Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának mondom — hol vannak biztosítva a felekezetek, ha nem lesz terük és helyük a saját erkölcsi érzékük szerinti jogi oktatásra? Akkor megérteném, hogy szó lehet a felekezeti jogakadémiák megszüntetéséről, ha ez segítene valamit az állami budget-en, de hiszen abszolúte nem segít semmit. Megérteném, ha könynyítést jelentene a lakosság számára és előny származnék valamely egyetem részére abból, hogy ezeknek a fois kóláknak mostani hallgatói odagravitálnának. De ha ezeket a főiskolákat megszünteti a kormány, — bár szerintem talán osak törvénnyel lehet megszüntetni például az egrit, mert törvénnyel alkottatott — akkor viszont a másik oldalon a kiadásokat kell növelni. Most azonban nemi erre akarom a kormány és a kultuszminiszter úr figyelmét felhívni. A mai ifjúság nevelése szempontjából nem lényegtelen a valláserkölcsi nevelés. A mai ifjúság, hogy úgy mondjam, — a miniszterelnök úrtól tanultam el — a rádió, a repülés és a motorok ifjúsága, egészen más mentalitású és egészen másképpen kezelendő, mint amilyen volt az ifjúság annak idején. A mai Ifjúság, amikor elvégzi tanulmányait, nem tud elhelyezkedni, nem r jut neki íróasztal, iroda, nem tudja tanulmányait értékesíteni és éveken keresztül kénytelen várakozni arra, az eshetőségre, hogy tanulmányait hasznosítsa vagy pedig leülhessen az íróasztal mellé és dolgozni tudjon. Ha megfigyeljük a keresztény főiskolák tanítási rendjét és az egyetemek tanítási rendjét, ebben a tekintetben alig van közöttük differencia; de ha megfigyeljük a vidéki főiskolák és az egyetemek nevelési képességét, ebben a tekintetben már nagyon nagy a differencia. A vidéki főiskolákon minden egyes tanulót, minden egyes hallgatót nyilvántartanak. Ott a kisiklások valláserkölcsi szempontból sokkal nehezebbek, ott minden fiút megfognak a jóra és minden egyes emberrel egyénileg foglalkoznak. De mondjuk meg őszintén, a vidéki jogakadémiákon a tanárok is meg vannak fogva, a tanárok élete és működése is jobban szem előtt van és jobban alatta van annak a társadalmi kontrollnak, amely az ifjúság nevelése szempontjából kívánatos. Az olyan ifjúságtól, amely a vidéki miliőből, nem a jazz világából és az egzotikus zene világából nőtt ki, amely százszámra rendelkezésére áll az ifjúságnak, hanem abból a patinás lég

: körből, amelyet a miskolci, kecskeméti és egri jogakadémia is képvisel, ahol nem látja a kisiklásokat, és mindazt, ami Budapesten, vagy egyéb nagy városban tálalva van előtte, mondom, ettől az ifjúságtól sokkal többet várhatunk és kívánhatunk valláserkölcsi szempontból, mint attól az ifjúságtól, amelyet az egyetemeken nevelnek. Milyen biztos, fix pontja van annak az ifjúságnak, amelynek nincs elhelyezkedési lehetősége? Csak egy, a valláserkölcs, ez a fix pont. Ha ezzel bocsátjuk ki az ifjúságot az életbe, akkor nem fog eltévedni. Ez a nevelés pedig a jogakadémiákon biztosítva van. Azért kérdem én a kultuszminiszter urat, szándékozik-e ezeket a több mint százéves jogakadémiákat megszüntetni azoknak az egyetemeknek a kedvéért, amelyeket, mint a pénzügyminiszter úr mondotta, a nagy lakásból áthoztak a kis lakásba. A megszállott területen nem tudtak boldogulni, természetesen átjöttek ide. Viszont már annak idején például az egri jogakadémia alapításának célja az volt, hogy Felső-Magyarország, Borsod, Heves vármeKEPVISELÖílAZI NAPLÓ ,xV. 176. ülése 1933 május 9-én, kedden. 