Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

10 Az országgyűlés képviselőházának A dologi kiadások csökkenése 4 milliió pengő, die figyelembe veendő, hogy a Déli Vasút magyar vonalainak kiadása 7'2 millióval, az újabb kölcsönök szolgálata pedig 6*8 millióval emeli a kiadásokat, vagyis a megtakarítás itt tulajdonképpen 14 millióval több, mint amennyi elő van irányozva* A dologi kiadások aránya az 1932/33. évi 50'4%-kal szemben csak 48'6%-ot tesz ki. A beruházások keretében részben a már foganatosított beruházások költségeinek ikiegyenlítése, részben pedig' a folyamatban levő beruházások folytatása van előirányozva. Itt az előirányzási arány a múlt évi 1'6%-kal szemben most az üzemek összes kiadásaihoz mérten 2-4%-o't tesz ki. T. Képviselőház! Alaki tekintetben a leglényegesebb változás az, hogy a népjóléti és munkaügyi minisztériumi megszűnésével e minisztériumnak egész ügyköre az egyes más minisztériumokhoz osztatott be. (Propper Sándor: Megszűnt a népjólét is, nemcsak a minisztérium!) A nem állami tanszemélyzet nyugdíjintézete javára fizetendő hozzájárulások pedig ezúttal a nyugellátások fejezeténél irányoztattak elő. A folyamatban levő szervezeti változtatásokkal kapcsolatban meg kell említeneml, hogy a bányakapitányságok, amelyek eddïg a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartoztak, most áttétettek a kereskedelmi tárcához; az újonnan felállított külkereskedelmi hivatal pedig a miniszterelnökség'hez osztatott be. T. Kéviselőház! Ezekben voltam bátor az 1933/34. évi állami költségvetési előirányzatot nagy általánosságban ismertetni. Ha az: itt előadottakat tárgyilagosan vizsgáljuk, úgy arra a meggyőződésre juthatunk, hogy a kormány a lehető legnagyobb óvatossággal méretezte az előttünk levő költségvetés kiadásait és bevételeit és csak addig

1 a határig ment el, ameddig az állam, valamint az állampolgárok vitális érdekeinek figyelembevételével elmehetett. (Propper Sándor: Csak legyen, aki megfizesse az| adókat!) Abban a reményben, hogy e költségvetési előirányzatból visszatükröződő reális pénzügyi és gazdasági elgondolások egy jobb és boldogabb korszak eljövetelének útját egyengetik, tisztelettel vagyok bátor azt elfogadásra ajánlani a t. Háznak úgy általánosságban, mint részleteiben. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: 12 év óta mindig ezzel fejezik be az előadói beszédeket, — Zaj. — Elnök csenget.) Bejelenteni továbbá, hogy az egyes költségvetési tárcák előadását az általános vita befejezése után a következő t. képviselőtár saim fogják ellátni: a belügyi tárcáét F. Szabó Géza, a kereskedelemügyi tárcáét Görgey István, a földmívelésügyi tárcáét Marschall Ferenc, a vallás- és közoktatásügyi tárcáét Östör József, az igazságügyi tárcáét Örffy Imre, a honvédelmi tárcáét Farkas Elemér, a kisebb tárcákét Rubinek István, a külügyminisztérium tárcájáét Lakatos Gyula, a pénzüa*yi tárcáét, az államadósságok, békeszerződési terhek, valamint nyugellátások fejezetéét pedig Temesváry Imre. (Éljenzés jobbfelől és a közéven.) Elnök: Szólásra következik

1

? Brandt Vilmos jegvző: Sigray Antal gróf! Gr. Sigray Antal: T. Ház! {Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter úr által beterjesztett 1933/34. évi költségvetés bizonyítéka annak a komoly, áldozatkész munkának, amelyet a 173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. pénzügyminiszter úr ennek az országnak érdekében egy fél év óta kifejtett, és amelyért ő a mi igaz és őszinte tiszteletünket és elismerésünket ki is érdemelte. Szerettem volna evvel a költségvetéssel annak részleteiben is érdemlegesen és komolyan foglalkozni, de tekintettel arra, hogy olyan ritkán adaitik meg

4 az alkalom arra, hogy komoly kérdésekről, külügyi kérdésekről és az ország vitális érdekeit érintő problémákról e Házban 'beszélni lehessen, s tekintettel arra, hogy annak, hogy ezt a költség-vetést nem szavazom meg, főleg az az indoka, hogy a kormány összpolitikájával és külpolitikájával, illetve annak tétlenségével szemben bizalommal nem viseltetem, kénytelen vagyok időimet inkább elsősorban, ha nem is első helyen, ezeknek a problémáknak szentelni. Mindazonáltal . nem állhatom meg. hogy néhány szóval a pénzügyi problémákat is ne érintsem, tekintettel különösen arra:, hogy mióta a pénzügyminiszter úr expozéját elmondotta, a világgazdasági helyzetben annál az összefüggésnél fogva, amely az összes nemzetek között pénzügyi és gazdásági téren megvan, amely összefüggésre a pénzügyminiszter úr is utalt, olyan változások álltak be, amely változásoknak mindenesetre kihatással kell lenniök a mi pénzügyi politikánkra is. Örülök, hogy a pénzügyminiszter úr expozéjában kiemelte azt, hogy őszinte a® ő programmja, őszinte az ő költségvetése, és nem keresem azt, hogy! ennek konstatálása és a Tyler-jelentésben is megemlítése egy bizonyos fokig talán bírálat a múltra nézve, mert örülök, hogy ez az őszinteség megnyilvánul a költségvetésben és bízom abban, hogy ez az őszinteség át fog húzódni ezen az egész ma meginduló vitán, mert az őszinteség a legjobb eszköz arra, hogy az országot érdeklő kérdésekben egymást ' igazán megérthessük. (Ügy van! Ügy van! cv bal- és a szélsőbaloldalon.) Könnyebb is őszintének lenni, mert hiszen ma már gazdasági téren éppen az előbb említett események folytán olyan helyzet állott elő, hogy nyíltan lehet beszélni egyes problémákról, amelyekről talán még pár hónappal, vagy pár héttel ezelőtt is beszélni nemi lehetett volna, mert az esetleg a közmegnyugvásra zavarólag- hathatott volna. A pénzügyminiszter úr talán emlékezni fog még arra, hogy a 33-as bizottságnak azon az ülésén, amelyben az ellenzék az újabb adóemelések ellen harcolt, én olyan tekintélyekre, mint MacKenna és Sir Arthur S alter-re hivatkozva, kérdést intéztem a pénzügyminiszter úrhoz, mint vélekedik arról az inflációs, illetve deflációs politikáról, amely mellett azok lándzsát törtek, és helyes-e az, hogy a kormány meg-maradjon stricte azon a,z: állásponton, hogy az aranystandardot a mai nívójában tartsa. A pénzügyminiszter úr ekkor azt felelte, hogy a kormány változatlanul megáll az aranystandárd fenntartásának álláspontján, és hogy ilyen deflációs, illetőleg korlátojt inflációs politikának semmiféle haszna, vagy értelme a múltban nem volt és nem is igen lehet. És hozzáfűzte a pénzügyminiszter úr, hogy Genfből azt a benyomást hozta, hogy a legközelebbi időben miegint vissza fog térni minden állam az aranystandardra. Egyelőre ez nem vált be és másként történt. Hogy a pénzügyminiszter úr szemszögéből nézzem a dolgokat, és ho'gy az ő saját kitételét használjam, az infláció