Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 1' tozó 36 állam, jóformán valamennyien keresztülvitték. {Herrmann Miksa: Várjuk a végét! — Meskó Zoltán: Ez az, hogy mindig a végét várjuk!) Azt hiszem, hogy az, hogy egy állam gazdag, nem előnyös a devalorizációra, hiszen a devalorizáció a vagyont csökkenti, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) minél gazdagabb pedig egy állam, annál többet áldoz a devalorizációval, mi pedig adósságunkon, terheinken akarunk könnyíteni, tehát egy szegény állam alkalmasabb erre a kísérletre, mint egy gazdag állam. e (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Herrmann Miksa: Infláció lesz a vége! — Felkiáltások balfelől: Bár ott tartanánk! — Mozgás.) Elismerem, nem vagyok szerelmes a devalorizációba, (Meskó Zoltán: Bár meglenne!) nem vagyok szerelmese semmiféle pénzügyi technikai kísérletnek, annál kevésbbé vagyok szerelmese, mert én azok közé a kevesek közé tartozom, akik minden devalorizáció, vagy egyéb pénzügyi kísérlet által még veszíteni tudnak, de látom, hogy valami megoldásra szükség van, valami módon megoldást kell keresni. (Meskó Zoltán: Radikálisan!) Nagyon fogok örülni, ha a túloldalról más gyakorlati és helyesebb propozicióval fognak jönni, a jelenlegi körüLményék között azonban tisztelt pártvezérem vonatkozó indítványát jobbnak hiányában kénytelen vagyok támogatni. (Helyeslés a baloldalon.) Tisztelt Ház! Ezek után áttérek eknondandóimra. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Megint hitet akarok tenni ama meggyőződésem mellett, amelyet követni igyekeztem, amióta ennek a parlamentnek tagja vagyok, (Halljuk! Halljuk!) és amely azt vallja, hogy a parlamenti szónok és főleg a költségvetési iszónok nem arravaló, hogy felszólalásával tapsot arasson, hogy vihart vessen el, hanem problémákat kell felvetnie, megoldásokat kell proponálnia (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és az ellenfelet igyekeznie kell meggyőzni. Ellenfelet meggyőzni pedig a személyes harc, kiélezett ellentétek atmoszférájában lehetetlen, (Ügy van! Ügy van!) mert hiszen a felkeltett indulat az érvet sem engedi a gondolkozásban előtérbe jutni. En pedig most hetek óta önhibámon kívül távol álltam a magyar közélettől. Az indok is, amely miatt távol voltam, oly szomorú volt, hogy az elmélyedést, az elgondolást előmozdította, tehát fokozott mértékben igyekezem azokat, amiket elmondani kötelességemnek érzek, oly formában mondani el, hogy azokkal feleslegesen senkit érzékenységében meg ne sértsek. (Helyeslés.) Ennek az óvatos formulázásnak ellenére félek, hogy megint lesznek olyanok, akik beszédem után azt fogják mondani: ez megint egy demagóg, forradalmi beszéd. (Jánossy Gábor: Hogyan tetszik azt előre tudni?) Vannak akik rosszhiszeműen mondják ezt rólam, de tudom, hogy egyes rosszhiszemű barátaim is aggódva kísérik politikai szereplésemet. (Ügy van! a baloldalon.) Ezeknek azt mondom, hogy nagyon félreismerik lelkületemet. Ha valami, akkor én inkább ellenforradalmár vagyok, semmint forradalmár. De mélységesen aíkotmányhű és alkotmánvos gondolkozású ember vagyok, a meglevő alkotmányhoz tehát szigorúan ragaszkodom, azt tisztelem, de tiszteltetni is kívánom. (Helyeslés balfelől.) Szükségesnek tartom azonban, hogy megmondjam, — habár talán éppen ea a kijelentésem alkalmas a félreértésre — hogy én a mai helyzetet olyan kétségbeejtőnek, a nyomort olyan általánosnak, a szegénységet olyan borzalmas szen5. ülése 1933 május 5-én, pénteken. 