Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

178 Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1933 május 9-én, kedden. előbb meg kell építenie a magyar államnak a magyar fedett sportcsarnokot. Lehetőséget kell adni a magyar sportolóknak arra, hogy állandóan tréningben tudjanak lenni és dolgozhassanak; különösen pedig Budapest székesfővárost kell a kultuszminiszter úrnak hozzásegítenie olyan sportpálya vagy Stadion megépítéséhez, ahol 50—60ezer eltudjon férni, mert a győzelmi sorozatokat és szép eredményeket a magyar sport csak ilyen úton tudja majd tovább is elérni és fejleszteni, ha megadják neki az életlehetőségeket. A nemzeti jövedelem kérdéséről is beszéltek itt a Házban, és arra a /szomorú megállapításra jutottunk, hogy a legoptimisztikusabb számítás szerint is 40—50 pengő a nemzeti jövedelemből az az összeg, amely egy embernek, egy léleknek — méltóztassanak jól megérteni, beleértve a csecsemőt is — évente rendelkezésére áll. A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy Magyarországon van a legkisebb teher az emberek vállain. Elismerem ennek a tételnek a jogosultságát, de semmiképpen sem tudom magamévá tenni, azt, hogy nem mondja meg, hogy más államokban, Franciaországiban, Németországban, Angliában, Ausztriában a nemzeti jövedelemből kiszámított ez a 40—50 pengős fejkvóta milyen összegnek felel meg. Mondom, elismerem a tételt, de meg kell jegyeznem, hogy ez nagyon relatív megállapítás volt és remélem is, hogy a pénzügyminiszter úr ki fogja ezt egészíteni és felvilágosítást fog adni abban a tekintetben, hogy milyen az arány, mert hiszen a kérdés itt van eltemetve. Az egyes^ tárcákhoz bővebben lesz alkalmunk a tárcák tárgyalásánál hozzászólani, de már előre is megállapítom, hogy a honvédelmi tárca kivételével minden tárcánál lehet megtakarítást elérni. Legelsősorban a belügyi tárcánál. Hogy ne mondjak mást, itt vannak a főispánságok és a föpolgármesterség. Ahogy a Számszék jelentése mondja, ezeknek személyi dotációja 370—400.000 pengőt tesz ki. Hozzáteszem, hogy ezenkívül minden főispánnak van reprezentációs költsége is, van legalább három irodakisasszonya, 4—5 titkára, summasummárum a főispánok az államnak évente egymillió pengőjébe kerülnek. Valamikor, amikor az autonómiák még megvoltak a vidéki törvényhatóságoknál, úgy emlékszem, hogy nem kerültek ennyibe a főispánok. Tekintettel arra, hogy a főispánok ma tisztán és kizárólag politikai exponensek, pártvezérek is, a magam részéről csak tiltakozni tudok az ellen. Ha a főispán teljesen pártpolitikai szolgálatban áll — nekem irreleváns, hogy melyik pártnak a szolgálatában — akkor méltóztassék annak a politikai pártnak dotálni a főispánt, de elképzelhetetlen és megengedhetetlen az, hogy amikor a főispán ma tisztán a közvetítő hivatal szerepét játssza, mint a bürokráciának egyik nagy kinövése, erre a magyar állam költségvetésében milliókat fordítsanak. (Ulain Ferenc: Drága főkortes!) Ha valaki akarja vállalni f a főispánságot, vagy a főpolgármesteri állást saját szórakozására, méltóztassék elfogadni mint tiszteletbeli állást, de tiltakozom az ellen, hogy amikor más vonatkozásban 10.000 és 5,000 pengős tételeket megtakarítani igyekszünk, akkor a főispánok dotálására milliókat adjunk. E mellett legyen szabad még arra is rámutatnom, hogy valamikor a főispánság bizalmi állás volt és minden kormánynak külön főispánjai voltak. Ma a 30 főispán közül átlagban 24 vagy 25 Bethlentől vette születését, Károlyinak éljenzett és jelenleg a nemzeti egység pártját szervezi a vármegyéjében. Ez etika szempontjából bizonyos mértékben aggályos és azt mutatja, hogy ez ma nem bizalmi állás, hanem tisztviselői, a kenyérkérdéssel kapcsolatos állás. A titkos választójog kérdésében álláspontunk közismert. Mindjárt e Ház összehívása előtt tiltakoztunk a jelenlegi választójog ellen és azt mondottuk, hogy amíg becsületes titkos választójoggal nem lesz választás az országban, amely hű tükrét adja az ország közvéleményének, addig a Képviselőházat nem tartjuk a nemzet igazi tükrének. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a titkos választójog és a titkos választójog alapján összeülő parlament nem tud elérni gyökeres változást marói-holnapra, de lehetőséget ad a gazdasági javulásra — és ami a legfontosabb — a politikai és gazdasági tisztesség és becsületesség megvalósítására. Csak ez lehet a magyar jövőnek és feltámadásnak útja és mindaddig, amíg ezen az úton nem jár a kormány, én politikai okokból bizalmatlansággal viseltetem a kormánnyal szemben és költségvetését nem fogadom el. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Túri Béla! Turi Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A költségvetés voltaképpen az állami háztartás egyensúlyának kérdése, pénzügyi kérdés és így tisztán politikamentesen is lehetne a költségvetést tárgyalni. Viszont azonban nem lehet tagadni, hogy végelemzésben a büdzsé egy politikának a vetülete. Annak a politikának, amelyet a kormány képvisel és folytat. Már a klasszikus tan is különbséget tesz a bizalom szempontjából a politika és a büdzsé kérdése között. De nem csodálkozom azon, hogy a magyar parlamentben az ellenkező szokás divik, hogy tudniillik a politikai kérdések is felmerülnek, sőt itt elsősorban a büdzsével kapcsolatban merülnek fel. Ha tehát én ezt a szokást követem, akkor járt úton haladok. Engem kötelez is valami arra, hogy a Gömbös-kormány mostani költségvetésénél kritikámba politikai elemeket is vegyítsek, mert a kormány bemutatkozásakor reám hárult az a feladat, hogy a párt nevében a Gömbös-kormány programmjához szóljak és akkor kijelentettem, hogy a párt az ellenőrzés álláspontjára helyezkedik, nem par force bizalmatlan és mindent támadni akaró, de nem is tudja azt, hogy bizalmával milyen mértékig mehet el, tehát az ellenőrzés politikáját és kötelességét fogja teljesíteni. Én tehát némileg személyileg is köteles vagyok elmondani egyet-mást, hogy az elmúlt félesztendő után én a magam részéről hogyan látom a kormány működését? Az ítélet annyiféle lehet, ahány szempontból nézi valaki a Gömbös-kormány működését. Aki azt hitte, hogy Gömbös Gyula kormányzata Magyarországon egészen új korszakot fog jelenteni, aki azt hitte, hogy^ az új stílus azt jelenti, hogy itt valami egészen más, radikális, vagy magyar kiadásban Hitler-féle Programm fog érvényesülni, az nem lehet megelégedve a Gömbös-kormány működésével. (Friedrich István: Az még vár!) Akik azt nézik, hogy a 95 pontból félesztendő alatt mennyi valósult meg, szintén nem lehetnek megelégedve. (Friedrich István: Azok is várnak!) De végre is minden okos embernek tudnia kell,