Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának l tátik vizsigálni, akkor kérem, végre a pénzügy­miniszter urat, méltóztassék egy statisztikát a Ház elé terjeszteni, -hogy hányan vannak azok, ak'ik mint mezőgazdasági adósok érdekeltek ebben a kérdésben és hány ezer azoknak a be­tevőknek a száma, akik mint hitelezők van­nak érdekelve. (Ügy van! Ügy van! a jobbol­dalon.) Mi nem azért vagyunk itt, én legalább nem azért vagyok itt, hogy egy gazdaságii ka­tegória érdekeit védjem. Az én figyelmem minden gazdasági egyed felé kiterjed; kiter­jed elsősorban a kisexisztencia felé, mert ez a társadalom, amely a lekisebb exisztenciának is nem tudja a megélhetés feltételeit bizto­sítani, ha felsőbb rétegeiben gazdag és pom­pázó is, életképes nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán. — Rakovszky Ti­bor: Az alap mégis a mezőgazdaság!) Ezt mondottam és még csak azt ismétlem meg, hogy egy komoly teherrendezés egyáltalában nines összefüggésben a pénz depreciációjának kérdésével. (Rassay Károly: Es nincs korlá­tozva a mezőgazdaság, ez a másik!) T. Képviselőház! Méltóztassanak megen­gedni, hogy ezek után, az idő előrehaladottsá­gára való tekintettel — hiszen az idő rövid volta miatt a kritikát mellőztem és inkább igyekeztem a pozitív lényeg megjelölésével a gazdasági kibontakozás útját megjelölni — távirati stílusban megemlítsem azoknak az intézkedéseknek hosszú sorát, amelyeknek idő­szerűségét kétségbe vonni nem lehet, de ame­lyek késését én a pénzügyi kormány részéről megmagyarázni nem tudom. Van ezek között az intékedések között olyan, amelyet másfél év előtt reklamálni voltam bátor; van ezek között az intézkedések között számos olyan, amelyek itt az ellenzék részéről egy évvel ezelőtt hozat­tak napirendre s van ezek között az intézkedé­sek között számos olyan, amelyeket a szóbeli személyes tárgyalások alkalmával úgy a volt, mint a jelenlegi pénzügyminiszter úr maga is helyeselt, de amelyek a gyakorlatba át nem mentek, holott méltóztassék elhinni, hogy bár­milyen lényegtelenek az ilyen kérdések egye­dül, a maguk összességükben megadják azt a koinnlexust, amelv a termelőélet szempont­jából annyira szükséges légkör megteremtését jelenti, hogy az emberek megint bizalommal és kitartással dolgozzanak abban a tudatban, hogíy munkájuk nem hiábavaló. T. Ház! Mindenekelőtt megemlítem itt az állami áruadósságok mobilizálásának kérdését. Akkor, amikor itt az egyik oldalon azt hallom, hogy a mezőgazdaság nem fizet, a másik olda­lon azt kell megállapítanom., hogy az ország legnagyobb adósa, az állam sem fizet, más­részt azonban az iparral és kereskedelemmel szemben a termelés folytonosságát, a hitelélet fenntartását követelem, t. Ház, kérdem: ho­gyan képzelhető a gazdasági vérkeringés fenn­tartása, ha a gazdásági életünk alapját képező mezőgazdaságot és az adott viszonyok között a legnagyobb foglalkoztatást jelentő államot a pénzforgás köréből kikapcsoljuk? Meg kell ta­lálni a módját annak, hogy a vállalatok befa­gyott követeléseiként kezelt állami kötelezett­ségek mobilizálhatóvá váljanak. Történjék ez a mobilizálás akár abban a formában, ahogy az útépítéssel kapcsolatban történt, tudniillik, hogy kötelezvények adatnak ki, akár kincs­tári váltók formájában, ez másodrendű jelen­tőségű, a lényeg az, hogy a hitelező a követe­lését mobilizálható formában megkapja. (Egy hang a középen: Lombardíro'zás!) A mobilizál­76. ülése 1933 május 9-én, kedden. 