy felolvashassak ebből pár mondatot (olvassa): «Ezért a csonka Magyarországban található kevésszámú nem magyarajkúakkal szemben azt a politikát kell követnünk, amelyet óhajtunk a tőlünk elszakadt magyarsággal szemben követtetni. Hiszen nyilvánvaló, hogy minden felzúdulás, amelyet a magyarságnak a szomszéd államokban folytatott elnyomása belőlünk kivált, sot ama testvéreinknek minden feljajdulása, minden még olyan jogos panasza is erkölcsi erejében összeomlik, ha arra lehet hivatkozni, hogy Magyarország sem bánik különb módon idegenajkú polgáraival. Ez olyan nyilvánvaló igazság, hogy csak a beszámíthatatlansággal határos rövidlátás zárkózhatnék el ennek felismerése elől. A kormány rendeletei e tekintetben helyesek és kifogástalanok, de a legnagyobb eréllyel kell követelni azoknak szabatos végrehajtását a perifériákon.» A nagyemlékű államférfiú szavaihoz csak azt fűzzük hozzá, hogy mi nem építünk a trianoni diktátumra, mi nem építünk Genfre, mi nem építünk a pacifizmusra és nem építünk az internacionalizmusra, hanem építünk a magyar nemzet történeti géniuszára, a magyar nemzet politikai ingeniumára és építünk arra a soha meg nem szűnő és minden emberi akarat vagy elhatározás felett álló sorsközösségre, amely a magyarságot és a németséget idebenn a Duna völgyében és odakinn is az európai politikában egymásra utalja és egymáshoz kényszeríti. Mi sürgősen kérjük és követeljük a magyar kormánytól, és a magyar társadalomtól, hogy a magyarországi németséget a maga^ tisztán nyelvi és kulturális kívánságaiban elégítse ki. Szent meggyőződésünk, hogy evvel nemcsak emberileg tesz jót evvel a németséggel, hanem ez alánja minden politikának, amely ezt a nemzetet és ezt az országot megint naggyá teheti. Nehéz lelki tusánkban, a jog és a kötelesség között való vívódásunkban a keresztény érzésű, igazságos gondolkozású igaz magyarokhoz fordulunk az evangélium szavaival, hogy: «amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek, te se cselekedd másnak.» (vitéz Bajcsy-Zsilinszky linszky Endre: Visszaél a gavallériánkkal!)