Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

128 Az országgyűlés képviselőházának külföld kritikájának gyúpontjában állt és a nemzetiségi elnyomás hírébe került. Ha Magyarországon a változott viszonyok­ból ési a változott felfogásokból fakadó gya­korlati következmények hasznát le akarjuk vonni, akkor elsősorban saját kisebbségi poli­tikánkban kell arról gondoskodnunk, hogy ne csak lényegileg, hanem formailag is tökéletes kisebbségvédelmi politikát folytassunk. Ennek nagyobb gyakorlati jelentősége belpolitikai szempontból csak a mégis nagyobb számú ha­zai németséggel kapcsolatban van. Itt azonban tekintetbe' kell venni, hogy hazai német ki­sebbségünk — merném mondani — 99%-ban tökéletesen államhű. (Ügy van! Ügy van! bal­felöl.) Másodszor amit maga a miniszterelnök elismert, hogy a magyar és a német nép bizo­nyos szempontból sorsközösségben van. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Tudnunk kell» hogy a németség főleg a mostani energikus nemzeti vezetés alatt rend­kívüli érdeklődéssel viseltetik a határán kívül élő fajtestvéreik sorsa iránt és tekintetbe kell vennünk azt, hogy rendkívül keveset kell változtatnunk jelenlegi berendezésünkön, hogy modern szempontból is kifogástalan kisebb­ségvédelmi intézkedéseink legyenek. TTgy hi­szem tehát, hogy világos nemzeti érdek meg­tenni aztl az egy-két intézkedést és gesztust, amelynek következtében a német nép és a ma­gyar nép lelki vonzódása kitökéletesednék és amely egyszersmind gyakorlati alapját adná a megszállott területeken élő magyar és német kisebbség közös politikájának. De itt van a tót kérdés is. Itt van a t.i kul­tuszminiszter úr, akinek figyelmét fel akarom hívni arra, hogy a Magyarországon lakó tót­ság minimális iszlámarányú, nem veszélyeztet­heti 1 a magyarságot semmiféle formában, de viszont a felvidéken élő többmilliónyi tótság kulturális szempontból nem talált teljes kielé­gítést a Csehszlovák köztársaság területén be­lül. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Eminens magyar érdek volna itt állami intervencióval, állami és társadalmi támoga­tással a tót kultúrát kifejleszteni, az itt élő néhány tízezer tót segítségével kulturális tót középponttá tenni Budapestet elemi iskolák, középiskolák terén, egyetemi tanszékek felál­lításával, tót népművelési egyesületek fejlesz­tésével, a tót sajtó fejlesztésével olyan tót kul­túrközépponttá tenni Budapestet, amely von­zóerőt gyakorolna a határokon túl szakadt tót­ságra. Ezzel szemben pedig a múlt bűne és a jelen mulasztása, hogy ezt a pár tízezernyi tótot nem mi használtuk fel emelőrúdnak, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a tótokat és a magyarokat, hanem engedtük, hogy ezt a pár tízezernyi szegény embert a csehek hasz­nálják fel (Meskó Zoltán: Ügy van!) feszítő­vasnak a magyarok és a tótok között és Genf­ben a magyarsággal szemben ezzel a fegyver­rel bizonyos sikerrel operáljanak. A kisebbségi kérdések teréről letérve, en­gedjék meg, hogy a gazdasági kapcsolatok te­rére is vessek egy pillantást. Itt is kialakult az utolsó tíz esztendőben egy praxis, amely tel­jes elzárkózással az autarkiára való törekvés­ben találta a maga csúcsteljesítményét, amely vad vám'háborúságokra vezetett és, meggyőző­désem szerint, általános elszegényedést és nyo­mort hozott a maga nyomában. Ezzel szemben is kialakult egy teória, amely nemzetközi gaz­dasági kooperációra törekszik. Hogy ez milyen erős, azt bizonyítja a MacDonald és Koosevelt