Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

ÍM Az országgyűlés képviselőházának 17 U. ülése 1933 május U-én, csütörtökön. rendszereket, amelyek a termelés termelékenységét fokozták. Ezek találták ki a futószalagot, ezek találták ki a Taylor-rendszert, ezek találták ki a Bedeaux-rendszert, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ezek találták ki mindazt, ami a dolgozó munkásokból még jobban kiszívja az életerőt, hogy fokozatosan többet tudjanak termelni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőhaioldalon.) így történt azután az, hogy a miniszterelnök úr nemrégiben kijelentette, hogy mi vagyunk a jog klasszikus országa. Most lett konjunktúrája az úgynevezett magyar konszolidációnak. {Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Nálunk még mindig erénynek tartják, hogy nincs munkanélküli segély, holott szégyelni kellene magunkat, mert talán lehetséges, hogy az állami budget szempontjából kitűnő dolog, hogy nincs munkanélküli segély, de tessék elképzelni a munkanélküliek tízezreit, akik egyetlen fillért sem kapnak. Van joga a parlamentnek, van joga a társadalomnak, hogy éhhalálra ítélje azokat, aki'k önhibájukon kívül munkanélkül vannak? Micsoda társadalom az, amely azt mondja annak a munkásnak (Farkas István: Milyen szép keresztényi szeretet!), a'ki jelentkezik, hogy dolgozni akar: eredj a fenébe, nincs szükségem a munkádra, nem tudlak használni, és nem ad neki segélyt sem. Mit csináljon ez a munkás, hova menjen? Tudják, hogy milyen mélységei vannak ennek a nyomorúságnak, tudják, hogy milyen tragédiák játszódnak le a budapesti nyomortanyák és tömegszállások életében. Tudják, mert ez megnyilvánul az öngyilkosságok ijesztő számában és megnyilvánul abban a lesatnyulásban, amelyben ma már nemcsak az ipari proletariátus szenvedj hanem igen nagy mértékben a szellemi munkások is, akik szintén hiába esdekelnek kenyérért. (Farkas István: Proletarizálódtak!) Ennek a parlament összetételnek következménye az, hogy a költségvetés lefaragása elsősorban a szociális és kulturális terheket érinti; ennek az összetételnek eredménye az, hogy a közbiztonsági és hadügyi költségek óriási összeget emésztenek fel a budgetből. Az antiszociális adók is jelzik ennek a parlamentnek karakterét. Az egyenes adókból öszszesen 247 millió pengő folyt be, a fogyasztási adókból pedig 400 millió pengő. Ebből már le van számítva a dohányjövedék kiadása, tehát 400 millió pengő megterhelés, az állami költségvetésnek több mint 50%-ka a fogyasztási adókból és illetékekből folyik be. Berki képviselőtársam megemlítette, hogy mintegy 800.000 földmíves jutott birtokhoz. Ezek a birtokosok nagyon szépen állnak földjükkel! A kisgazdapárt részéről hoztak némi adatot arra, hogy ezek a birtokok milyen módon vannak megterhelve. E birtokosok közül nagyon sokan, talán többségük örülne, ha meg tudna szabadulni birtokától. Nem volt ebben az országban becsületes birtokpolitika. A jó időkben, amikor még megvoltak rá a lehetőségek, amikor bőven jutottak a százmilliók, akkor kellett volna megcsinálni a birtokmegosztást olymódon, hogy el is lássák azokat a parasztokat a termelés eszközeivel. Ezt elmulasztották. Ehelyett jöttek a végzetes adóemelések. Ez volt a politikai bölcseség alfája és ómegája: folyton emelni a munkások adóját, a tisztviselők adóját és azután csökkenteni a közalkalmazottak fizetését. Ez a végzetes politika tette lehetetlennné a fogyasztást, tette mindig kisebbé a fogyasztók táborát és ezáltal összezsugorította az állami költségvetés bevételeit is és lehetetlenné tett ebben az országban minden gazdasági életet és minden fejlődést. . Arról beszélt itt Wolff Károly, hogy hittel, lelkesedéssel harcol azokért az eszmékért, amelyeket a keresztény nemzeti egység tábora maga elé kitűzött. Nos, én azt mondom: mindenkinek joga van ahhoz, hogy hittel, szeretettel, lelkesedéssel harcolj on azokért az eszmékért, amelyeket jóknak és követendőknek tart. De én is bejelentem: minket nem tántorít el az, hogy ma Európában úgynevezett marxizmus-ölő szellem van, hogy a marxizmust megölik, hogy Hitlerek dicsőségesen hirdetik, hogy ott fekszik a marxizmus a porondon. Nevetséges ábrándok! A marxizmust nem lehet megölni, mert a marxizmus tudományos rendszer és az igazságnak rendszere, a társadalom új gazdasági alapjait lerakó rendszer. En minden Heimwehr- és minden náci-győzelem ellenére azt mondom, hogy. sem a szocializmust, sem a marxizmust nem tudták lehengerelni. Miért? Egyszerű okokból: emberi, kulturális, civilizációs szempontokból. Az emberiségnek és az emberiség életének mi lehet az értelme? Minden embernek lehető jólétet, bőséget és szabadságot biztosítani az emberi társadalomban. (Gáspárdy Elemér: Ez helyes!) Ez nem állhat ellentétben semmiféle eszmével. Mi tehát azt mondjuk, egyedül a szocializmus hirdeti azt, hogy a kapitalizmus útjában yan az emberi élet boldogulásának (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a kapitalizmus, amely lefoglalta a termelésnek eszközeit, mindazokat a gépeket amelyek előreviszik az emberiséget. Mindazokat a nagy találmányokat, amelyek alkalmassá tennék a világot arra, hogy boldogságban és jólétben éljen, egyes emberek lefoglalják magántulajdonnak. Hol van már a magántulajdon szentségéről hirdetett eszme? Belenyúlnak minden területen a magiántulajdonba, Magyarországon éppúgy, mint más államokban. Es a kapitalizmus? A kapitalizmus, amíg jól érzi magát, amíg jól megy neki, — a bankoknak, — amíg jól megy a sora, amíg a tőkét gyűjti, addig; harácsol és tiltakozik minden állami beavat

1 kozás ellen. Mihelyt rosszul megy neki, mindjárt állami beavatkozásért ordít és üvölt. A magántulajdon szentségét már réges-régen tönkresilányították és a német pszikhe most nagyszerű példáját nyújtja annak\ hogy a keresztény társadalom és a keresztény nemzeti eszme milyen gyönyörűen túlhág a törvényeken, a magántulajdonokon, hogy gázol le mindent, ami civilizáció és kultúra. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék állandóan külföldi államokról beszélni, inkább a magyar életről beszéljen, Wetner Jakab: Helyes! A magyar élet olyan, mint a többi kapitalista társadalom élete. A munkásság ma az egész világon elnyomorodott, nincs megélhetése, és még^ Amerikában, a kapitalizmus klasszikus hazájában is százezrekkel növekszik naponta a munkanélküliek száma. Hol van a biztosíték arra, hogy a kapitalizmus életképes?? (Zaj a jobboldalon. — Gáspárdy Elemér: Hol van az ideális ország?) Sehol sincs, mert mindenütt kapitalizmus van. Es ezt a kapitalizmust nem lehet megmenteni semmiféle ilyen demagóg mozgalommal és kiszólással, semmiféle fegyveres erővel. Túlélte önmagát, pusztulnia kell, hogy jöjjön egy új társadalom, amely mindenkinek, fiatalnak és öregnek biztosítja a megélhetést, a szabadságot és a jólétet. Magyarországon is akkor lesznek meg az igazi