Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1 menyekre vonatkozik, ahol a gabona- és Észtkísérleti állomás, a vetőmag nemesítő intézet s 45, a legkülönfélébb termelési érdekeket célzó intézmény támogatása van felsorolva.. Ezeknek a céljaira elő van irányozva 1,045.000 pengő, a művészeti célok támogatására pedig 2,700.000 pengő. Igen t. Képviselőház! Én szívesen elismerem, hogy egy ország kultúrájának, a művészetnek, a zeneművészetnek előmozdítása igen fontos alkotórészét teszi, de hogy mi a nemzeti termelésünk legfontosabb ágának kultúrérdekeit háttérbe szorítsuk és költségvetésünkből azt a benyomást nyerjük, mintha ez, az ország nem a mezőgazdaság színvonalának emeléséből, hanem a zene színvonalának emeléséiből akarná a maga megbillentett gazdasági egyensúlyát helyreállítani, ez olyan aránytalanság, amelyet semmi józan érvvel a mai nehéz viszonyok között megérteni nem lehet. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Méltóztassék megnézni a mi felső oktatásunkat. 1930/31-ben be volt iratkozva jog- és államtudományi hallgató 5700, bölcsészhallgató 2500, gazdasági főiskolai hallgató pedig 800. Kitermeljük ezekben a felesleges számban létesített egyetemekben (amelyeknek beszüntetése vagy egyik-másikánalk beszüntetése terén néha elhangzanak nagyon félénk nyilatkozatok) a jogászok, a bölcsészek ezreit, ugyanakkor pedig a gazdasági főiskolaiba középgaa.dasági oktatást és az alsófokú népoktatást a gazdasági téren teljesen elhanyagoljuk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) En éppen ezért nem tudok osztozni az agrárius körök felfogasában, amikor irtóznak attól, hogy a mezőgazdasági oktatás is a kultuszminisztérium hatáskörébe utaltassák. En ellenkezőleg, azt tartom, nem az oktatás célja és iránya, hanem a pedagógia az a lényeges szempont, amely a tanintézeteket a kultuszminisztérium keretébe utalja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A kultuszminisztériumban nincsenek teológusok, nincsenek filozófusok, nincsenek jog- és államtudósok, hanem pedagógusok vannak, akik pedagógiai szempontból kezelik ezeket a kérdéseket. Meg vagyok róla győződve, hogy ha akár a mezőgazdasági, akár az ipari és kereskedelmi iskoIákat, mindent, ami tanintézet, a kultuszminisztérium keretébe utalnánk és különösen, ha tíz évvel ezelőtt utaltuk volna oda, amikor a politikai súly és hatalom ott volt és a földmívelésüigyi minisztérium élén hiányzott, akkor ma nem ezek az állapotok lennének, akkor nem volnának felesleges egyetemeink és rendkívül kifejlett művészeti oktatásunk, hanem rájöttek volna a kultuszminisztériumban ugyanazzal a pedagógiai érzékkel — nem akarom mondani, hogy ugyanazzal a pénzköltési szenve déllyel, bár ezen a téren ez sem ártott volna — arra, hogy végre az ország mezőgazdasági oktatása az egyik legfontosabb feladat, amely ! közgazdaságilag előttünk áll. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Még rá akarok térni arra a kérdésre is, amelyet több ízhen tettem szó tárgyává, hogy tudniillik a mi egész közgazdasági politikánkban a gyáripar túlságos kedvezményezése szemben a mezőgazdasági termelés elhanyagolásával, egyik legnagyobb hibája egész közgazda- : sági) életünknek és politikánknak. Ha ezt én itt, mint a Budapesti Kereskedelmi és Iparka- I mára elnöke merem állítani, nyugodtan teszem nemcsak azért, niert azt hiszem, hogy ebben a teremben csak általános közgazdasági megfontalásokból szabad kiindulni, hanem azért is, " 5. ülése 193% május 5-én