tárgyalásai végén kiadott nemzetközi tájékoz­175. ülése 1933 május 5-én, pénteken. tatás, amely a valutakérdésben, a külkereske­delem kérdésében és egyéb kérdésekben egye­dül a nemzetközi kooperációban látja a kibon­takozási utat a jelenlegi nehéz gazdasági hely­zetből. De ezen túlmenőleg, ha ez érvényes az egész világra, akkor fokozottabb mértékben ér­vényes itt a Duna medencéjében, mert az itteni borzalmas szegénység, nyomor és nélkülözés a kooperáció utáni vágyakozást valamennyi nép lelkében kifejlesztette. Sajnálattal látom, hogy ezen a téren a ma­gyar kormány szintén nem tesz megfelelő ini­ciatív lépéseket. A kormány három komoly ellenérvet hozhat fel a gazdasági kooperációra való törekvéssel szemben. Először azt mond­hatja^ hogy nem a gazdasági közeledés jegyé­ben áll Európa politikája, ellenkezőleg, az au­tarkia fejlődése előtt állunk. Ezt igazolná a Hitler által követett autarehikus politika Né­metországban. Erre azonban azt merném vá­laszolni: Minél több állam tér át a gazdasági autarkia gyakorlati megvalósítására, annál ha.­marább lesz vége a tervszerűtlen autarkia ki­zárólagos uralmának. Gazdasági abszurdumok megállhatnak addig, amíg kevesen és kicsinyek követik «1; ha nagyok és sokan követik el, ak­kor a káros következmények hamar fogják ha­tásukat éreztetni. A második ellenérv az, hogy Magyarorszá­gon is vannak fontos és nagy érdekek, amelyek az autarehikus törekvések idején megtalálják a maguk számadását és amelyek akadályozzák a gazdasági közeledés politikáját. Erre azt mon­dom, hogy ez mérlegelés kérdése. Meggyőződé­sem szerint egy bölcsen irányított és tervszerű külkereskedelmi pplitika szolgálja a magyar föld érdekét, szolgálja a magyar kisiparosság érdekét, szolgálja a magyar intellektuellek ér­dekét. Ha a kormány azt látja, hogy a nemzet nagy többsége ilyen politika mellett jobb meg­élhetésre tesz szert, akkor a kormánynak köte­lessége az ezzel szemben álló^ érdekek ellenére is a helyesnek tartott politikát keresztülvinni. (Helyeslés.) A harmadik és legfontosabb érv pedig az, hogy a kormány joggal mondhatja: kérem, nem tőlem függ egyedül a gazdasági közeledés meg­teremtése; az utódállamokban, a szomszéd álla­mokban erős érdekképviseletek állanak az ot­tani kormányok háta mögött s megakadályoz­zák, hogy ez a gazdasági közeledés létrejöjjön. Erre azonban azt mondhatom, — és örömmel lá­tom, hogy a miniszterelnök úr is itt van és neki is megmondhatom ezt — ha valaki úgy érzi, hogy ő nem szükség-miniszterelnök, hanem ál­lamférfiúnak született, ha úgy érzi, hogy neki hivatása és kötelessége alkotásokkal beleírni nevét a magyar történelembe, ha úgy érzi, hogy bizonyos útnak követésével a magyar nemzet­nek és Európának általános érdekeit tudja szol­gálni, akkor nem szabad visszariadnia az ini­ciatíva 'megragadásától ,sem. MacDonald angol miniszterelnök, amikor a túlzó és Európa szem­pontjából vészed-elmés francia imperializmus­sal és nacionalizmussal szemben egész európai kereszteshadjáratot vezet, erejét nemcsak abból meríti, hogy az angol közvélemény óriási több­sége áll a háta mögött, hanem abból is, hogy a francia közvélemény békebarát része erősebb lelki kapcsolatban áll vele, mint saját kormá­nyával. így a magyar miniszterelnöknek is köteles­sége az utódállamok közvéleményében szövet­ségest keresni a gazdasági kapcsolatok meg­könnyítése és létesítése iránt. Neki kell jönnie propozició'kkal, tervekkel, propagandával,

Next

/
Thumbnails
Contents