Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-176

Az országgyűlés képviselőházának circulus vitiosusba kerül. Ezt a fizetéscsökkentést megérzi a mezőgazdaság, megérzi az ipar és megérzi a kereskedelem is. Méltóztassanak csak bármelyik gazdához, kereskedőhöz, vagy iparoshoz bemenni, az rnind azt mondja, hogy eddig még csak volt kis munkám, de most, hogy attól a tisztviselőtől, aki, — mondom — nem tudott félretenni, nem tudott semmit megtakarítani, hanem beadta fizetését a gazdasági életbe, elvették annak lehetőségét, hogy valamit is vásároljon, vagy rendeljen. Eóvidlátó pénzügyi politika volt tehát az, hogy a deficitnek hiányát ilyképpen próbálták iedezni. A kölcsönnél bizonyára belföldi kölcsönre gondol a pénzügyminiszter úr, mert azt hiszem, belátható időn belül nem leszünk abban a szerencsés» helyzetben, hogy külföldi kölcsönt kapjunk. Nem kapunk pedig azért, mert az a külföldi hitelező, — ha én külföldi hitelező lennék, én is csak így gondolkoznám — sohasem tudja megérteni, hogy akkor, mikor ő dollárokat vagy fontokat adott kölcsön a gazdasági életnek s az állam, amely ezeket a kölcsönöket hivatalos propagandával, sok esetben valósággal ráoktrojálta a városokra, most egyszerűen azt mondja: a külföldnek pedig nem fizetünk, hanem befizetjük a transzferalapba, sőt megtörténik az a hallatlan eset, hogy az altruista intézmények, amelyek itt a a közvetítő szerepét játszották, tehát a közvetítők árverezik el az adóst, a hitelező pedig egy krajcárt nem kan belőle. Ez olyan játék, amelyet ha egy magánszemély, a magángazdasági életben folytatva, büntető szankciókat alkalmaznának vele szemben. Peyer Károly t. képviselőtársam mondotta, hogy a transzferpénzeket nem kapja meg a hitelező, ezek a transzferpénzek állítólag tezaurálva vannak, de éppen most hallom, hogy tárgyalnak ezek a bizonyos pénzcsoportok, hogy a már ittlevő kamatokat és amortizációs részleteket újból visszaadják kölcsön gyanánt Budapest székesfővárosának. Elő fog állni tehát az a helyzet, hogy lövid tíz esztendő alatt a kölcsönadott, — mondjuk — ötezer, tízezer, vagy százezer dollár a duplájára fog emelkedni. 200.000 dollár után fogjuk a kamatokat fizetni és ennek a folyamatnak, amelynek eleje sem nagyon volt, vége, egyáltalában nem lesz. T. Ház! Az ifjúság kérdése kapcsolódik bele ezekbe a felvetett problémákba, annak a magyar ifjúságnak a problémája, amely ma .sajnos, ott tart, hogy diplomával a kezében kénytelen alacsonyrendű munkát vállalni és ezáltal azoktól, akik eddig ezeket azi alacsonyrendű munkát végezték, — nem a munka kvalitását akarom kritika tárgyává tenni, hanem a fizikai munkát értem alatta — elveszik az életlehetőséget. Mik voltak a pénzügyi elgondolások a múltban 1 B-listát csináltak. Strausz István igen t. képviselőtársam szakszerűen kimutatta itt a Házban, hogy 'ugyanakkor, amikor elbocsátottak száz alkalmazottat, 'beültettek százhúsz unokaöccsöt. ami ellen a múltkor nagyon helyesen és erélyesen kikelt a miniszterelnök úr. A költségvetésben ennek folytán fantasztikusan nagy nyugdíj terhet látunk. A létszám megmaradt, de a nyugdíj tételek, az állami nyugellátás terhei éppen ezeknél az okoknál fogva emelkedtek. A magyar ifjúság, amely éjt nappallá téve, éhezve, gyertya 'mellett tanult és r amelynek a kultúrfölényt zengedeztük a fülébe, ma ott áll diplomával a kezében és még a lehetősége sincs meg arra, hogy valami úton módon meg76. ülése 1933 május 9-én, kedden. 