Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-176
2Ö2 Àz országgyűlés képviselőházának Tibor t. képviselőtársamnak a tekintetben, hogy ez a gazdasági válság, ez a nyomorúság nem múló állapot, ez a gazdasági nyomorúság el fog tartani évekig és ha nem is akarunk berendezkedni erre a nyomorúságra, de számolnunk kell vele és ha az ínségesek megsegítésének és a munkanélküliek számontartásának tekintetében én célszerűbbnek látnék egy határozott rendszert és kérném a kormányzatot, hogy ezt né olyan ötletszerűen csinálja, mint eddig csinálta. Meg kell látnia az országnak, hogy mennyi a munkanélküli, kit és hogyan kell kezelni. Rendszert kell ebbe belevinni, nem úgy. ahogyan most van, ahogyan a belügyminiszter úr tette, hogy a -megyéket segélyezte, a városoknak külön megoldási módot adott, Budapest megint külön utakon járt el a munkanélküliek számával úgy, hogy senki sem volt tisztában, mert bár Budapesten van statisztika, a polgármesteri jelentés szerint 67.472 ínséges családot tartanak nyilván, amelyből munkaképtelen körülbelül 10.000, munkaképes 57.000, a vidéken azonban csak annyi imunkaképtelent tartanak nyilván, amennyit segélyeztek. Ezek között a munkaképtelenek, vagy munkanélküliek között azonban, mint én tapasztalatból tudom, — hisz az ország legnagyobb részét ezeknek a körülményeknek vizsgálatára bejártam — lehetnek olyanok is, akik nincsenek feltétlenül rászorulva. A rendszeres statisztikát, a rendszeres munkanélküli segélyt be kell vezetni és nemcsak úgy kell elintézni a munkanélküliek segélyezését és adminisztrálását, ahogyan eddig adminisztrálták, hogy egyes városokban olyanok is kerültek az ilyen munkanélküli^ akció élére, akiknek sem szeretetük, sem. megértésük nem volt hozzá. Olyanok is voltak, akik a kérdést nem ismerték és nem voltak előtanulmányaik hozzá. Nekem az a szerény nézetem, hogy mivel ezt a kérdést nemcsak imáról-holnapra kell megoldanunk, hanem, évek hosszú során keresztül megoldandó kérdés, a belügyminiszter úrnak intézkednie kellene a tekintetben, hogy tanfolyamokon képezzék ki azokat, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Állítsanak fel kartotékokat, kartotékrendszer szerint állapítsák meg, hogy kik szorulnak rá, hogy tiszta képet lásson a miniszter úr és necsak ötletszerűen az egyes városok képviselőinek felrendelésével félóra alatt állapítsa meg hová, minő pénz kell. Kíváncsiak volnánk rá és ne tartsák az ország előtt titokban, hogy hány munkanélkülit mennyi pénzzel segítenek. A költségvetésben 390.000 pengő van felvéve ínségsegélyezésre. Nézetem szerint sokkal nagyobb összeget kellene erre a célra fordítanunk. A városok részére a pénzügyminiszter úr utal ki összegeket a forgalmiadóalapból, a megyék részére megint egy másik alapból utaltak ki, azután Budapest részére ismét máskép oldották 'meg, úgyhogy nincs tiszta képünk arról, hogy mennyi itt Magyarországon az ínséges és mennyi a munkanélküli, pedig a rendszeres segélyezést és a munkanélküliek rendszeres ellátását másképpen el sem tudom képzelni, mint úgy, hogy pontos statisztika áll rendelkezésre és a statisztika alapján pontosan megállapítható, hogy erre a célra mennyi összeg szükséges. Ez a kérdés nem hanyagolandó el, mert fontos belpolitikai kérdés. Fontos belpolitikai kérdés azért is, mert a nyomornak kihasználása a legkönnyebb. A