125 védéseket okozónak tartom, 'hogy ha az volna a meggyőződésem, hogy ezeken, a viszonyokon csak erőszakos eszközök igénybevételével lehet változtatni, egyéni érdekből, vagy osztályönzésből nem állnék útjába ilyen erőszakos eszközöknek. De történelmi tanulmányokból merített szikla-szilárd meggyőződésem, hogy forradalmi úton a széles néprétegek életnívóján soha sem lehetett javítani, és a forradalmak következtében mindig több és nem kevesebb szenvedés hárult az emberekre. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) E meggyőződ esem következtében elsősorban alkotmányhű, másodsorban ellenforradalmár és ennek következtében reformpárti vagyok. (Helyeslés a baloldalon.) A jelenlegi szociális és gazdasági helyzet, a reménytelenség és a kilátástalanság ugyanis oly nyomasztó, hogy az jóra nem vezethet. ha valaki úgy,i mint én a jóban szinonimáját látja a nyugalomnak. Ez a súlyos és nyomasztó helyzet Európa számos államában már kirobbanásokra vezetett, jobboldali, vagy baloldali forradalmakra, erőszakos eszközök igénybevételére és végeredményben az emberi szenvedés szaporítására. Ilyen erőszakos kirobbanásokat pedig az állami

1 organizáció, vagy az állami erőszak egyedül megakadályozni nem képes, csak a viszonyok változását előmozdító céltudatos cselekedetek, tehát reformok. (Ügy van! a báloldalon.) Kitűnő bürokráciára szükség van, államhü csendőrségre és rendőrségre szükség van, kitűnő hadseregre szükség van, (Ügy van! a jobb- és baloldalon.) de ezek az intézmények önmagukban erőszakos változások, vagy forradalmak ellen kielégítő biztosítékot nem nyújtanak, mert láttuk, hogy ezek a nagy apparátusok milyen könnyen csatlakoznak a diadalmas forradalmakhoz. Ezeknél a külső segédeszközöknél tehát fontosabb a nemzeti élet helyes szabályozása, az elégedetlenség megszüntetése gazdasági, szociális és politikai téren. Éppen ennek a meggyőződésemnek következtében végtelen agállyal látom, hogy a nemzet jelenleg érvényben levő alkotmánya, az alkotmányos népképviseleti rendszer nem funkcionál teljes tökéletességgel. (Gr. Sigray Antal: De nem ám!) Maga a parlament mértani haladvány formájában kapcsolódott ki az aktív munkából. Bethlen István kormányzásától Károlyi Gyulán át a jelenlegi időig mind nagyobb mértékben szorult háttérbe a parlament. Másrészt pedig maguk a képviselők a gyűléstilalom következtében, Károlyi Gyula kormányzása idején bizonyos ideig és nem teljesen, a jelenlegi kormányzat idején' pedig hosszabb idő óta, még bizonytalan ideig és teljesen ki vannak kapcsolva annak lehetőségéből, hogy képviselői munkájuk egyrészét elvégezzék. (Ügy van! balfelől.) Nem dicsekvésből mondom, de tényleg a múltban jó képviselő voltam. Hivatkozom azokra az egységespárti képviselőtársaimra^ is, akik — velem egy megyében lévén — tudják, hogy a magam kerületi munkáját is becsülettel és tisztességgel elvégeztem. Mert a képviselő munkájának csak egyrésze folyik le a parlamentben, a képviselő kötelessége azonkívül a kerület népével együtt lenni, annak közvéleményét irányítani, az elégedetlenséget lecsapolni, a jogos panaszokat megszólaltatni és az illető kerület politikai vezetését ellátni. (Helyeslés a baloldalon.) Most pedig hónapok óta saját hibámon kívül arra vagyok kényszerítve, 'hogy ezen kö-