175 találja elhelyezkedését. Sajnos, szomorúan láthatjuk napjainkban, hogy éppen ez a bizonytalanság termeli ki az ifjúságban azt, hogy hajlik minden szélsőség felé. Éppen tegnap mondott Traeger ügyész úr ilyen értelmű vádbeszédet, hogy intelligens emberek, intellektuellek, különböző fantasztikus kommunista és bolsevista agitációk karmaiba kerültek és az ifjúság a bizonytalanság miatt hajlik minden szélsőségre. Az államhatalomnak elsőrendű kötelessége a magyar nemzettel szemben, hogy ennek a magyar ifjúságnak kenyeret adjon (Ügy van! ügy van! half elől.) és megőrizze őket a becsületes munkának és a nemzeti polgári gondolatnak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Annak ellenére, hogy agrárország vagyunk és 8'5 millió lakosunkból körülbelül 5 millió agráriusnak nevezhető, mégis meg kell állapítanunk, — tárgyilagosan nézve a helyzetet — hogy az elmúlt esztendők alatt itt bizonyos agrárellenes tendencia uralkodott. (Ulain Ferenc: Ez van ma is.) Ennek igazolására csak egyes tételeket ismertetek, illetőleg hozok a t. Ház emlékezetébe, melyeket a legfőbb állami számszék állapított meg az 1929/30. évi zárszámadásban. A földmívelésügyi tárcánál túlkiadásként megállapítja, hogy a zürichi boriház jelzálogkölcsöneinek a kamata 28.600 pengő. A budafoki állami pince váltóhitelére 5*5 millió pengőt utaltak ki, a külföldi borházak fenntartására pedig egy évben 627.000 pengő túlköltekezés volt. Előfordulhatott az is, hogy a földmívelésügyi minisztérium a bécsi Collegium Hungaricumnak díszterítőt vett és ezért 5150 pengőt fizetett ki. A földmívelésügyi kormányzat az Okh. veszteségi tartalékalapjára 1,192.000 pengőt költött. Az állam pénzét tehát ilyen agrártámogatás jelszava alatt el lehetett költeni. Ha a magángazdaságban, egy gazdaság, vagy egy üzlet, vagy egy részvénytársaság vezetője ilyen másirányú túlköltekezést folytat, azonnal elcsapják, de mindenképpen felelősségre vonják. Szomorúan kell tapasztalnunk, és szomorúan látja a magyar közvélemény, hogy az így van, jóllehet nekünk van is a felelőbségrevonásról szóló törvényünk: az 1848:111. Lo. Látom és tudom azt, hogy a jelenlegi helyzetben a miniszteri felelősségrevonás elvét nem lehet keresztülvinni, illetőleg a túloldal nem engedi azt megvalósítani, de éppen a többségi párt volt az, mely 1931 január 17-en párthatározatot hozott, — noha a pártban ülő nagy közjogi tudósok és szaktekintélyek ellene voltak ennek — melyben kimondoUa, hogy a politikai államtitkár felelő s ségrevonása a gyakorlatban igenis keresztülvihető. Jogos tehát ez a kívánalom innen erről az oldalról és jogosan kívánja, sőt követeli a magyar közvélemény, hogy mindezekért tessék felelősségre vonni a minisztereket, akiknfck idejében ezek megtörténtek és ha a jelenlegi politikai helyzetben „nem lehet, tessék az államtitkárokat felelősségre vonni, akik alatt ezek megtörténhettek, tessék felelősségre vonni éppen az 1931 január 17-iki egységespárti párthatározat alapján, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! A magyar pszihéről hallottunk itt beszélni az elmúlt napok egyikén, a magyar pszihét emlegették itt a múltkor. Ez a magyar pszihé sohasem engedett majmolni, sohasem engedte meg azt, hogy lekopírozzunk külföldi államból jövő elgondolásokat (Ügy van! Ügy van! a középen.), akár gazdasági,