191 hatóság kérdését ez magábanfioigialja. Egy for­mát azonban kizártnak tartok s nagyon saj­nálom, hogy ezt a formát éppen egy olyan gazdaságilag képzett képviselőtársam, mint Éber Antal barátom vetette fel. Kizártnak tartom tudniillik a jegybank­nak az állam részéről való közvetlen igénybe­vételét minden közvetítő kéz nélkül, Ez az in­flációnak legellenőrizhetetlenebb formája. Erre azonban az adott esetben nines is szük­ség, mert hiszen az adós az állam, vagy az ál­lami üzem, a másik oldalon pedig hitelezőként egy számottevő iparvállalat, vagy bank jelent­kezik. Megtalálhatók tehát azok a formák, amelyek a Nemzeti Bank statútumainak kere­tében is lehetővé teszik ezeknek az összegek­nek mobilizálását. Ha ezek az összegek végre a gazdasági életnek rendelkezésére fognak állni, akkor még az új belföldi kölcsönöknél is megfelelőbben fognak a gazdasági élet na­gyon is összezsugorodott substratumának növe­lésére vezetni. A tőke nem akar valójában pihenni, de ma mégis pihenni kénytelen, mert hiába vállalkozik újabb üzletre, a behajtható­ság igen kevéssé bíztató számára. Hogy mi­lyen áldozatkész ebből a szempontból a vállal­kozás, imutatkozik ez éppen az útépítéssel kap­csolatban, ahol az államnak öt évi lejárattal bíró kötelezvényeit 60—65% -on értékesítik, csakhogy újabb tőkékhez jussanak és ezáltal a vállalkozói folytonosságot fenntartsák. > Ezek a vállalatok nem azért vannak, hogy álljanak, hanem azért, hogy dolgozzanak. Soha rajtuk nem múlik, ha kénytelenek munkásaikat elbo­csátani és tétlenségre kárhoztatni. A másik dolog, amelynek tekintetében nem értem a kormány intézkedéseinek késését, a transzferrendelet alapján összegyűlt tőkéknek a belső termelőélet céljaira való felhasználá­sának elősegítése. Nekünk a mai viszonyok között nem szabad megnyugodnunk abban, hogy az adós — Eckhardt Tibor t. képviselő­társam igen helyesen utalt erre — kiizzadja a maga tartozását, a hitelező azonban nem kapja meg követelését és a tőke a gazdasági élettől elvon atik. Ezen változtatni még csak nem is tartom állami feladatnak. Az állam részéről én csak az irányítást, az útmutatást adnám meg a pénzintézeteknek, hogy ne le­gyen foutosabb feladatuk, mint a trans r 'fer­oénzekben érdekelt hitelezőket arra késztetni, hogy az így összegyűlt tőkékkel a magyar ter­melőélei et, a vállalkozást elősegítsék. (Helyeslés.) Minden hitelezőnek tisztában kell Ion nie azzal, hogy ahhoz, hogy egy ország tramszfer­képes legyen, előbb fizetőképessé kell válnia. Magyarország pedig ma nemcsak nem transz­ferképes, de nem is fizetőképes. Érdekében áll tehát hitelezőinek, hogy az itt összegyűlt tő­kéiknek évek múlva való mobilizálhatósága, majd pedig traniszferálhatósága érdekében a magyar gazdasági életet megerősíteni igyekez­zenek. De ugyanez áll az új Stillhalte-egyez­ménnyel kapcsolatban összegyűlő tőkékre nézve. Rassay Károly igen t. képviselőtársam említette fel a Stillhalte-pénzeknek idegenfor­galmi célokra való felhasználhatóságát. Meg­történt az elhatározás —- ezt, sajnos, az idő rö­vidsége miatt nem fejthetem ki bővebben — de a bürokrácia már gondoskodott annak meg­hiúsításáról. (Zaj.) T. Képviselőház! Ennél talán még jelen­téktelenebb dolog, de a gazdasági élet szem­pontjából rendkívül fontos, hogy végre intéz­kedés történjék a Stillhalte-rendezésekkel kap­csolatban az iparvállalatok bankokkal szem-

Next

/
Thumbnails
Contents