Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Í56 Az országgyűlés képviselőházának kaalkalmat nyújtani nekik. (Örffy Imre: Nem értenek ehhez a munkához!) Nem értenek ehhez a földmunkához, mely különös testierőt kíván, kubikusaink hozzá vannak edzve; különös szaktudást, különös hajlamot m kíván ez a munka, amely ezeknél az embereknél megvan. Ma már olcsó áron elmennek, olcsón, többet, gyorsabban és jobban dolgoznak és ennek ellenére nem jutnak kenyérhez. Csongrád vármegye kapott ármentesítési, gátemelési és egyéb vízimunkálatokra körülbelül 500.000 pengőt. Ebből az 500.000 pengőből hogyan tudjanak munkához juttatni 35.000 embert? Nem csoda, ha valahányszor reggel felébredek, szegény csongrádi munkások várnak az irodámban: uram, munkát kérünk, uram, munkát kérünk és járom a földmívelésügyi minisztériumot, járom az államépítészeti hivatalt, járom a magánembereket, csakhogy legalább valami munkaígéretet biztosíthassak í^pti 7ÎÎ Ír rß A földmunkásoknak ezt az égbekiáltó, kétségbeejtő helyzetét megoldaná a Duna—Tiszacsatorna. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy valami új dolog ez. A Budapestről kiinduló Duna—Tisza-csatorna kérdését már 1715-ben említette fel először egy báró Dilher nevű osztrák tábornok, tehát több mint 200 esztendős tervet valósítanánk meg. Azt hiszem, éppen elérkeztünk ahhoz az időponthoz, amikor végre megvalósítsuk. Ezzel kapcsolatos egy másik gondolat is, amelyet csak mellékesen ajánlok az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe. Ez már Budapestet érdekli; a budapesti körcsatorna, amely szintén nem új dolog. A budapesti körcsatorna gondolatát 1863-ban Keiter Ferenc említette fel, amely hivatva volna arra, hogy Budapest környékét lássa el öntözővízzel. Budapestnek igenis, erre nagyon szüksége van és a Duna—Tisza-csatornával kapcsolatban másodsorban szintén megoldható volna. íme, így fest a munkaalkalmak kérdése. A munkaalkalmakat nem kell keresni, a munkaalkalmak itt vannak, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a munkaalkalmak megvannak. Itt van egy másik munkaalkalom: a tanyai utak problémája, amelynek megoldása megoldaná a tanyák felvirágoztatását is. A tanyák bizonyos helyeken a mezőgazdasági lakosság letelepülésének legelfogadhatóbb formáját alkotják. Maga Albrecht királyi herceg is kifejtette előadásában, hogy bizonyos helyeken a tanyai település indokolt, azonban a tanyai településnek minden gazdasági előnyét ellensúlyozza az a kulturális, egészségügyi és egyéb hátrány, ami az utak hiányából származik. Az inségmunkából erre is lehetne juttatni és talán még erre is érdemes volna bizonyos belső kölcsönt felvenni. Ne felejtsük, hogy Csonka-Magyarországon 1,657.000 ember él a tanyákon, vagyis az összlakosságnak körülbelül egyötöde, a földmíves lakosságnak pedig harmadrésze. Ezek érdekében érdemes valamit tenni. A harmadik kérdés, amely a munkanélküliségen szintén segítene, az Alföld fásítása, T. Képviselőház! Az 1927. évi összeírás szerint az Alföldön 213.588, a hegy- és dombvidékeken pedig 56.788 katasztrális hold olyan területet találtak, amelynek befásítása szükséges volna, mert rajta mezőgazdasági üzemet folytatni nem lehet. Ezzel szemben ebből a területből összesen befásítottak az Alföldön 24.664, a hegy- és dombvidéken pedig 15.747 katasztrális 