Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. 11 hipochonder jei világszerte hihetetlen inertekben megszaporodtak, megszaporodtak talán azért, mert az ortodox pénKügyi politikának a gyógyszerei talán olyanok voltak, hogy útközben túlsokan 'hullottak el, és így az államok a saját házi gyógyszereikhez voltak kénytelenek fordulni azért, hogy magukat továbbra is fenntartsák. Abban a krízisben, amelynek akutsága 1931 tavaszán kezdődött és nyarán folytatódott, az államoknak választaniuk kellett a között, hogy vájjon fenntartsák-e valutájuk külföldi vásárlóerejét, vagy pedig ragaszkodjanak-e ahhoz, hogy árucikkeik és saját produktumaik árai vó ja maradjon fenn. Az első nagy állam, amely ez elé a probléma elé jutott, — mert hiszen mindkettőt egyidejűleg elintézni és fenntartani lehetetlen — Németország volt, és Németország az aranystandardnak, illetve valutájának fenntartását választotta. Ezért oly áldozatokat volt kénytelen róni saját népére és olyan deflációt teremtett, amelynek ez a mai íűtlerista forradalom volt az eredménye, amely azonban még ma is nagyon távol áll attól, hogy a pénzügyi kérdéseket és problémákat Németország részére megoldotta volna, A második ország, amely ugyanezen probléma elé került, 1931 szeptemberében Nagy-Britannia volt, és ez a másik utat választotta. Választotta tudniillik árnívójának megtartását és az aranystandard elejtését. Tüdőm, hogy más okokból, hiszen ezekre kiterjeszkednem most nem lehet, harmadiknak pedig az Egyesült Államok jutott most ebbe a helyzetbe, és pedig most márciusban, amidőn előrelátható volt már az új elnök székfoglalása idején, hogy az infláció elkerülhetetlen, és hogy Amerika kénytelen lesz az aranystandardot elhagyni. Hogy miért hagyta el az arany standkildot, annak nagyon sok oka van. Nem az aiz oka, hogy neki könnyebb helyzete legyen akkor, amikor Angolországgal, vagy egyéb államokkal tárgyal, és nem az az oka, hogy MacDonaldot, aki akkor átment, fait accompli elé állítsa, hanem igenis az, hogy a bankkrízis következtében, a hitelmesi-vonások következtében és a hitelviszonyok folytonos szűkülése folytán, valamint azért, hogy a Federal, állaimi, közületi és egyéb búdgeteket heroikus erővel valahogyan egyensúlyban tudják tartani, olyan defláció keletkezett, amelyet tovább elbírni nem lehetett, mert annak rombolásai ai gazdasági életre túlságosan nagy kihatással voltak. Legyünk tehát tisztában azzal, hogy ha a túlzott és túlhajtott infláció Tettenetes romboló hatással bír, akkor a defláció is. ha túlságba viszik, szintén romboló hatást kell, hogy gyakoroljon a gazdasági életre. (Eckhardt Tibor: Elviselhetetlen!)^ Elviselhetetlen. Ez nemcsak Amerikában van így, hanem itt is úgy van, hogy az államháztartás nem tud lépést tartani a, defláció

t rombolásával, mert hiszen a defláció rombolásai oly gyorsan haladnak, hogy minden palliativum ennek ellensúlyozására magát azt a deflációt, ^ amelyen segíteni akar, megszűntetni nem tudja. Ennek bizonysága nálunk is az, hogy a pénzügyminiszter úr elvégzett nagy munkájának és szakértelmének ellenére kénytelen deficites költségvetéssel jönni ide a Ház elé. Lehet, hogy ez a tétel nem. áll. meg, és lehet, hogy én csalódom, de t. pénzügyminiszter úr, annyit csalódtak az ortodox pénzügyi politikusok, hogyha még egy par excellence nem pénzügyi politikus csalódik, azt