Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának 1 hogy az a 95 pont csak olyasvalami volt, mint az útjelző táblák az út szélén, amelyekre fel van írva, hogy az út Budapest, Székesfehérvár, Bécs vagy nem tudom én merrefelé megy, de, hogy mikor ér oda az ember, az nincs a táblán jelezve. Hogy azok a pirogrammpontok mind nem valósultak meg, ezt természetesen nagyon értem, de aki másként fogta fel a 95 pontos programmot, olyan érteleimben, hogy azok mindjárt valóságként fognak jelentkezni, az szintén kevéssé lehet megelégedve. ' A harmadik szempont az, hogy teljesen reális szemmel nézzük a Gömíbös-kormány működését és nem támasztunk vele szemben nagyobb igényeket, mint amilyeneket a körülmények között támasztani lehet. Ha ebből a szempontból nézem a kormány félévi működését, akkor kötelességemnek érzem objektíven megállapítani, hogy ez a munka igenis becsületes, komoly munka volt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az adott pénzügyi és gazdasági lehetőségek között egészen mélységesen átgondolt politikát folytatott a kormány, amelyből nem hiányzott a komoly felelősségnek a tudata GS clZ r,LZ erkölcsi érzés sem, amelyet Gömbös Gyulától mindnyájan vártunk is. Ha veszem azt, hogy mégis csak látunk valamelyes haladást ez alatt a kormányzás alatt a bürokrácia terén is, ha látom azt, hogy különösen a pénzügyminiszter úr elgondolásaiiban nagyobb koncepció és egy, ha lassú is, de következetes előrehaladás van, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akkor azt gondolom, hogy e félév után még azoknak is kötelességük ezt megállapítani, akik, mint mi, az objektív szemlélődés vagy ellenőrzés álláspontján kívánnak maradni. (Helyeslés jobbbfelől.) Hogy a kormány így működött és — még laizt is hozzáteszem — bizonyos lendületet is vitt bele a dolgok intézésébe, erről tanúskodik maga a budget is, amely deficites budget ugyan, de viszont nyíltan be van vallva ez a deficit, továbbbá, hogy a .budget összeállítása — mint ellenzéki oldalról is többször említették — elismerést érdemel. (Friedrich István: Az volna a jó* ha mindent bey állanának, nemcsak ezt!) Ennél is jobb tanúságot tesz azonban emellett egyrészt Tylernek, a pénzügyi ellenőrnek, másrészt az állami számvevőszéknek a jelentése, amely félév után konstatálta, hogy az összes eddigi kormányoknál eddig még nem fordult elő olyan kevés túlkiadás, mint amennyi a Gömbös-kormány alatt történt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ismétlem, íhogy különösen a pénzügyminiszter úrnak nemcsak képessége, hanem komoly akarata iránt is mindenki a legnagyobb elismeréssel lehet. Ha egyenként is nézem, hogy hogyan kezelték a tárcákat, akár, mondjuk, a kultusztárcát, amelyben nagyobb koncepció mellett is teljes realitás és az élet iránti érzék mutatkozik, akár pedig vizsgálom a kereskedelemügyi miniszter úrnak több kérdésben tett kijelentéseit (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) — azokra talán még rá is térek —, ezek mind arról tanúskodnak, hogy a kormány átgondolt tervvel megy a céljai felé. De ha értem is azt, hogy egy párt elnöke, mint Sztranyavszky Sándor olyan hévvel és buzgalommal konstatálja ezeket az általam is elismert eredményeket, {örgr. Pallavicini György: Nagyszerűen tud olvasni!) mégis kicsit különösnek tartottam, hogy éppen ő, aki a pártjának elnöke, úgy állította be az előző kormányt a mostanival szemben, hogy ezek az eredmények, amelyek jelentkeznek háztartáKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XV. '6. ülése 1933 május 9-én, kedden. 179 sunk terén, pénzügyi téren tisztán ennek a félévnek volnának az eredményei. {Zaj a balközépen.) Ezzel szemben szerintem a helyzet az, hogy ha Károlyi Gyula nem kezdte volna meg azt a munkát, amelyet folytat ez a kormány, akkor nem lehetne ma ezeket az eredményeket konstatálni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a balközépen.) Azt tartom tehát, hogy engedjünk át ezekből az eredményekből valamit azoknak is, akiket illet. (Friedrich István: 50 százalékot. — Zaj a baloldalon.) Különösen csodálkozom azon, hogy ha már a kormányzó többségi párt elnöke ilyen összehasonlításokra vállalkozik, nem konstatálta azt, hogy milyen volt az állapot akkor, amikor Károlyi Gyula gróf a kormányzást átvette és ezzel szemben milyen volt a helyzet akkor, amikor Gömbös Gyula vette át és hogy miért van a két kormány működése között még ebből a szempontból is bizonyos különbség, (örgr. Pallavicini György: Nagyon helyes megállapítás!) De hát hagyjuk el ezeket a dolgokat. Mondhatom azt, hogy tulajdonképpen a miniszterelnök úr gratulálhat minisztereinek, mert azt az eredményt, amelyet látunk, elsősorban a pénzügyminiszter és a többi miniszterek működésének számlájára írom. Nagyon sok kormányintézkedés van, amelyben örömmel látok általános haladást. Felemlítem itt különösen a legutóbbi ilyen rendelkezést, a részvénytársasági szerződések és tantiémek szabályozására vonatkozó és a 33-as bizottság által is letárgyalt rendeletet, (örgr. Pallacini György: Kár volt az Okh.-t kivenni belőle!) En is azt mondom, hogy kár volt abból kivenni akármelyiket. Erezhető javulás van, ha nem is külkereskedelmi mérlegben, — bár ott is van valami aktívum — de a külkereskedelmi politika vonalvezetésében. Ügy a devizapolitikában, mint a szerződések kötésénél, határozottan el kell ismerni valami javulást, haladást és sok olyan kívánságnak a megvalósítását, amelyet erről az oldalról többször hirdettünk. Eredmény mutatkozik az adminisztráció egyszerűsítésében is. Helyeslem például Gömbös Gyulának azt a módszerét, hogy nem gondolja azt, hogy mindent magának kell csinálnia, (örgr. Pallavicini György: Helyes!) Nagyon helyes például, hogy a munkátlanság enyhítésére az r Ipari Munkaszervező Intézetet létesítette. A pénzügyminiszter úr is több ilyen intézetnek, vagy szövetségnek a létesítését jelzi, ami azt jelenti, hogy Gömbös Gyula munkáltatja azokat a szerveket, amelyek a gazdasági életben nagy tényezők. Nem az államtól kell várni mindent, azért helyeslem ezeket az intézkedéseket. Azonkívül van a miniszterelnök úrban bizonyos szuggesztív szervező erő, tekintély és erély, ugy hogy meg tudja mozgatni azokat a szerveket, amelyek eddig inkább mozdulatlanok voltak. Amit én kifogásolok és hiánynak érzek, az az, hogy mindezek a most részletesen is felsorolt vagy általánosságban említett intézkedések olyanok, hogy ezekből a falu nagyon kevés hasznot lát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A falu helyzete, a gazdaközönség és a falusi munkásság helyzete desperált és bár azok a kamatenyhítések és kisebb dolgok is, amelyekre ezután rátérek, enyfhítettek valamit ezen a helyzeten, de a legkevésbbé a falut érintették, legkevésbbé a falunak váltak javára. (Kakovszky Tibor: Ez így van!) Azt mondotta Gömbös miniszterelnök úr, hogy először a mezőgazdasági üzemstatisztikát kell megcsinálni és csak azután tudunk az értéke26