Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának dasági konferenciára, úgy értve ezt, hogy bizonyos mértékben várni kell az intézkedésekkel. Amikor azt olvasom, hogy Roosevelt, az új amerikai elnök, különösen a vámpolitikában és a valuta stabilizálása körül intézkedéseket vár a világgazdasági konferenciától, akkor megértem, hogy egy kissé tartózkodónak kell lenni — bár tudom azt és helyeslem, amit Eckhardt mondott, hogy csak pár év múlva fog jelentkezni a konferencia hatása —, de mégis több kérdésben ezt a kis várakozást helyénvalónak tartanám. E költségvetés egyes kérdéseire vonatkozó megjegyzéseim után, áttérek most két kérdésre, melyekről bővebben akarok szólani, amennyire időm engedi. {Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az egyik a kormánynak, hogy úgy mondjam, belpolitikai — szokás mondani — vonalvezetése, a másik pedig a külpolitikai iránya. (Halljuk! Halljuk!) Az általános politikai vonalvezetés szempontjából — amint azt már a kormány bemutatkozásakor bátor voltam kijelenteni — mi igenis teljesen helyeseljük, hogy a kormány a keresztény nemzeti alapot vallja kormányzatának fundamentumául s mert ezt vallja és ezt jelentette be, ez adta meg a jogot és adja meg a lehetőséget a mi pártunknak, hogy parallel ímenjünk a kormánnyal sok kérdésben. Mi hiszszük, hogy a kormány a keresztény nemzeti alapon ugyanazon cél felé törekszik mint mi, s ha az ember tudja vagy legalább gondolja, hiszi, hogy ugyanazon cél felé törekszenek, ez ugyebár a politikai kérdésekben s a politikai taktikában kell, hogy hatással legyen a politikusra. Ezt sokszor kifogásolták a Bethlen-kormány alatt is, amikor a kormány egyik minisztere a mi pártunk tagja volt; de azt kellett szem előtt tartanunk, hogy a célunk közös. Ha azt gondoltuk, hogy egy irányban halad a politikánk, sok olyan dologban, ahol talán eltérés volt közöttünk, eltekintünk és a nagy irányvonalat néztük. En tehát perhorreszkálok, legalább a magam részéről (Helyeslés a baloldalon.), minden olyan politikát és taktikát, amely ki akarja siklatni a keresztény nemzeti irányt. En nem fogok olyan szövetséget támogatni, — pedig a koncentráció híve voltam a kormány alakulásakor is, persze nem úgy, hogy ebből az irányzatnak kára legyen, — amely szövetség ezt meg akarja támadni és amely ezt veszélyezteti. Szükséges ezt megmondanom akkor, amikor most talán kissé erősebb kritikával élek. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Hiszen, ha mi kifogásolunk valamit a kormányban, az nem az, hogy keresztény nemzeti alapon áll és e cél felé megy, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hanem az, hogy ereszben kevesebbet tesz, mint amennyit vártunk volna tőle. (Ügy van! a balközépen.) En erről a kérdésről nem szólok többet, mert Wolff Károly t. barátom megadta a tartalmát gazdaságilag annak, hogy mit értünk keresztény nemzeti politika és az öncélúság alatt. En csak arra utalok Wolff Károly beszédére és ahhoz csatlakozom. Ugyanazt tartom a keresztény nemzeti egység gondolatáról is, mint a keresztény politikáról. Teljesen helyeseljük azt a gondolatot és eszmét, hogy a nemzeti egységet meg kell erősíteni és nemzeti egységbe kell tömöríteni a nemzetet. Azt is megállapítom, hogy etekintetben haladás történt a Gömbös-kormány alatt; talán nem is mind az ő érdeméből — bár kétségtelen, hogy egyénisége rokonszenves —, hanem 176. ülése 1933 niájus 9-én, kedden. 