Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

180 Az országgyűlés képviselőházának sites kérdéséhez igazán hozzászólni. Ez elmélet- , ben igaz, csakhogy nem várhatunk még sok esztendeig arra, hogy bizonyos statisztikák eredménye r alapján tudjunk csak valamiképpen az értékesítés kérdéséhez igazán hozzányúlni. Látom és teljesen osztom azt, hogy a miniszterelnök úr, aki átfogó tekintettel nézi a közgazdasági életet, az ipar fontosságát már nagyon sokszor hangsúlyozta, amióta miniszterelnök és azt mondja, sokan nem is sejtik, vagy nem tudják, — és azért beszélnek mindig iparellenes hangon, — hogy a nemzetgazdaságban mekkora szerepet tölt be az ipar. Hát mi tudjuk, hogy a nemzeti vagyonnak és a nemzeti jövedelemnek nagyobb részét teremti elő ma az ipar, mint maga a mezőgazdaság. (Zaj ai baloldalon és a középen. — Rakovszky Tibor: De itt van az agrárolló!) De azért ez ne tévesszen meg minket abban a tekintetben, mintha talán a mezőgazdaságnak kisebb volna, a jelentősége a magyar közgazdaságban, és nem úgy állna a helyzet, hogy igenis, amit a mezőgazdaságért teszünk, az az iparért is történik és ennek javára is szolgál. (Gr. Hunyady Ferenc: Nagyon helyes!) Nem történtek azonban elég erélyes, vagy mondjuk, eredményes intézkedések — hogy csak egészen távirati stílusban beszéljek, mert más kérdésekről is akarok szólni, — a következő téren. Például már Ernszt Sándor barátom is említette, hogy a személyi kinevezéseknél megint febfelbukkan, vagy a nepotizmus, vagy a barátság, vagy nem tudom milyen viszonyok. (Gr. Hunyady Ferenc: A nagybácsik. Erről beszélt a miniszterelnök úr!) Ezeknek Gömbös Gyula véget kellett volna, hogy vessen és nekem nagyon kellemetlen volt a következetesség, a logika, vagy mondjuk, a tiszta, egyenes politika szempontjából, hogy amikor ő Veszprémben a protekciónak az elítéléséről beszélt, ugyanakkor Budapesten megjelent a közigazgatási bíróság másodelnökének kinevezése, (ügy van! Ügy van! a báloldalon.) Itt van az ifjúság elhelyezésének a kérdése. Tudom, hogy ezt kormányrendelettel nem oldhatjuk meg, de tulajdonképpen ínég igen kevés olyan intézkedés történt, amely kihatna arra, hogy ifjúságunkat jobban el tudjuk helyezni. Itt van a földteh er rendezés problémája. Mind jobban látom, — bár nem vagyok közgazdász —, hogy a tényleg eladósodott gazdák: ügyével agyonütjük a még el nem adósodott gazdákat is, ahogyan eddig ezt a kérdést kezeltük, mert a hitelelvonás és a hitelélet megbénítása annyira sújtja az el nem adósodott részt is, hogy ezek tulajdonképpen töibbet szenvednek, mint az eladósodott rész. (Gr. Hunyady Ferenc: Ez nem stimmel!) Evvel azt akarom mondani, hogy én azt a gondolatot, hogy igenis úgy kell a hiteléletet'rendezni, hogy az necsak az eladósodott gazdák helyzetének könnyítését szolgálja, hanem valóban megindítsa azt a hiteléletet, amelyre az el nem adósodott gazdáknak is szükségük van, egészséges gondolatnak tartom. Az agrárolló is még nagyon keveset zárult össze. (Rakovszky Tibor: Semmi sem történt!) Azt a kamatot, amit elengedett a pénzügyminiszter úr (Halljuk! Halljuk!), igazán csak úgy fogom fel, mint ami nem a gazdának segítség, hanem a hajba jutott és nehéz helyzetbe került vidéki hitelintézeteknek segítség. Tudom, hogy ezeket