Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

142 Az országgyűlés képviselőházának 175. ülése 1933 május 5-én, pénteken. helnek bennünket és hogy még a mai nehéz gazdasági helyzetben is mindent el kell követnünk arra vonatkozólag, hogy ezeket a mulasztásokat pótoljuk és hogy a mezőgazdasági oktatást olyan magaslatra emeljük, amely az ország agrár jellegé vei kapcsolatban azt meg is illeti. Hasonlóképpen osztozom a képviselő úrnak abban az álláspontjában is, amelyet a költségvetéssel kapcsolatosan kifejezésre juttatott, amidőn azt mondotta, hogy a takarékosság elvének kell a költségvetésben érvényesülnie. Meg kell azonban jegyeznem azt, hogy nézetem szerint a költségvetés kérdését nem lehet egyoldalúlag, nem lehet egyedül és kizárólag pénzügyi szempontokból megítélni és így a beszéde során elhangzott különböző kifogásokat a magam részéről túlzásoknak kell minősítenem. A

1 korábbi kormány által benyújtott költségvetés tárgyalása alkalmával magam is annak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy az akkor benyújtott költségvetés Összege túlságosan magas és hogy abból bizonyos leszállításokra, lenyírásokra van szükség, természetesen nem olyanokra, amelyek a nemzeti élettől megvonják a megélhetési lehetőségeket és nem olyanokra, amelyek a gazdasági élet vérkeringését megakadályozzák. Az a nézetem, hogy a bevételek előirányzata a megromlott gazdasági viszonyok között nem lesz elérhető, valónak bizonyult és az elmúlt költségvetési évben tényleg tekintélyes deficit mutatkozott, amelyet azután a kormány különböző hitelműveletekkel és adóemelésekkel tudott «fsak megszüntetni. Kétségtelen, hogy a költségvetés csökkenésében is van és kell. hogy legyen megállás. Ennek mértéke elsősorban és különösen a teherviselési képesség helyes megítélésében nyilvánul meg. Az a költségvetés, amely ezzel a körülménnyel nem számol, kétségtelenül irreális. A kettőnek aránybahozása tehát minden költségvetésnek legelső és legfontosabb feladata. Ha ebből a szempontból figyeljük a most benyújtott és tárgvalás alatt álló költségvetést, akkor meg kell állapítanunk, hogy a kormányi bizonyára sokszor igen fájó szívvel, nagyon radikális törléseket eszközölt a kiadások terén. Ezt a feladatát azonban szerencsésen oldotta meg, mert az eszközölt törlések, bár fájdalmasak, mégis lehetővé teszik az állami életnek olyan keretekben való fenntartását, amelyek a jövő erőtartalékát is biztosítják. A kiadások terén eszközölt nagyobfoarányú csökkenésekkel szemben a legmesszebbmenő gondosságot tanúsította a bevételek számszerű összegének megállapításánál, ahol a nehézi gazdasási válságból folyó forgalomcsökkenés. a,7 adóbevételeknek kisebbedése kellően van értékelve. Amennyiben^ tehát valami nem várt) szerencsétlen változás nem^ következik be, akkor kétséget kizáróan megállapíthatjuk és bízhatunk abban, hogy a bevételi előirányzatok ténvleg be fognak folvni az állam kasszájába. Megállapíthatjuk tehát ennélfogva, hogy a benyújtott költségvetés reális és éppen ezért azt örömmel üdvözlöm. Alig egy évvel ezelőtt az egész • országot pesszimisztikus közhangulat elterjedése jellemezte és napról-napra láthattuk^ miként vesz erőt az embereken és hogyan keríti a lelkeket hatalmába ez a sötétenlátás, amely egy nemzet életében csakis káros eredményekre, sőt sokszor pusztulásra is vezethet. Az a nemzet, amelynek fiai pesszimisták, a világ viharaiban nem tudja megállni helyét. Csak annak a nemzetnek van jövője, amelynek fiai bíznak saját akaratukban, saját erejükben, a nemzet elhivatottságában és ezen bizalmuknak tettekben is kifejezést adnak. . . Az akkoriban lábrakapott pesszimista áramlat bizonyos mértékig tápo>t nyert azáltal, hogy bár tudtuk, hogy a gazdasági és pénzügyi bajok legnagyobb része nem egy speciális magyar körülményből ered, mégis valahogy tisztán és kizárólag belföldi vonatkozásokban tárgyaltuk" ezt a kérdést és a 'belföldi eredőknek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk a helyzet kialakulásában, mint ahogyan az indokolt és jogosult lett volna. Nem láttuik a jövőt, annak mikénti alakulását és bár mutatkoztak olyan jelek, amelyek bizonyos optimizmusra adtak alapot, és bár ^ mutatkoztak olyan jelek is, amelyek bizonyos javuló irányzat kialakulásának kilátását helyezitek előtérbe, mégis bizalom hiányában erre nem fektettünk súlyt. Azóta igaz, hogy a javulástmutató jelek nem következtek be, mégis most egészen más szemmel nézzük a magyar helyzetet, mint egy évvel ezelőtt és ennek kapcsán természetesen a benyújtott költségvetést, az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét is. A gazdasági és pénzügyi világválság ugyanis alig elképzelhető arányokban bontakozott ki és olyan események játszódtak le szemeink előtt, amelyekre egyáltalában nem lehettünk elkészülve. TTgy látszik, hogy a gazdasági és pénzügyi válság alig megmérhető méretei ellenére még mindig nem érte el a mélypontot é"s még igen sok olyan esemény bekövetkezésével kell számolnunk, amelyeknek következményeit előre nem lehet látni. Emellett olyan intézkedések is történtek, amelyek bennünket igen erősen érintenek. Az ottavai konferencia határozatainak világraszóló jelentőségük van. Az egyes államokban mindinkább érvényesülő önellátási felfogás mezőgazdasági irányú kivitelünket nehéz helyzet elé állította. Igen nehéz olyan mezőgazdasági termelést megszervezni, még pedig azonnali hatállyal, amely arra kell, hogy berendezkedve legyen, hogy a szamszéd államok, a tőlünk vásárló egyes államok mikor és minő terményekre mondják ki az önellátási elvnek érvényesülését, és ehhez alkalmazkodva mindig azokat a terményeket termeljük, amelyekre ennek az önellátási elvnek az alkalmazása kimondva nincsen. Ha a külföldi gazdasági és pénzügyi eseményéket szemléljük, megállapíthatjuk, hogy ezeknek az^ eseményeknek nincs meg mindig a jogos alapjuk. Látjuk, hogy az egyes államok olyan intézkedéseket tesznek, amelyek sajáí pénzügyi és gazdasági viszonyainkkal nincsenek összhangban. Meg kell állapítanom tehát, hogy ezeket a gazdasági eseményeket más, nyilván politikai okok idézik elő, és hogy a mai gazdasági válságot a már eddig ismert okokon felül az egyes államok politikai versengése is okozza. Nem kell másra utalnom, mint a dollárnak és a fontnak most lefolyó háborújára. Lehetséges az is, hogy a pénz értékének erőszakos csökkentésével, az áruk árának emelésével egészen új pénzügyi kibontakozás fog előttünk létrejönni, és hogy egészen új gazdasági kibontakozás alapjait ikészülnek le* rakni. Világos, hogy az egész világ nagy események előtt áll, amelyekbe azok a távol-keleti események is belejátszódnak, amelyekről napnap mellett olvashatok, a japán, kínai, esetleg orosz események. Ezek részben már megindultak és részben valószínűleg még csak ezután fognak bekövetkezni. T. Házi Ha a magyar helyzetet a most is-