181 a körülmények szerencsés alakulása folytán — mert a politikában szerencse is kell. Gömbös Gyulának ezt a szerencsésebb atmoszférát megadta részben^ a bemutatkozása, részben Hitler győzelme Németországban és így megállapítom, hogy a uemzeti egység, a tömörülés és a kormány mellé állás, támogatás, vagy nem tudom, hogyan fejezzem ki magam, az erősebb kritika elhallgatása, az a fenekedés, hogy meg kell holnap buktatni a kormányt, mert különben 'mindennek vége lesz, — ez elcsitult éppen azokban a berkekben, amelyek a legjobban félnek Hitlertől és az ő keresztény nemzeti irányzatától. (Igás! Ügy van! a balközépen. — Gr. Hunyady Ferenc: A Eassaypárt és a szociáldemokrata párt igen csendes!) De méltóztassanak megengedni, abban a módban, ahogyan Gömbös Gyula e cél felé törekszik, legalább némely jelek szerint, én már találok kifogást. Ügy gondolom, Hunyady t. barátom mondta, hogy az egy akol és egy pásztor a politikában nem érhető el, hacsak nem diktatúra mellett. De aki Magyarországon — ismétlem: Magyarországon — a nemzeti egységet úgy képzeli, hogy egy kalapba lehet bedobni az összes polgárokat és így eltörölni a politikai pártokat, az nem számol a magyarság lelki és történeti adottságaival. Itt olyan történeti és lelki különbségek, nüanszok vannak, amelyeknek bolygatása, elhomályosítása többet árt a nemzeti egységnek, mintha nem erőszakolnánk az egységet. Ernszt Sándor -barátom^ már érintette, miért maradunk mi külön párt akkor, amikor Gömbös Gyula a nemzeti egység politikáját hirdeti és odatereli abba az akolba az embereket. (Jánossy Gábor: A nemzetet!) Ernszt Sándor ibarátom történelmi, világnézeti, szociális, erkölcsi, politikai és taktikai szempontokból és indokokból megmagyarázta ezt, de legyen szabad nekem ehhez még hozzátennem azt, hogy egy világnézeti határozott programmal rendelkező párt a maga álláspontját nem teheti függővé momentán szimpátiáktól vagy pedig eredményektől. Ernszt Sándor még azt is hangsúlyozta, amit sokan egészen másképpen fognak kihasználni, de ő okos ember, tudja mit mondott, amikor azt mondotta, hogy , az egyház nem azonosíthatja magát egyetlen párt politikájával sem, vagyis mi sohasem követeltük sem az egyháztól, sem az egyház vezetőitől azt, hogy a párt politikáját úgy tekintsék, hogy azonkívül nincs üdvösség. Mi tehát egészen objektíve tudunk gondolkozni, de éppen ilyen objektíve és öntudatosan állítottuk fel még az egyházpolitikai harcok idején a néppártot a keresztény eszméknek keresztülvitelére. Mi nagyon jól tudjuk, hogy azóta is minden küzdés mellett miért tartjuk pártunkat. En nagyrabecsülöm azt, (hogy Gömbös Gyula miniszterelnök úr bemutatkozásképpen végiglátogatta politikai körútján a katholikus főpapokat is. Ez mutatja az ő történeti érzékét és dicséri az ő politikai okosságát, lojalitását. (Gr. Hunyady Ferenc: Fejlett taktikai érzékét!) Még azt sem mondom, hogy Gömbös Gyulát politikai számítás késztette, hogy ilyen tisztelgéseket vagy kiszállásokat tegyen.^ Gömbös Gyulát konzervatív politikusnak (Jánossy Gábor: Ügy van!) és lelki adottságánál fogva a katolicizmushoz közelállónak tartom, ilyen lelki berendezkedésűnek látom, bár sohasem volt szerencsém vele olyan közeli barátságban lenni, hogy ennyire ismerjem, de azt hiszem, jól ítélem meg, hogy: nagyrabecsüli, hogy van egy 26*