Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1 pergő tűz alatt kell tartania az utódállamok gazdasági és egyéb közvéleményét, hogy azok kényszerítsék a maguk államférfi ait, a maguk állami vezetőségét olyan gazdasági politika követésére, amely a magyarságnak, de az illető államoknak és nemzeteknek is jól felfogott érdekében áll. Sajnálattal látom azonban, hogy Gömbös miniszterelnök úr olaszországi útja után és a helyes alapelgondolású, de a gyakorlati életben nem teljesen bevált osztrák egyezmény megkötése után mintegy megtorpant ezen az úton, újabb lépéseket nem tesz s így vagy azt kell gondolnom, hogy nem tartja helyesnek és jónak az utódállamokkati való gazdasági kooperáció kiépítését, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Most csinálom!) vagy pedig nem érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy nagy gesztusokkal, nagy erővel feküdjék bele e szükséges politika kiépítésébe. (Szabóky Jenő: A román s a cseh tárgyalás az semmi?) Tisztelt Ház! De ez nem az egyetlen külpolitikai tér, ahol aggályaimat kell kifejeznem a múlt kormány ténykedései és a jelenlegi kormány látszólagos vagy valóságos tétlenségével szemben. Tagadhatatlan tény, hogy a két legnagyobb osztrák párt, a keresztény-szocialistapárt és a szociáldemokratapárt jelenleg erősen Anschluss-ellenes álláspontot foglal el; de tagadhatatlan tény az is, hogy mindkét párt rendkívüli mórtékben veszíti a talajt a Iába alól, híveik százszámra pártolnak el tőlük s állnak a nemzeti szocializmus lobogója alá, amely pedig az Anschluss-mozgalom erősödését jelenti Ausztriában. A nemzeti szocialista Németországról mindenki úgy vélekedik, ahogy akar; én bevallom, bizonyos vonatkozásokban rokonszenvezek eszmei alapjával, más szempontokból azonban nem tudnám magam azonosítani az általa alkalmazott eszközökkel. Kétségtelen tény az, hogy a német népet, amelyet még e nagy csatlakozás idejében sem tudok teljesen azonosítani a jelenleg uralkodó rendszerrel, nagyrabecsülnie és tisztelnie kell mindenkinek, aki ismeri. Kétségtelen tény azonban az is, hogy egy 80 milliós német birodalom, amely Magyarországgal határos, nemzeti szuverenitásunk és gazdasági érdekeink szempontjából egyaránt veszedelmet jelent reánk nézve; (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) különösen veszedelmet jelent akkor, ha ennek a nagy német birodalomnak a vezetése a legközelebbi időben, vagy valószínűleg még hosszabb ideig is egy erős, expanzív politikát követő nemzeti irány kezében van. Ha egyszer az Anschluss fait accompli lesz, sokkal nehezebb lesz nemzeti szuverenitásunkat megőrizni és gazdasági érdekeinket megvédeni, mint amennyire nehéz volna most hozzájárulni olyan európai politikához, amely az Anschluss megakadályozását célozza. Bethlen István volt miniszterelnök úr, akinek külpolitikai sikereire (Ulain Ferenc- Csak látszatsikerek!) ma is büszkén hivatkoznak egységespárti oldalról, (Ulain Ferenc: Semmi komoly sikere nem volt!) tíz évig nem tett semmit egy aktív osztrák külpolitika inaugurálására. Túlságosan tisztelem a politikai ellentétek ellenére a volt miniszterelnök urat, semhogy azt mondjam, hogy egyéni érdekből, de sajnos, azt kell mondanom, hogy egyéni személyes indulatoktól, vagy a Habsburgok^ vagy a magyarországi legitimisták iránt érzett szenvedélyes indulattól és gyűlölettől vezettetve, megakadályozott minden olyan politikát, amely az Ausztriával való közösséget előmozKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XV. r

5. ülése 1933 május 5-én, pénteken. 129 dította volna, noha hosszú kormányzása alatt erre ismételten nyíltak külpolitikai lehetőségek. Most pedig a Gömbös-kormány, nem tudom, mi okból — remélem nem hasonló személyes indulatokból — nem tesz lépéseiket, nem cselekszik semmit egy aktív Ausztriával minket viszonylatba hozó külpolitika érdekében, noha meggyőződésem szerint ez az egyetlen mód arra, hogy a magyar érdekeket megóvjuk, ez az egyetlen mód arra, hogy egyszerre legyünk az olaszí és francia politika hordozói, egyszerre legyünk Rómának és Parisnak politikai bizalmi emberei Középeurópában. (Rakovszky Tibor: Es kiegyenlítői!) Meggyőződésem szerint megfelelő tapintatos vezetés mellett ilyen politika még a németséggel sem hozna bennünket kikerülhetetlen ellenhatásba és harcba, főleg akkor, ha a kisebbségi politika terén ugyanakkor szimultán a megfelelő németbarát lépéseket is megtennénk. Ennek következtében összefoglalhatom szavaimat, hogy: a kisebbségi politika, a gazdaságpolitika és az osztrák politika terén egyaránt a legnagyobb agállyal látom a jelenlegi kormány működését. Végül néhány megjegyzést szeretnék tenni általános gazdaságpolitikai szempontból is. Ez az a téma, amelyről a legkevésbbé szívesen beszélek al Házban és a leggyakrabban beszélek. Legkevésbbé szívesen azért, mert tudom, hogy minden utólagos igyekezetem ellenére sem tudtam pótolni erre vonatkozó ismereteimnek alapvető hiányát és mert tudom, hogy ebben a Házban nagyon sokan vannak olyanok, akik éppen ezen. a téren ragyogó gyakorlati és elméleti tudással rendelkeznek, (Ulain Ferenc: Nem olyan nagyon sokan! Éppen elég kevesen!) Hogy mégis foglalkozom ezzel, teszem ezt azért, mert ezek az urak éppen hatalmas tudásuk következtében, amely a múltra vonatkozik — ahol mindig precedensekre hivatkoznak egy gazdasági szempontból példa nélkül álló helyzetre — és ásóknak a — jó értelemben mondom — érdekösszeköttetéseknek következtében, amelyek a ma fennálló rendben ama intézményeihez kötik őket, nem realizálják eléggé, nem tudják belátni, hogy gazdasági téren gyökeres változásra és reformra van szükség (Ügy van! Ügy van a baloldalon és a középen.) és ilyen gyökeres változás és reformok nélkül sem Magyarországon, sem Európában, sem a világon sehol a békés fejlődés lehetősége nincs megadva. Végre harmadsorban azért foglalkozom ezekkel a kérdésekkel, hogy a fiatalabb politikai generáció figyelmét felhívjam ezekre a problémákra, hogy alaposan foglalkozva vélük, készüljenek arra az időre, amikor ezeket a problémákat meg kell oldani és "meggyőződésem szerint e problémák megoldása egy-két generáció fizikai életét teljesen ki fogja tölteni. Nem hiszem, hogy vitás volna, hogy a közfelfogás a kapitalizmusról, de maga a kapitalizmus is az egész világon változásban van. Nem beszélek itt arról a befolyásról, amelyet sok helyen a visszafejlődésben lévő nemzetközi szocializmus a kapitalizmusra gyakorol. Itt, mint polgári politikusnak, bizonyos szempontból talán sajnálattal kell megállapítanom, hogy a nemzetközi szociáldemokrácia ma már politikai impotenciának a tábora, hogy a nemzetközi szociáldemokráciában nincsenek már azok a felhajtó erők, amelyek valamikor benne voltak. (Ügy van! Ügy van!) Ami erő, fanatizmus és lelkesedés volt a 19