Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 17 Í 24%-os, hónapról-hónapra 2%-kal tőkésített és a tőkésített tartozások után megint kamatoskamattal számított terhekkel kell küzdenie az iparosságnak, kell küzdenie a •kereskedelemnek^ küzdenie mindenkinek, akinek alkalmazottja van. Méltóztassék a hátralékokat gyökeresen rendezni, a kamatokat visszamenően leszállítani és a további tartozások után méltányos kamatokat megállapítani. Most, amikor az egész költségvetésben nagy takarékosságot látok, méltóztassék megengedni, hogy evvel a takarékossággal szemben rámutassak egy pazarlásra, amely talán csak azért tartozik ennek a felszólalásnak keretébe, mert amikor a takarékosságról beszélünk, az ellentétére, a pazarlásra is rá kell mutatnunk. Mi hihetetlen módon paz-arlunk egy dologgal, amire pedig semmi szükség nincs, pazarlunk a mesterséges világítóeszközökkel. (Gr. Somssich Antal: Például most! — Derültség bálfelöl.) A zónia-rendszer, amint méltóztatik tudni, azon alapszik, hogy minden tizenötödik délkör... (A klotürlámpa kigyullad.) Nem jó! Még van öt percem. — A zóna-rendszer azon alapszik, hogy az idő minden tizenötödik délkör szerint igazodik. Csonka-Magyarországban mi ma hátrányban vagyunk, amennyiben a középeurópai időhöz igazodunk és így Budapesten 16 perccel hamarább kell világítanunk, a Tiszán túl pedig egy félórával hamarább kell világítani, mint kellene máskülönben. Javaslom, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, nem volna-e célszerűbb nekünk áttérnünk a keleteurópai időszámításra, amikor, amennyit veszítünk ma, ugyanannyit nyernénk a világításban, milliókat takarítanánk meg. Legalább a nyári időszámítást feltétlenül be kellene hozni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Krüger Aladár: T. Képviselőház! Minden erőfeszítést meg kell tenni abból a célból, hogy az országot a mai gazdasági elesettségéből kiemeljük. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés!) Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy a nyugodt öregség is. a munkájának eredményét kiélvező férfikor is, az ifjúság elhelyezkedésének kérdése is utópiává sorvadtak. De ez az ország fel tudott támadni a törökdúlásból. föl tudott támadni a tatárjárásból és most, ebből a gazdasági tatárjárásból is föl kell támadnia. Kétségbeejtő a helyzet, amikor látom azt, hogy ma már Magyarországon a népszaporodás fele annak, mint Romániában. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Krüger Aladár: Ezzel a kétségbeejtő helyzettel szemben bízom abban, hogy a magyar faj életereje, amely leküzdötte a tatárjárást, le^ fogja küzdeni a gazdasági tatárjárást is. Látom, hogy a kormány ebben az irányban elszánt akarattal dolgozik, ezt tükrözi vissza a költségvetés. Bizalommal viseltetem a kormány iránt: a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. —• A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Buchinger Manó. Buchinger Manó: T. Képviselőház! Amikor egy új költségvetés kereteit tárgyalja a törvényhozás, akkor odakint a nagyvilágiban politikai és gazdasági válságoknak viharai dúlnak. Ez a körülmény indokolttá teszi, hogy kormányzatunk külpolitikai tevékenységére '. ülése 1933 május 5-én, pénteken. 157 tereljük rá elsősorban és főleg a figyelmünket. Ennek a nemzetközi világválságnak, két centruma van, két fészke van tulajdonképpen. Az egyik ilyen centrum a Népszövetségnek ájultsága, a béke biztonságának a hiánya és ennek következtében az ellentéteknek mindig újabb és újabb fokozódása. A másik centrum pedig a gazdasági világválságnak szinte fékezhetetlensége. A válságnak ezt a két centrumát és területét, továbbá mértékét most kiegészítette a hitlerizmusnak Németországba!] történt ural ómra jutása. Ennek következtében válságba sodródott közvetlen szomszédunkban Ausztria, aminek folytán a válság hullámai országunk határáig jutottak el. T. Ház! Ennek a pár szóval felvázolt helyzetnek első értékeléseként azt lehetne mondani, hogy nemcsak a termelési rend jutott válságba, hanem annak a nemzetközi diplomáciának sem sikerült mársemimi, amely ennek a kapitalista gazdasági és társadalmi rendnek alapján működik. Ez az első értékelés. Konklúzióm pedig ebből az lesz, hogy az antidemokratikus erők látszólagos konjunktúrája ellenére is én azon a véleményen vagyok, hogy külpolitikai érdekeinket is csak demokratikus erők segíthetik és csak demokratikus erők vihetik megoldás felé. (Elénk helyeslés a szélssőbaloldalon.) A legakutabb baj ebben a pillanatban természetesen a hitlerizmus uralomrajutása, ami azt jelenti, hogy az olasz fasizmus mellett Európának most egyik legnagyobb birodalmaiban egy másfajta fasizmus is uralomra került. Ez nyilvánvalóan a mai kapitalista termelési és társadalmi rend halálos betegségének kórtünetét jelenti. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Annál csodálatosabb, hogy itt nálunk is ezt az új irányzatot a nemzeti erők reneszánszának nevezik. Annál is inkább csodálatosabb ez, minthogy ma már nyilvánvaló ennek az irányzatnak a tulajdonképpeni lényege. Ebben a költségvetési vitában sok szó esett arról a bizonyos nemzeti pszichéről, arról a bizonyos nemzeti lelkületről ebben vagy abban az országban. Akadtak olyanok^ akik a hitlerizmust az illető ország, az illető, nemzet psziché jenek megfelelőnek tartották. Érdekes, fhogy amikor ennyit beszélnek erről a nemzeti pszichéről, nem jut eszükbe, hogy egyszer beszélnének a munkásságnak, a dolgozó millióknak pszichéjéről is, abban a vonatkozásban, hogy azok az égbekiáltó hitványságok, amelyek a hitler izmus lényegét képezik, mennyire megtapossák a^ munkásságnak, a dolgozók millióinaik pszichéjét, lelkületét. Mélységes szomorúsággal kell, hogy eltöltsön bennünket az a tudat, hogy milyen nagy számban találhatók rajongói ennek az új irányzatnak ebben az országban. Mélyen elszomorító, hogy például a magyarországi publicisztikánaik egy egészen kétségenkívüli előkelősége, Milotay István t. képviselőtársunk a legmesszebb megy a rajongásban. (Propper Sándor: Minden zríben benne szokott lenni!) Hogy milyen messze megy el Milotay képviselőtársunk ' a hitlerizmus dicsőítésében, annak bizonyítékául szolgáljon legutóbbi megnyilatkozása, amelyben azt mondja (olvassa): «A hitleri mozgalom és a hitleri ideálok lelki és erkölcsi erőforrásai lehetnek a belső magyar újjászületésnek. Talán megváltás származhatik reánk — persze, ha magunk is úgy akarjuk — mindabból, ami Németországban végbemegy.» Ez olyan szörnyű valami, olyan