nyomor magában izigiat. A nyomoron keresztül lehet politikai sikereket is elérni. A nyomor ki176. ülése 1933 május 9-én, kedáeVi. használásával szemben nekünk imindenf éleképpen védekeznünk kell. Ennek a nyomornak tanulmányozása nem indifferens ebben az orszégban, éppen ezért ez úton kérem a belügyminiszter urat, illetőleg a miniszterelnök urat, hogy az 1932 : XXII. te. 4. §-a alapján megalkotható Országos Társadalompolitikai Tanácsot alkossa meg. Hallgassa meg a megalakítandó Országos Társadalompolitikai Tanácsot, amelyet ezért akartak kreálni, a Tanácsba bekerült szakemiberek meghallgatása után intézkedjenek és én hiszem, hogy bár imost Sa elég tökéletesen működik ez a szervezet, sokkal tökéletesebben fog működni. Eá akarok most térni egy másik fontos kérdésre, amely a kultusztárca költségvetésébe tartozik ugyan, de általános politikai kérdés is: a felekezeti főiskolai oktatás kérdésére. Három felekezeti főiskolánk, három jogakadémiánk van. Előttem szólott képviselőtársam is, majdnem, hogy <aízt .mondta, hogy a főiskolák leépítésével kell valahogy a költségvetést egyensúlyba hozni. T. Ház! A Magyary-féle tervezet tárgyalása alkalmával a múlt esztendőben már felszólaltam és megvilágítottam a felekezeti főiskolák kérdését. Csodálatos, hogy a felekezeti főiskolák megszüntetésének kérdése egészen történelmi távlatokra nyúlik vissza: II. József kezdte annakidején, Tref ort folytatta, azután jött Klebelsberg, jött Magyary, Karafiáth idejében is szóbakerült s most ott vagyunk, hogy a kultusztárca bizottsági költségvetési vitájában az előadó azt mondotta, hogy elsősorban a jogakadémiák szüntetendők meg, mint fölöslegesek. Az újságok hozzák, hogy a kultuszminiszter úr nyilakozott a jogakadémiák megszüntetésének szükségességéről. En provokálni akarok a kultuszminiszter úrtól egy nyilakozatot költségvetésének tárgyalása előtt, hogy övé-e hát az a gondolat vagy magáévá teszi-e azt a gondolatot, hogy a felekezeti oktatásnak ezt a csúcspontját megszüntessék 1 ? Csak egyet legyen szabad megemlítenem: az egri jogakadémiát. Erdeke-e a pénzügyi kormányzatnak, hogy olyan jogakadémiát szüntessen meg, amely ezelőtt kétszáz esztendővel törvényileg alapíttatott, — mert hiszen az 1741:XLIV. tc.-be van beiktatva a jogakadémia létesítése. Erdeke-e az, hogy ezt a jogakadémiát megszüntessék, akkor, amikor ennél öregebb főiskola csak a budapesti tudományegyetem, á többi pedig mind fiatalabb? Akkor, amikor a többi főiskolát megszervezték, keresztül kellett menni ezen a történelmi távlatba visszanyúló főiskolán és esetleg ennek hátrányára kellett megszervezni a többi egyetem jogi fakultását. A felekezeti oktatás nagy érték a felekezetek szempontjából is. Nem hiszem, hogy bármelyik felekezet, — a három jogakadémia közül a kecskeméti a reformátusé, a miskolci az evangélikusoké és az egri a katolikusoké — feladná felekezeti főiskola fenntartási jogát. A felekezetnek — hogy úgy mondja — őrködniök kell ezeken a jogokon, mert felelősség terheli őket a jövendőre nézve. Hol vannak biztosítva a felekezetek arra az esetre, ha a világáramlatok mostani idejében, amelyek, látjuk most, jobboldaliak, de baloldaliak is voltak és leihet, hogy megint másirányú változások következnek be és nem tudom, hány esztendő múlva, egészen új gondolatvilág fog bekerülni az egyetemekre, —
