Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-173
Àz országgyűlés képviselőházának i erőteljesebb a tőkecirkuláció s ennek következtében az ipari termékek iránti kereslet nagyobbmértékben fokozódnék. Hogy milyen károsan befolyásolja a túlnyomóan egyoldalú agrárjellegű államok minden társadalmi rétegének, tehát az egész agrárnemzet minden egyes polgárának vásárló- és fogyasztóképességét a mezőgazdaság visszafejlődése, azt legjobban az egyes ilyen államok kiviteli és beviteli statisztikája tükrözi vissza, Magyarország 1932. évi kivitelének összes értéke 331'5 millió pengő, 1931. évi kivitelének értéke pedig 567-11 millió pengő volt, a kiviteli érrtékünk csökkenése tehát egyetlenegy esztendő alatt 41'51% volt. A szintén agrár jellegű. Jugoszlávia 1932. évi 'kivitelének értéke 3*1 milliárd dinár volt s ezzel szemben pedig 1931ben 4*8 milliárd dinár volt a kiviteli értéke így tehát Jugoszlávia egyetlenegy évi exportértékcsökkenése 36'4%, vagyis csak 5'1%-kal kevesebb, mint Magyarországé, s ez csak abból ered, hogy a nagy fogyasztó állam, Olaszország, közvetlen Jugoszlávia mellett van. 'Magyarország 1932. évi behozatalának értéke 336 "7 millió pengő, 1931. évi behozatalának egész értéke pedig 549'6 millió pengő, vagyis a behozatal egyévi értékcsökkenése 38'74% volt. Jugoszlávia 1932. évi importértéke 2'9 milliárd dinár volt, 1931. évi importértéke pedig 4*8 milliárd dinár, vagyis egy évi importcsökkentése 40'4%,.ami a magyarországi importvisszaesést körülbelül 1'7%-kal múlja felül. T. Képviselőház! Ha most szembeállítjuk Magyarország 1930. évi külkereskedelmi adatait az 1932. évivel, akkor még szörnyűbb adatokra bukkanunk, amennyiben látjuk azt, hogy milyen rapiditással esett vissza Magyarország kivitele s ezzel kapcsolódva behozatala az elmúlt hároim esztendő alatt, tehát az alatt f az idő alatt, amióta a gazdasági életben világszerte rosszabbodás következett be. 1930-ban a kivitel értéke még 911*7 millió pengő volt, ez 1932-ben Lecsökkent az említettem 331*5 millióra, tehát e két év között a kiviteli érték összezsugorodása 63"3%. Ugyanezt látjuk az importnál is, amely még 1930-ban 823.4 millió pengőt tett ki, szemben a már általam említett 1923. évi 336*7 millió pengővel. Itt tehát e két év között az 1930. és 1932. év között 59*11% a visszaesés. A Magyar Gazdaságkutató Intézet ezekből az adatakból azt az átlagot vonja le, hogy országunk kereskedelmi^ értékforgalmánál az utolsó esztendőben, tehát 1931. és 1932. között 40%, viszont pedig az 1930. évi átlaggal összehasonlítva, 62%, az 1929. átlaggal szemben pedig 69% a visszaesés. T Ház! Körforgalmunknak ez a rohamos csökkenése tehát — miként ez a velünk majdnem azonos jellegű jogoszláv statisztika adataiból is kitűnik — túlnyomó részben a kivitelünk megfogyatkozása nyomán támadt általános el szegény édesnek és így a vásárló- és folgyasztóképesség (összezsugorodásának ^következménye. Ennek látjuk azután rendkívül káros visszahatását az állami bevételeknek alakulásánál annál is inkább, mert hiszen tudvalevő, hogy minden modern államban a fogyasztási adók azok, amelyek az állami bevételeknek mindenkor a legrugalmasabb és egyszersmind a legkiadósabb tételét képezik és természetes, hogy éppen a gazdasági konjunktúrákkal való szoros összefüggése révén különösen a fogyasztási adónemekben van a legnagyobb hullámzás minden időben. Az egyenesadók közlött is vannak olyanok, amelyek