éppen azért támogatják, 176. ülése 1933 május 9-én, kedden. hogy össze ne omoljon teljesen a hitelrendszerünk. De hát nincs-e igazam, amikor azt mondom, hogy ezek az intézkedések eddig még nem. olyan sokat enyhítettek a falun a nehéz helyzeten. Itt van az Okh. részéről az árverések sorozata. Állami akcióból kifolyólag teheneket, műtrágyát adtak és most a végrehajtásokat sürgetik, amikor még a magánintézetek is mindinkább abbahagyják. (Igás! Ügy van! a középen.) Tudom, hogy az Okh. intézet is nehéz és kötött helyzetben van. Talán meginogna pénzügyileg, de mégis úgy érzem, hogy ezen valamiképpen segíteni kell, mert lehetetlenség, f hogy . a polgárság ne lásson semmi engedékenységet egy olyan intézettől, amely állami segítséggel vagy védnökséggel megindult akciókat bonyolít le. Itt van a munkanéküliség enyhítése. Már említettem, hogy ebben a lényeges kérdésben nem történt semmi, annál nagyobb megütközéssel olvasom a Nemzeti Újság mai számában — hogy igaz-e, azt nem tudom, hiszen a lap is még csak az első hírt kapta —, hogy Németországból Sarkadra már 50 zsidó menekült jött és várnak még 1200 embert. Ha Németországból csak tíz embert be fognak ereszteni, fel fogják izgatni a r munkátlan magyar embernek minden csepp vérét. Ezt a kormány a legkomolyabban tegye megfontolás tárgyává, nem csinálunk semmi antiszemitizmust, zsldó-heccelést, különösen most Gömbös revíziós álláspontja óta, de ha ilyen dolgok megtörténhetnek, akármelyik Deutsch vagy másnevű nagybirtokon, ez felfogja, ébreszteni a jogos ellenzést. A telepítés kérdésében is kérek intézkedéseket, valamint az önkormányzatok költségvetése terén. Nagyon örülök, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr, —• aki éppen itt van és a kormányt képviseli — kijelentette az útpolitikával kapcsolatban, hogy csak két utat akar ismerni, a kisebb utakat és az állami gondozásba vett utakat. Ami ma van a községeknél és a megyéknél az útügyi kérdés körül, az valami hihetetlen és sokszor nem a terhek nagysága bántja az embereket, hanem az az igazságtalanság, hogy nekik folyton^ olyan úton kell dolgozniuk, amely nem az ő falujukba vezet, holott az ő falujukba vezető út éppen olyan rossz. Ezeket a lelki momentumokat is tessék figyelembe venni. Örömmel hallom azt is, hogy a vasúti tarifát le méltóztatik szállítani a teherárunál, ez mindenesetre könnyítést jelent az értékesítés terén. A kultuszminiszter úrhoz csak egy kérésem van. Reális szemmel néz mindent és reformokat is tervez, amelyeket az élet kíván. Bármennyire tudom azt, hogy ma nem lehet iskolaépítési politikát csinálni úgy, amint azt Klebelsberg tette, de a legtöbb vidéken, még Győr megyében is összedőlt iskolák vannak, 100—120—130— 140 gyermek van egy teremben vagy felváltva folyik délelőtt-délután a tanítás. Ez lehetetlenség. Ha már ezekre sem jut egypár száz vagy ezer pengő, akkor igazán nem szükséges kultúránk magasabb fokait akkora erőlködéssel fenntartani. Fájlalom, hogy az összeférhetetlenségi törvényt nem terjesztette elő a kormány. A tagosítás kérdésében, ami pedig sok helyen többet ér minden anyagi segítségnél, sem megyünk előre. A pénzügyi intézkedések terén Eckhardt barátommal szemben igenis azt állítom, hogy valami tekintettel kell lennünk a londoni gaz-