Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1? egyet, a.ki itt megveszi az üveget. Azután következnek az állami beavatkozások, hogy az üveg nem attól a gyártól vehető, amelytől az illető az üveget meg akarja venni, hanem megjelölnek szociális és egyéb tartományi célokból más üveggyárat, amelynek a gyártmányait az illető nem ismeri s hónapokig tart, míg a két nemzeti bank ellenállásán keresztül, amíg két állami intézmény retortáin keresztül egy ilyen üzlet, már egészen megváltozott viszonyok között lebonyolódik. (Ügy van! Ügy van! a középen.) T. Képviselőház! A magyar mezőgazdaságnak és a magyar nemzeti termelésnek egy érdeke van: a minél teljesebb szabadság. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) S ne méltóztassanak azt hinni, hogy a gazdasági liberalizmus eszméi le vannak járatva, hogy a gazdasági liberalizmus túlhaladott fogalom és hogy az a helyes, ami a helyébe kövtekezett, hogy tervgazdálkodásra van szükség. Amikor tegnap Rassay Károly t. barátom az egyes eladósodott gazdák egyéni 'mérlegelését mondotta helyesnek, Eckhardt Tibor t. barátom félhangon közbeszólt és azt kérdezte: «Es ki fogja azt végezni, talán a főispánok?» Hát, minden kérdéssel így vagyunk. Ha az állam avatkozik be* ez annyit jelent, hogy minden képviselő is beleavatkozik, (Derültség.) hogy minden párttitkár is beleavatkozik, hogy mindazok a befolyások is beleavatkoznak, amelyek a politikától és az állami adminisztrációtól el nem választhatók és akkor eljutunk oda, hogy szidjuk a kapitaliam<ust, dicsérjük a tervgazdaságot és nem vesszük' észre^ hogy mindaz, amit szenvedünk, nem a gazdasági liberalizmus bűne, hanem az ellenkezőjének, annak az intervencionizmusnak, amely a liberális gazdasági politikát megölte. (Ügy van! a középen.) Ne méltóztassék ugyanis azt hinni, hogy ez, ami most nálunk folyik, kapitalizmus, hogy az, ami most a világon folyik, egyéni individuális gazdasági rend, ez a gazdasági liberalizmus. A gazdasági liberalizmus többé-kevésbé létezett a világon 1850-től 1910-ig. Méltóztassék megnézni, micsoda kulturális, gazdasági és anyagi fejlődésnek volt az a korszaka. Milyen felesleges volt akkor mesterkélt szociális intézkedéseket provokálni, amikor a munkások munkabére egy fél évszázad alatt négyszeresére, ötszörösére emelkedett, anélkül, hogy az élelmezési cikkek árszínvonala felemelkedett volna. Hogy itt ma pálcát törünk a gazdasági liberalizmus felett, amely az emberiség jólétének és fejlődésének volt világosan kifejezett korszaka és helyette pepecselni akarunk állami inter vencionalizmussal, ebben, ami most itt történik, olyan eltévelyedést látok, amelytől óva kell inteni mindenkit, aki az ország gazdasági viszonyaiba bele akar szólni. De különösen deplaszírozott ez Magyarországon. Először azért, mert mezőgazdasági állam vagyunk. Ne felejtsük el, hogy a «laisser faire laisser aller» jelszavát nem a merkantilizmus hozta előtérbe hanem a fiziokrata iskola, amely kizárólag a mezőgazdaságot tartotta produktív termelési ágnak. Helyesen-e vagy helytelenül, az más kérdés, de a fiziokrata iskola, látta be abban azi időben, hogyha mezőgazdaságnak, a mezőgazdasági termelésnek és a mezőgazdasági értékesítésnek egyetlenegy érdeke lehet: a minél teljesebb szabadság, amely ennek a termelési ágnak mindenképpen és kizárólag az érdekeit szolgálja. Ha már most ezzel szemben mi a mezőgazdaság érdekében a tervgazdaságot sürgetjük, . ülése 1933 május 5-én, pénteken. Hl 'akkor érthetetlenül állunk meg olyan jelenségek előtt, melyek messze meghaladják az ember agyának koncipiáló képességét. Mi a tervgazdaság? Tervgazdaság alatt azt az egyet lehet érteni, (Hulljuk! Halljuk!) hogy az államhatalom (szabályozza a termelést és a fogyasztást, hogy azt az aránytalanságot, amely jelentkezik, arányba és összhangba hozza. Mit jelent ez, t. Képviselőházi Hogy lehet a termelést és a fogyasztást • összhangzásba hozni? Csakis úgy, ha szabályozzuk a fogyasztást. A fogyasztás szabályozása nélkül a termelés és a fogyasztás egyensúlyai nem állítható elő, mert hiszen csak akkor tudom, hogy mennyi búzát, kukoricát, hízott marhát, sertést termeljek, lm előzetesen szabályoztam annak fogyasztását és ha ezt szabályozzuk akkor ez annyit jelent, hogy a kenyérjegyek, a zsír jegyek, a húsj egyek rendszerére alkarunk áttérni. De akkor elérkeztünk oda, hogy mindazt, amit a szabadság, a kulturális, erkölcsi javakban, ta standard of life általános felemelésében produkált, most mind meg akarjuk semmisíteni és egyúttal a termelésnek minden haladását is lekötni, mert miért legyen tervgazdálkodás esetén valakinek ingere arra, hogy új feltalálásokkal, a prodktív racionalizálás kihaszmálása által a termelést fokozza, amikor racionalizálva van számára az az adag, amelyet neki termelnie kell és a racionalizált fogyasztással a racionalizált termelés a faliainszter-rendiszer jminden rettenetes« égével volna megvalósítva. (Rassay Károly: A mezőgazdák ellene vannak!) Én, aki ezeken a kérdéseken gondolkodom, azoknak, akik az ország közgazdasági érdekeit és azoknak, akik az ország mezőgazdasági érdekeit szívükön hordozzák és akik vlailóban ragaszkodnak a nemzeti tradíciókhoz, aizit ajánlom: kövessük mégis osiak inkább Széchenyi István tanításait, aki a liberális gazdasági politikának zászlóthordozója, lelkes ügyvivője, tudományának' kifejezője és olyan igazságok hirdetője volt, amely igazságokat lehet figyelmen kívül hagyni, mint alhogyan m-a? figyelmen kívül hagyjuk őket, de amely igazságok ma is mint élő és örök igazságok állanak fenn, amelyeknek^ követése meggyőződésem szerint sokkal hatályosabban, so'kkal erélyesebben, sokkal gyorsabban, ha nem is szenvedések és nélkülözések nélkül, vezetne ki a mai bajokból, mint mindezek a szólamok, amelyek intervencionizmusra, tervgazdaságra irányulnak. Azt hiszem, a gazdasági liberalizmus követése magyar érdek már csak azért is ... Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni! Éber Antal: Befejezem. A gazdasági liberalizmus követése már csak azért is magyar érdek, mert azt a nagy intellektuális erőt, amely Magyarországban és a magyar lakosságban van, nekünk kihasználnunk csak szabad gazdasági berendezkedés mellett lehet. Magyarországnak tehát az én meggyőződésem szerint mindig ott kellene lennie, ahol a gazdasági szabadságot, a határok, korlátozások, nehézségek lebontását és az erők szabad érvényesülését hirdetik. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps half elöl. — A szónokot <számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Lányi Márton! Lányi Márton: T. Képviselőház! Teljesen osztozom Éber Antal t. képviselőtársamnak abban az álláspontjában, hogy a mezőgazdasági oktatás terén bizonyos mulasztások ter-