állandóan követik a nemzetgazdiasági '. ülése 1933 május 3-án, szerdán, f élet 'hullámzását; ilyen például a jövedelmi adó, vagy pedig a társulati adó, azonban ezeknél t az adónemeknél nem jelentkezik olyan hirtelen, mint a fogyasztási adóknál sem az emelkedés, sem a csökkenés. Talán csak egyedül az ingatlan és az ingatlanból eredő keresetet terhelő hozadéki adó az, amely — a szélsőséges időktől vagy a szélsőséges eseményektől eltekintve — az államháztartásnak állandóan a legbiztosabb erőforrása, a legbiztosabb támasza. Ezekre a következtetésekre jutunk az előttünk fekvő költségvetés számadatainak vizsgálás ánál, ha annak kiadási és bevételi részét, valamint az egyes adónemek alakulását az elmúlt esztendőkkel összehasonlítjuk. T. Ház! Az 1933/34. évi állami költségvetés főösszegei és a mérlege a következők: A közigazgatás összes kiadásai 764-9 millió, öszszes bevételei pedig 752-8 millió, a hiány tehát 12*1 millió. Az üzemek 408-4 millió kiadással és 344-3 millió bevétellel szerepelnek. Itt a küliönbség, illetve a deficit 64*1 millió pengőben van előirányozva. (Jánossy Gábor: Itt van a nagy baj!) összevéve tehát a közigazgatás és az üzemek kiadásait, az összes kiadások 1173-3, az összes bevételek 1097-1 millió pengőt tesznek ki. Az egész államháztartásunknak deficitelőirányzása tehát 76-2 millió pengő. Az állami közigazgatás kiadásai között 19-2 millió, az üzemek kiadásai között pedig 9-9 millió pengő van előirányozva beruházásokra, összesen tehát az egész állami .költségvetésiben ebben az esztendőben, fájdalom, csak 29-1 millió pengő jut beruházásokra. . A költségvetési hiány ellensúlyozására számolni kell azzal a ténnyel, hogy az államadóssági szolgálatra szükséges Összegnek egy részét éppen úgy, mint a folyó költségvetési évben, a transzfer alapban kincstári jegyekkel fogják helyettesíteni, amire nézve a külföldi hitelezőkkel máris folytatunk tárgyalásokat. Az ezután fennmaradó hiány fedezése pedig vagy kölcsönmuvelettel, vagy pedig remélhetőleg a folyó évben még befolyó adóhátralékokból fog kiegyenlíttetni. Meg kell azonban' jegyeznem, miként már bátor voltam említeni, hogy ez azí összeg, amely itt hiányként jelentkezik, nem olyan nagy, hogy annak kiegyelitese az év végéig a kormánynak gondot okozna. Már most, ha az 1932/33. évi adatokkal akarom összehasonlítani az 1933/34. évi előirányzást, úgy a közigazgatás kiadásai 41 ;3 millióval, bevételei pedig 53:4 millióval csökkennek az elmúlt esztendeivel szemben. Az üzemek kiadásainál 7:3 millió pengős emelkedést látunk — erre az emelkedésre leszek bátor később még rátérni, — a bevételeknél pedig 56:8 millió csökkenést látunk, vagyis végeredményben az egész költségvetés kiadásai 34 millió pengővel, bevételei pedig 110*2 millió pengővel csökkennek. Ez összehasonlítás szerint az állami közigazgatási kiadásoknál 41*3 millió pengő csökkenést, az üzemi kiadásoknál pedig 7*3 millió pengő emelkedést^ látunk, vagyis végeredményben a költségvetés 34 millió pengő csökkenést mutat az előző esztendővel szemben. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy az a 7*3 milliós emelkedés, amelyre voltain bátor az üzemeknél rámutatni, teljes egészében a Duna—Száva—Adriai Vasút átvételéből származik, — mert hiszen az 1932/33. költségvetési évben, a Duna—Száva—Adria Vasút kiadásainak előirányzata 18 millió pengő volt, — s ha ezt az összeget levonjuk, akkor az üzemeknél 2*
