Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 175. ülése 1933 május 5-én, pénteken. Î43 mertetett perspektívából tekintjük, akkor megállapíthatjuk, hogy mi egy olyan generális helyzetváltozásba estünk bele, hogy olyan állapotoknak lettünk parányi részesei, amelyek túlhaladják egyéni erőinket s amelyek eredményben messze túlesnek a mi cselekvési lehetőségeinktől, akkor egyedüli feladatunk az, hogy ilyen forrongó világban megálljuk helyünket és készülhessünk arra a jövőre, amely remélhetőleg jobb irányt fog mutatni a mostaninál. A világeseményeknek forgatagos sodra bennünket, mint agrárállamot, természetesen igen erősen érint. Gazdasági elgondolásainkat és azok megvalósítását ehhez a helyzethez kell szabni és így azt hiszem, hogy akkor járunk helyes úton, ha külön tárgyaljuk azt a helyzetet, amellyel belföldön számolnunk kell és külön azt, amely a külföldi terményértékesítés lehetőségeire vonatkozik. Minden vonatkozásban külön kell tehát foglalkozni a külföldi értékesítés lehetőségeivel és módozataival és külön a belföldi ellátás kérdésével. A külföldi értékesítés kérdésénél, ha az nem rekompenzációs alapon történik, ha nem számíthatunk arra, hogy az értékesítés révén nagyobb mennyiségű valutához juthatunk, akkor szem előtt kell tartani esetleg azt az elgondolást, vájjon nem helyesebb-e egy veszteséges külföldi értékesítés helyett a belföldi megélhetés minden vonatkozásban való biztosításának megvalósítására törekednünk. Helyeselni kell a kormánynak azt az elhatározását, hogy a tisztviselők fizetésének további leszállításától eltekintett. Nyilván világos volt a kormány előtt... (Dinich Ödön: Majd jön a kellemetlen meglepetés!) Majd meglátjuk, hogy be fog-e következni. A mai helyzet szerint beszélek a kérdésről. Mondom, nyilván világos volt a kormány előtt is a fizetésleszállításokkal való operálás veszélyessége és helytelensége akkor, ha az eredmény más úton is elérhető. Helyesen ismerte fel a kormány a más eszközökkel való segítés szükségességét akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fizetésleszállítások helyett új életet kell önteni a gazdasági szervezetekbe, hogy meginduljon a munka, a forgalom és meginduljanak a kereseti lehetőségek és mindezen tényezők figyelembevételével növekedjék az áru fel ve vési képesség. TTj beruházások eszközlése mindenesetre helyeselhető, (Kabók Lajos: Legalább megtennék!) és remélhető az is, hogy a kormány ezirányú tevékenysége csak első lépés, és ezt a további beruházások követni fogják. Ily módon a gazdsági élet elsorvadása helyett annak újbóli erőrekapását tudjuk biztosítani. (Ügy van!) Szükséges természetesen, hogy a beruházások eszközlése ott foganatosíttassak, ahol azokra a legnagyobb szükség van, ahol a legtöbb ember kap ily módon kenyeret, (Kabók Lajos: Ezek mind csak óhajok! Nem valósul meg ebből semmi!) ahol ily módon a legjobban tudjuk csökkenteni a munkanélküliek számát. Itt azután nem szabad különbséget tenni a földmunkás és az ipari munkás között. (Helyeslés.) Meg kell állapítani, hogy mely vidéken legnehezebb f a munkanélküliek helyzete és ezeknek ellátásáról, munkába állításáról akkor is gondoskodni kell, ha az elvégzendő munka véletlenül nem azon a vidéken van. Igen fontosnak tartom azt, hogy minden legkisebb munka, amely munkaalkalmat jelent, s amely az ország adózópolgárainak megterhelését teszi szükségessé, olyan állandó jellegű legyen, hogy a befektetett értékek a jövőre is értékállók legyenek. (Kabók Lajos: Hol csinálják ezt, képviselő úr!) Majd erre is rá fogok térni. (Kabók Lajos: Kíváncsi vagyok!) Szükségesnek tartom ezt megemlíteni különösen azért, mert az utóbbi években elvégzett úgynevezett inségmunkák olyan tesséklássék tevékenységek voltak, amelyek eredményükben egyenlőek voltak a nullával. A pénz elfogyott, ellenben a végzett munka semmire sem volt jó és felhasználható. Még a szükségmunkának is olyannak kell lennie, hogy az egy jól felépített munkaprogramul első etapja legyen, amely munkához hozzáfognak fűződni a következő éveknek munkái is, úgyhogy végeredményben a részletekben végzett munka is a maga egészében értékálló és értéket reprezentáló^ legyen. A tessék-lássék munka elszoktatj embereket a komoly munkától, a kötelező ellátás gondolatát gyökeresíti meg a lelkekben, és éppen ezért mindent meg kell tenni, hogy ez a gondolatkör a maga teljes egészében kiküszöböltessék. (Hehelyeslés. — Dinich Ödön: TTgy van! Kapjanak megélhetési lehetőséget más úton!) Törekedni kell arra, hogy ilyen módon a munkaalkalmak gazdasági jellege hiztosíttassék és megőriztessék. A 'beruházások és befektetések kérdésénél ne a vállalkozási szellem érvényesüljön, hanem a megindított munka az egyes gazdasági ecvedek megélhetése biztosításának komoly alapja lep-ven. Az az elv érvényesüljön, hogy a legkevesebb pénzből a legtöbb eredményt kell elérnünk. Ilyen módon biztosítottnak foe: látszani a megszűnőben lévő fogyasztó- és felvevőképesség újraélesztése és .fokozása, és ez lesz az az út, amely a reorganizációs munka megvalósításához vezet. A leépített költségvetési az élő életnek kell, hogy a, forrása legyen, hogy az élni akaró nemzetnek az ehhez 'szükséges előfeltételeket biztosítsa. Végzetes hiiba lett volna tehát, ha a költségvetésen és >aininak összeállításánál nem ez az elv érvényesült volna, és örömmel kell üdvözölni .a kormányzatot azért, hogy a fennforgó nehézségek ellenére a jövendő fejlődésünkre a mai nehéz viszonyok mellett is tekintettel volt. Helyesen érvényesül a költségvetés minden tételénél az az elgondolás, hogy a redukciókat ott vezessük keresztül, ahol azokat keresztül vezetni lehetséges és kell, és nem ott, ahol nem szabad,. nem ott, iáiból á nemzeti élet előfeltételeit ezáltal veszélyeztetnők. Minden költségvetés magán viseli a nemzet jövendőjének képét. Nehéz átmeneti korszakot élünk, ,amelyen úgy kell magunkat átküzdenünk, hogy a jobb jövő alapfeltételeit magunknak biztosíthassuk, és azok részünkre megmaradjanak. Ma az egész világon bajok vannak. Minden nemzet erőfeszítését a legmagasabbra feszíti meg, hogy átküzdje magát egy jobb jövőbe. A heroikus magyar küzdelemnek is mieg kell tehát, hogy legyen a gyümölcse a pusztulásra szánt nemzet újraébredésében és a nemzetek közötti megfelelő elhelyező désében. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a helyzetet, akkor megállapíthatjuk, hogy az ország helyzetét aránylag optimisztikusan foghatjuk fel. Erre az optimizmusra bizonvos vonatkozásban éppen országunk agrárjellege adja meg az alapot, amely a belső konszolidáció szempontjából, a belső rend és nyugalom fenntartása okából feltétlenül előnyös. Belső intézkedésekkel mindent meg kell