2ÓI) gyek jogtanuló ifjúsága elhelyezhető legyen; ezt a terepet tehát, amelyet kétszáz esztendeje betöltött, most elvenni ettől a jogakadémiától, az én szerény nézetem szerint nem lehet. (Helyeslés a balttözépen.) De még egyre akarom felhívni a Kultuszminiszter ú(r figyelmét. Azt mondotta Kiebelsberg Kunó volt kultuszminiszter úr, amikor a jogakadémiákat meg akarta szüntetni: «Tudóin, hogy darázsi"eszekbe nyúlok.» Felhívom tehát a kultuszmniifZ'ei' úr figyelmét arra, hogy ez a darázsfészek még ma is megvan és felhívom a figyelmét beszédemre, amelyet 1932-ben tartottam, s amikor azt mondottam, hogy aki ebbe a darázsfészekbe belenyúl és a darazsakat megbolygatja, nem tudhatja, hogy a darázs kit fog megcsípni. Nem merem hinni, hogy amikor ez a kormány a keresztény és nemzeti alapra hivatkozik, éppen a keresztény vallásoknak ezt a gyönyörű szép oktatási jogát, a főiskolai oktatás jogát el akarná rabolni. Nem szabad ezt megtenni. A lelkeket egyensúlyban kell tartani, a lelkeket koncentrálni kell, amint a miniszterelnök úr mondja. Az én nézetem szerint a koncentrációnak, az egyensúlyban tartásnak ez a legérzékenyebb pontja és ennek a legérzékenyebb nehézsége lesz, ha a kultuszminiszter úr, illetőleg a kormány ezt a lépést megteszi. T. Ház ! Eöviden még át akarok térni; mint borvidéki képviselő, a szesz kérdésére. A bor értékesítésének és a szőlőművelés rentabilitásának ügyében nem lényegtelen kérdés az, hogy a fogyasztási szeszt borból fogják-e előállítani, vagy pedig az ipari szeszkartell fogja ezentúl is előállítani. Mindenki tudja nagyon jól, aki a borkérdéssel foglalkozik, hogy a szőlőtermelés válságban van ós hogy ez a válság nem kivitellel, hanem csak belső fogyasztásai oldható meg. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a belső fogyasztás kérdése sokkal lényegesebb, mint bármi más, és amikoiri a múlt esztendőben interpelációmra elég kedvező választ kaptam, amikor Holitscher Károly tisztelt képviselőtársam a múlt évben indítványt tett az 1921 : XLI. tcnek a mezőgazdasági érdekek javára való megváltoztatása érdekében, s ezt a Ház elfogadta, amikor a miniszterelnök úr itt elhangzott programmbeszédében és különböző körútjain kijelentette, hogy az étkezési szeszt bonból kell előállítani, és amikor a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr Tokajon a tokaji szőlősgazdák nagygyűlésén nemcsak ígéretet, hanem — hogy úgy taioindjam — fogadalmat tett arra vonatkozóan, hogy törvényjavaslatot fog kidolgozni és beterjeszteni rövd időn belüL amely szerint fogyasztási szeszt csak borból lehessen előállítani : akkor ma azt látjuk, hogy ezek az Ígéretek, amelyek — elhiszem — teljes jóhiszeműséggel történtek, nem váltattak be. Azt kérdezem, hogy egymillió magyar emlbernek léte fontosabb-e, vagy pedig néhány dúsgazdag család érdeke? Arról van szó, hogy az az egymillió ember, akit saját szőlője tett tönkre, még jobban tönktreiaenjen és az az egypár dúsgazdag család, .amelynek kezében az ipari szeszérdekeltség van, és amely az államtól kapta az ajándékot a jogosítványok képében, tovább boldoguljon-e. Valahogy.úgy érzem, hogy ennek a törvényjavaslatnak ebben a Házban nem szabad soká késlekednie (Ügy van! a balközépen.) s ha földmívelésügyi miniszer úr ne hallgasson 29