Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-175
126 Az országgyűlés képviselőházának 1 telességemnek egy részét ne teljesítsem, mert a nemzeti reformmunkát hirdető korszaknak egyik első cselekedete az volt, hogy kötelességmulasztásra kényszerített kötelességüket teljesíteni kívánó embereket. De azonkívül magának a parlamentarizmusnak szelleme ellen vét a gyűléstilalmak elrendelése és keresztülvitele. A parlamentarizmus szelleme megköveteli a parlamenti váltógazdasági lehetőségét. Ez pedig nem állhat elő másképpen, mint ha az arra hivatott tényezők alkotmányos formák között a közvéleményt felvilágosítják, hogy bizonyos időnkint visszatérő időközökben döntsön az ország általános politikája felett. Mert ha ennek lehetősége nincs megadva, akkor a parlamenti váltógazdaság lehetősége sincs megadva s maga a parlamentarizmus szellemének megfelelő politikai élet az illető országban nem folytatható. En a parlamentarizmusnak nem vagyok minden körülmények között szerelmese. (Meskó Zoltán: Helyes!) En el tudok képzelni más kormanyformákat, mint a parlamentarizmus. (Jánossy Gábor: Például?) Külföldi példák is mutatják, hogy a parlamentarizmustól egves államok elfordulnak. (Jánossy Gábor: Majd viszszatérnek!) Egy dolgot azonban nem tudok elképzelni: azt, hogy egy adott és érvényben levő kormányformának szándékosan tökéletlen működése egy ország érdekében állhat. Ezt nem tudom elképzelni. A miniszterelnök úr férfiasan járna el három esetben; ha azt mondaná, hogy: a parlamentarizmus rossz, meg fogom változtatni, el fogom törölni; vagy ha azt mondaná, hogy: a parlamentarizmus tökéletlen, /mfeg fogom reformálni; vagy ha azt mondaná, hogy a parlamentarizmus dó, szabadon hagyom érvényesülni. (Jánossy Gábor: Ezt mondja!) Mind a három esetben férfiasan és bátran járna el és nyiltan színt vallana, de isem férfias, sem bölos nem lehet egy olyan eljárás, amely egy intézmény természetes működését gátolja és helyébe mást nem tesz. Ebben a kérdésben pedig Gömbös Gyula miniszterelnök úr hallgat, pedig állásfoglalására és véleményére meggyőződésem szerint nemcsak a nemzet és nemcsak az ellenzék kíváncsi, hanem kíváncsi maga a kormánypárt is. Élénken emlékezetemben van, amikor a kormánypárt egyik vezérszónoka egy téli vitában azt mondotta, hogy az a párt csak az alkotmány útján hajlandó vezérét követni. Tehát a kormánypárt jövendőbeli állásfoglalása szempontjából is fontos, hogy Gömbös Gyula ebben a kérdésben valamikor színt valljon és megmondja, mire készül a magyar alkotmány kérdésében. De félreértések elkerülése végett tisztázzuk, hogy habár erkölcsi szempontból egyforma értékűnek mondom az előbb említett három állásfoglalás bármelyikét, én a magam részéről abban a meggyőződésben élek, hogy bár a parlamentáris demokrácia Európa több államában túlélte magát és átalakulóban van, Magyarországon azonban a legközelebbi jövőnek egyetlen lehetséges kormányformája a parlamentáris demokrácia. (Ügy van! balfelől.) Ennek indokául felhozom a következőket. Az élet nem ismer ugrást. Egy praedemokratikus parlamentarizmusból egy postparlamentáris^ autoritativ kormány formába átugrani véleményem szerint lehetetlen. Mi pedig praedemokratikus parlamentarizmusban vagyunk. Parlamentarizmus ez, mert a parlament tárgyal, de a választójog, a választási eljárás közszelleme ebben az országban még praedemokratikus. Elő75. ülése 1933 május 5-én, pénteken. szőr demokratikusnak kell lennie a parlamentarizmusnak, s akkor lehet ib eszélni arról, hogy ezt a demokatikus parlamentarizmust meg kell-e és hogyan kell majd megreformálni. En az érdekképviseleti rendszernek nem vagyok elvi ellensége, de azt állítom, hogy a mai Magyarországon, amikor érdekképviseleti élet nincs, — mert hiszen csak egyetlen érdekképviselet funkcionál, a gyáripar érdekképviselete, minden más pedig teljesen embrionális formában van — egy érdekképviseleti rendszerre felépített közélet a kormány egyoldalú befolyásának erősítését, de semmi egyebet nem jelent. (Eber Antal: A kereskedelmi kamarákra ezt nem lehet mondani, mert azok iá érdekképviseletek!) Olyan teljesen erős, átütőerejű munkát, mint a gyáripar, még a kereskedelem sem tud folytatni. Olyan tökéletes megszervezése és hatalmas befolyása még a kereskedelemnek sincs. Hallottuk Eber Antal t. képviselőtársamat sokszor panaszkodni amiatt, hogy a kereskedelem a maga álláspontját nem tudta keresztülvinni. A gyáripar ugyan némelykor panaszkodott, de álláspontját mindig keresztülvitte. (Egy hang a balközépen: Ez igaz!) A másik az, hogy az európai, nemparlamentáris kormányzati formában élő nemzetnek csak ott stabil vagy látszólag stabil a kormánya, ahol az, eredetét tekintve, demokratikus származású. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Mert a nem parlamentáris koraiiányzatnak az erejét is csak a széles néptömegek csatlakozása, lelkesedése, áldozatkészsége és harci készsége adja meg. (Ügy van! Ügy van! a baíközépen.) A parlamentnélküli autoritativ kormányzásnak erkölcsi alapjait is csak a széles néptömegek csatlakozása adhatja meg. Magyarországon pedig nincsenek tömegek, amelyekre támaszkodva ilyen átalakítást meg lehetne csinálni. Nincs ilyen kívánság ebben az országban, de ha volna is, Gönibös Gyula háta mögött ilyen tömegek nem állanak. Gömbös Gyula kormányzása idején igyekezett a néplélekkel összeköttetést szerezni, de hamar belefáradt ebbe a kísérletbe (Ellenmndások a jobboldalon.) és rövidesen visszatért a parlamentáris álruhába öltöztetett Polizeistaat szomorú valóságába. Gömbös Gyulának tehát nincs politikai jogosultsága ahhoz, (Felkiáltások a jobboldalon: Na, na!) hogy a magyar alkotmányos kormányforma helyébe más kormányformát hozzon ebbe az országba. (Berki Gyula: Amikor pedig kiment, azt mondták, miért ment ki! - Zaj.) Első komoly kifogásom tehát az, hogy a jelenlegi kormány alkotmányellenes. Vagy ha nem alkotmányellenes, ha tudatosan egy rossz alkotmány helyébe más kormányzati rendszert akar megvalósítani, akkor nincs bátorsága ahhoz, hogy megmondja a maga céljait és megjelölje az eszközöket, amelyeknek segélyével ezt a reformot végrehajtani kívánja. A második komoly kifogásom a jelenlegi kormány működésével szemben külpolitikai jellegű. (Halljuk! Halljuk!) Meggyőződésem szerint nincs a mai magyar külpolitikának sem nagy koncepciója, sem konzekvens vonalvezetése; sőt azt merném állítani, hogy még kiindulási pontja sem világos és lahhoz konzekvensen nem ragaszkodik. Ha pedig a kormány azt mondaná, hogy megvan mind a kettő, a koncepció és a kiindulási pont is, akkor kétszeresen hibás a kormányzat, mert a közvélemény nem ismeri sem az egyiket, sem a másikat.