Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-175

Az országgyűlés képviselőházának 17 gozatát az érc-előkészítés technikájáról egy amerikai egyetem angol nyelven kiadatta, amikor is megbízott egy bizottságot, hogy a világirodalom legkitűnőbb művét jelölje ki erre a célra és ekkor Finkeynek ezt a dolgozatát — szerencsére ekkor már németül megvolt — találták legmegfelelőbbnek erre a célra. Ezek olyan teljesítmények, amelyek azt mutatják, hogy itt nemcsak tisztán tanításról van szó, hanem amellett olyan kutatótevékenységről, amely a legszorosabb nexusban áll a technikai üggyel, mert például a recski új állami bányatelep egész berendezését ugyancsak ez a szakerő tervezte. Ilyen körülmények között most ezt a főiskolát széjjelszakítani és új viszonyokat teremteni: legalább is nagyon meggondolandó. A legnagyobb nehézséget minden egyébtől eltekintve abban látom, hogy a laboratóriumokat itt újból felépíteni ma rendkívül nehéz dolog volna és nem szabad megcsinálnunk, hogy e&y gyakorlati szakban, amelyben eddigelé laboratóriumi munka folyt, megint arra az állapotra menjünk vissza, amit a németek «mit Kreide und Schwamm»-nak jeleznek, vagyis van a tanárnak szivacsa és krétája, azzal kell boldogulnia úgy, ahogy tud, a laboratóriumról pedig le kell mondania. ' A megtakarításokat vizsgálva én természetesen ezt nem csinálhattam azzal a részletességgel, amely bizonyára meg fog történni, de amit már a hozzáértőktől is hallottunk, az az, hogy sok tanszék megtakarításáról sem lehet szó, mert ahol közös tanszék volt az erdészettel, annak úgyis meg kell maradnia, a bányászat egészen speciális és más természetű tárgykört ölel fel, úgyhogy ezeket a megtakarításokat rendkívül problematikusnak tartom. Azonkívül a hallgatóság létszáma ma körülibelül a mélypontjára süllyedt azért, mert a megszállt területről bányavállalataink igen sok embert vettek fel, akik ha egyszer kidőlnek, fiatal magyar erőkkel pótlandók, akik azután nem lesznek meg annál is inkább, mert a bányavállalatok, azok is, amelyek igen kedvező anyagi viszonyok között élnek, annyira elzárkóznak fiatal erők felvételétől, (Jánossy Gábor: Elég rosszul teszik!) — ezt hibájukul rovom fel, — hogy ez így nem tartható fenn és így okvetlenül szükségesnek tartam, hogy a kormány érvényesítse befolyását, hogy ezek a vállalatok legalább azt a bizonyos gyakornoki intézményt honosítsák meg {Élénk helyeslés.) és mentsék meg fiatalságunkat a legszörnyűbb csapástól. Ez nem a kenyértelenség, hanem a mtunkátlansáigl. Amikor az a fiatal ember elvégezte az iskolát, hazajön, talán olyan körülmények között él, hogy a szükséges falat kenyeret megkapja, de örül, !ha kalauznak mehet el csak azért, hogy ne üljön odahaza tétlenül. (Ügy van! Ügy van jobbfelől.) Méltóztassanak elhinni, igen t. képviselőtársaim, én nagy szeretettel és nagy ügybuzgósággal tanárkodtam, de ma odaállaní a fiatalok elé, tanítani őket, mindig azzal a gondolattal: «mi lesz veletek?» — ez egyike a legsúlyosabb gondoknak, amelyek tanárembert terhelhetnek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Éppen azért nagyon kérem a kultuszminiszter urat is, hogy ezt a ikérdést a leggondosabban vizsgálja meg. És most még egy momentum járul hozzá: ez Sopronnak a kérdése. Sopron a legnehezebb körülmények közlött bizonyította be tántoríthatatlan hűségét az ország iránt. (Ügy van! Ügy van! Jánossy Gábor: Hűségkapu!) Mindenki tudta, hogy Sopron el fogja veszíteni az ő tulajdonképeni Hinterlandját, ami be is követke'. ülése 1933 május 5-én, pénteken. 