f pénteken. 139 mert itt nemcsak a mezőgazdaság kérdéséről van szó, hanem a mezőgazdaság kérdéséhez szorosan hozzáfűződő egész kézműipar, és egész kereskedelem kérdéséről, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) úgyhogy úgy érzem, hogy ezeket a kérdéseket is képviselem akkor, amikor a gyáripar túlságos kedvezményezésével szemben itt bátor vagyok felszólalni. Azon a nyomon járok, amelyet Heller Farkas egyetemi tanár egy kiváló előadásában a következőkép állított előtérbe. Azt mondotta, hogy a mezőgazdasági ollót úgy, amint az nálunk jelentkezik, nem lehet elviselni. Hogy ez hogyan jelentkezik, azt a Gazdaságkutató Intézet legutóbbi jelentése a következő szavakkal illusztrálja (olvassa): «A mezőgazdasági cikkek gyorsabb ütemű áresése következtében az agrárolló két szára egymástól oly távol került, mint még soha. Ami 1931-ben még 83 volt, az 1932-ben 75-re ment vissza». S Heller Farkas igen világos, tisztán közgazdasági tudományos okfejtéssel abban konkludál, hogy

1 amennyiben mi a mi erőviszonyainknál s a mezőgazdasági cikkek értékesítési helyzeténél fogva a mezőgazdasági termeivények árain megfelelő javítást eszközölni nem tudunk, akkor a mezőgazdasági olló becsukását másként el nem képzelhetjük, mint hogy megfordítva, azoknak az iparcikkeknek, azoknak a szükségleti cikkeknek árát kell leszállítanunk, amelyek a másik oldalon ezt az ollót kinyitják. Erre vonatkozólag olyan objektív forrás, mint at Gazdaságkutató Intézet, a következőket mondja (olvassa): «A mezőgazdasági cikkek piacra hozatalából származó vásárlóerő, a mezőgazdasági cikkek áralakulását átszámítva, 58-ra esett vissza.» Vagyis röviden ösisaefoglalVai, 5 év időtartama alatt az a változás állott elő^ hogy ha úgy vesszük, hogy 5 évvel ezelőtt 100 pengő mezőgazdasági vásárlóerővel 100 pengő értékű mezőgazdasági szükségleti cikket lehetett megvásárolni, úgy ez ma 58%-ira esett viasza. Igen t. Képviselőház! En még azt a vigasztalást sem tudom meríteni, ha a mi gyáriparunk túlságos előtérbehelyezését nézem, hogy ezzel legalább egy generálisan virágzó termelőágat honosítottunk meg az országbiain, mert a «Honi Ipar» legutóbbi szarnia közöl egy statisztikát, amely kimutatja, hogy a magyar gyáripari vállalatok (rentabilitása 1931-ről 1932-re katasztrofális képet mutat. Míg 1931hen a magyar gyáripari vállaltatok globálisan, mind összefoglalva, még mérlegszerűié^ tiszta 33 millió pengő nyereséget mutattak ki, addig 1932-ben ez a (kép odaváltozott, hogy a nyereséggel dolgoizió nagyvállalatok nyereségét egybevetve a veszteséggel dolgozó nagyszámú kisebb vállalatokkal, együtt a gyáripari vállalátok már 6 millió pengő veszteséget mutatnak ki, tehát világosan bizonyítva van, hogy olyan termelési ágat igyekeztünk mesterségesen túlfokozni az országban, amelynek itt az életképességhez szükséges alkatelemei hiányoztak. Ezziel szemben előidéztük tehát azt, hogy megkárosítottuk a többi termelési ágakat, viszont nem tudtunk életképes gyáripari szervezetet előállítani. T. Képviselőház! Tegnap Farkas Géza igen t. barátom, s ma is az egyik felszólalt képviselő úr, a kartellbizottságokról 'beszélt és a kartellbizottság bűnéül rótta fel, hogy a mezőgazdasági olló bezárása érdekében nem tesz erőszakos árszabályozásokat, ami, azt hiszem, a kérdésnek helyetelen oldalról való megfogása. 20*