175. ülése 1933 május 5-én, pénteken. holdat, vagyis az erdősítési munka kezdetének a kezdetén alig vagyunk, pedig Csonka-Magyarocrszágon nemcsak azért van szükség >a fásításra, hogy a mezőgazdasági művelésre alkalmas területet hasznosíthatóvá tegyük, hanem azért is, mert erdőségeinknek mindössze hetedrésze maradt meg, úgyhogy itt nekünk szinte mesterségesen kellene pótolnunk erdőségeinket, annál is inkább, mert a megmaradt hetedrész erdő is gyengébb minőségű sarjerdő. Ezt egészen okszerűen kell kezelni, kímélni kell. amivel szemben az történt, hogy a mezőgazdasági válság kényszerített egyes birtokosokat arra, hogy rendkívüli kihasználásokat kérelmezzenek, s ez a rendkívüli kihasználás az erdők törzsállományát támadta meg, szóval ahelyett, hogy erdőségeink fejlődnének, inkább pusztulnak. Egy másik veszedelem, ami fennforog az, hogy külföldről a műfa, vám- és forgalmiadómentesen jöhet be olyan országokból, amely országok a magyar búzát súlyos vámmal terhelik. Nagyon kérem az igen t. kormányt, méltóztassék erre különös gondot fordítani a bekövetkező vámtárgyalások alkalmával. Sajnálattal állapítom meg, hogy az országban általában az erdősítés kérdése iránt nagyon kevés érzék van. Nem hiszem, hogy a Képviselőházban valaki szóvátette volna azt, amit én most szóvá kívánok tenni. A földmívelésügyi minisztériuminak nem hiába első ügyoisztálya az erdészeti ügyosztály. Valamikor ez az ügyosztály a földmívelésügyi minisztériumnak büszkesége volt. Ma is feltétlenül büszkesége lehet a földmi velésügyi minisztériumnak emez ügyosztály tisztviselői kara, de nincs mit dolgozniuk szegényeknek, hiszen a legfontosabb feladatra, a kopárfásításra és az Alföld fásítására 1928/1929-ben elő volt ugyan irányozva 1,570.000 pengő, de valósággal nem költöttek el belőle, már akkor is, csak 1,230.000 pengőt. Azóta évről-évre csökkent ez a hozzájárulás. Hogy a mostani költségvetésben mi van előirányozva, azt meg sem merem mondani, mert egy olyan kis összeg, hogy ezt Igazán szintén kár volt beállítani a költségvetésbe. Kérem nemcsak a t. Házat, én az egész ország közvéleményéhez akarok fordulni, hogy az erdősítés gondolatának nemzeti érdekből és a munkaalkalmak kihasználása érdekéből álljanak melléje. Ehelyett pedig nemcsak azt látom, hogy az erdősítés^ rovásiára a költség vetésben súlyos csökkentés történt, hanem még az erdősítésnek egyik legfontosabb közegét, a szegedi erdőigazgatóságot is kénytelen volt a minisztérium takarékossági szempontból megszüntetni. Azt hiszem, hogy az a megtakarítás, amelyet ennek a hivatalnak a megszüntetésével elértünk, nagyon keservesen fogja magát megbosszulni abban, hogy az Alföld fásítása még az eddigi tempónál is lassabban fog folyni. T. Ház! A munkanélküliséggel kapcsolatban ugyancsak nem ismétlés szempontjából, hanem azért, hogy erről az oldalról is nyomatékosan hangsúlyozzuk, rákívánok mutatni arra, hogy a társadalombiztosítási terhek elviselhetetlensége ma már a munkaalkalmak ritkításában első és legsúlyosabb tényező. (Ügy van! a középen.) Nem alkalmaznak segédmunkaerőt, hogy ne kelljen fizetni az OTIjárulékokat. A társadalombiztosítási terhek lebontása, . gyökeres csökkentése föltétlenül szükséges és ezzel kapcsolatban bele kell nyúlni a felgyűlt kamathátralékok kérdésébe is, ahol még mindig 24%-os kamatokat cipelnek és