talán meg lehet érteni. (Ügy van! balfelöl. — Eckhardt Tibor: Kisebb baj lesz belőle! — Derültség.) Tudom, hogy külföldi hasonlatokra hivatkozni a kormányoknál csak akkor szabad, hogyha ezek a külföldi hasonlatok a kormány politikáját, illetve intézkedéseit alátámasztják, mert különben a külföldi hasonlatokat érvnek elfogadni sohasem fogják, hanem mindig rámutatnak arra a különbségre, amely az ottani viszonyok és a helyi viszonyok között fennáll. De kérdezem a t. pénzügyminiszter urat, hogy ha az r

Egyesült Államok letértek a deflációs politikáról és az arany standardról, akkor, amikor a dollárnak körülbelül 4000 milliónyi fedezete van aranyban és amikor a külkereskedelmi mérleg körülbelül 250 millió 'dollár felesleget tüntet fel, szabad-e nekünk továbbra is ragaszkodnunk ahhoz az aranystandardhoz, amely a deflációt előidézi és amely a nemzeti vagyonban, — (Egy hang a baloldalon: Amely nincs!) mondjuk ki őszintén —• óriási devalvációt és rombolást okoz. Szerény nézetem az, hogy most már helyesebb volna azon gondolkozni, hogy rátérjünk arra az igazi, megfelelő^ és elismert bázisra, amelyen a pengő áll és ne akármilyen inflációt, de egy ellenőrzött inflációt inauguráljunk. A defláció megszűntetésének egy haszna mindenesetre lesz, hogy a pénzügyminiszter úr ebben az esetben meg fogja találni költségvetési számításait, be fognak folyni ezek a bevételek, amelyekre számít, míg abban az esetben, ha deflációs politikáját továbbra is folytatja, teljes bizonyossággal a bevételi oldalon hiány fog mutatkozni. De hiszem, hogy ebben a kérdésben előbb-utóbb úgyis döntés lesz, mert bár jóslásokba nem lehet bocsátkozni, éppen Herriot mondotta, amikor Amerikába érkezett, hogy a világgazdasági konferenciára elmenni, bizonytalan és nem fundált valutákkal, körülbelül ugyanannyit jelent, mintha valaki elmegy a vásárra és a mérlegekre olyan súlyokat tesz, amelyek olvadásban vannak. Meg vagyok arról győződve, hogy a világgazdasági konferenciának, amely június 12-én Londonban megkezdődik, az lesz a feladata, hogy a valutákat alacsonyabb aranyszínvonalon állandósítsa. Meg vagyok győződve, hogy akkor akaratunk ellenére mi is kénytelenek leszünk valutánkat a mai irreális bázisról reális bázisra leszállítani. Semmi okunk nincs félni attól, hogy a régi infláció, amelytől itt még mindig reszketünk, — mert hiszen emlékei itt vannak előttünk — újra bekövetkezik. (Eckhardt Tibor: A külföld fog rákényszeríteni arra, hogy adósságainkat leszállítsuk! —• Zaj balfelől.) T. Ház! Ez a bizonyos pénzügyi konferencia, amelyről szólottam, bizonyára nemcsak pénzügyi problémákkal és a gazdasági problémáknak rendezésével, hanem politikai problémákkal is fog foglalkozni, mert hiszen láttuk a közelmúltban, hogy gazdasági- és politikai problémák milyen szorosan függnek össze és láttuk azt is, hogy a legújabb események minden gazdasági politikai tevékenység mellé odaállítják» a politikát magát. Az az élénkülés, amely megindult akkor, amikor a hitlerista forradalom győzelemhez jutott Németországban, s amely Európaszerte diplomáciában mindenhol mutatkozott, bizonyítéka annak, hogy ez a konferencia sem fog elmúlni anélkül, hogy nagy politikai és nemzetközi problémákat meg ne vitassanak, amint ahogy az a bizonyos 'gazdasági konferencia is, amelyre MacDonald Roosevelthez utazott, amelyre Herriot is el-