123 zett. Hogy ott még katasztrofális állapotok nem következtek be, ez köszönhető a város józan pénzügyi politikájának, az ottani lakosság szorgalmának és józan életfelfogásának. (Jánossy Gábor: Meg az iskolának is!) A viszonyok azonban rendkívül megsúlyosodtak és az állam más formában nem tud e város segítségére sietni* mint úgy, hogy ami intézmény még ott valahogyan fenntartható, azt ott fenn is tartsa. Amúgy is már személyzetredukció történt; íha valamennyi állami alkalmazottat vagy .állami! kenyéren élőt nézünk, hát ezt a processzust folytatni semmi szín alatt nem szabad, mert nekünk olyan kötelezettségünk van Sopronnal szemben, amelyet pénzben kifejezni nem lehet, (Ügy van! Ügy van!), amely azonban (mindenesetre sokkal több mint az a párezer ipengő amelyet ezen a címen megtakarítunk. {Ügy van! jobbfelől,) Nem mondom, hogy ne folytassa a kultuszminiszter úr azt, amit tett, hogy az adott körülmények között nélkülözhető tanszékeket az egész vonalon redukáld a, beszünteti. Ennek meg kell történnie, de ezen túlmenő redukciókat Sopronnal szemben nem szabad megtenni s én az egész kormánynak és a kultuszminiszter úrnak a város iránti szeretetéhez .apellálok, amikor azt kérem, hogy elhatározásuknál necsak] a financszempontot, hanem azt a sok erkölcsi imponderábiliát vegyék tekintetbe, amely ebben a kérdésben szerepet játszik. {Ügy van<! jobbfelől.) Ezzel tulaidonképpen elmondtam azt, amit elmondandónak tartottam, de hozzácsatlakozik még egy kérdés, amelyet legyen szabad egészen röviden érintenem: az egyetemek kérdése. Rendkívül nehéz a felelős: tényezők helyzete, mert méltóztassanak csak visszagondolni, milyen nehéz volt annakidején kikeresni az új egyetem helyét, amikor eldöntötték, hogy új egyetem lesz, s kiválasztani a versengő városok közül azt, amely azután megkapja. Most mennyivel nehezebb, amikor van egyetem, kikeresni azt a várost, amelytől ezt az adományt elvesszük, amikor Klebelsberg Kuno gyönyörűen kimutatta, hogy milyen termékenyítő hatással van a városok egész fejlődésére az, ha ott felső tanintézetek vannak. Nem is hiszem, hogy meg lehessen ezt ebben a formában oldani; ellenben egyben tökéletesen igaza van a kultuszminiszter úrnak, s a problémának majdnem a jeligéjét mondotta ki, imikor azt mondotta, hogy nem lehet folytatni az egyes laboratóriumokra és intézményekre eső dotációk lineáris redukálását, mert azzal valamennyi koldussá válik. Olyasvalamit kell kieszelni, hogy a mostani pénzösszegek körülbelül űgy koncentráltassanak, hogy kevesebb intézmény kapjon ebből a pénzből, de azután ezek ebből az összegből meg tudjanak élni. En más utat nem látok az adott körülmények között, mint a csonka egyetemek rendszerére való áttérést. (Helyeslés.) Ugyancsak Klebelsberg Kunonak hallottam egy előadását, amelyben gyönyörű beszédet mondott az egyetemek megcsonkítása ellen. Engem akkor sem győzött meg, mert én még ma sem tudom! belátni, hogy amikor a történelmi, fejlődés még meglehetős laza Összeköttetésben álló fakultásokat kitermelt, ne lehessen többé ezen a struktúrán változtatni. Kérdem, például a teológiának mi köze van az orvosi karhoz, és imiiköze a nyelvészetnek a matematikához. Mit csinált Németország'? Természetesen sokkal nagyobb anyagi ereje következtében nem kel18*