Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

ÍM Az országgyűlés képviselőházának 17 U. ülése 1933 május U-én, csütörtökön. rendszereket, amelyek a termelés termelékeny­ségét fokozták. Ezek találták ki a futószala­got, ezek találták ki a Taylor-rendszert, ezek találták ki a Bedeaux-rendszert, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ezek találták ki mindazt, ami a dolgozó munkásokból még job­ban kiszívja az életerőt, hogy fokozatosan töb­bet tudjanak termelni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőhaioldalon.) így történt azután az, hogy a miniszterelnök úr nemrégiben kijelentette, hogy mi vagyunk a jog klasszikus országa. Most lett konjunktúrája az úgynevezett ma­gyar konszolidációnak. {Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Nálunk még mindig erénynek tartják, hogy nincs munkanélküli segély, holott szégyelni kellene magunkat, mert talán lehetséges, hogy az állami budget szempontjából kitűnő dolog, hogy nincs munkanélküli segély, de tessék el­képzelni a munkanélküliek tízezreit, akik egyetlen fillért sem kapnak. Van joga a parla­mentnek, van joga a társadalomnak, hogy éh­halálra ítélje azokat, aki'k önhibájukon kívül munkanélkül vannak? Micsoda társadalom az, amely azt mondja annak a munkásnak (Far­kas István: Milyen szép keresztényi szeretet!), a'ki jelentkezik, hogy dolgozni akar: eredj a fenébe, nincs szükségem a munkádra, nem tud­lak használni, és nem ad neki segélyt sem. Mit csináljon ez a munkás, hova menjen? Tud­ják, hogy milyen mélységei vannak ennek a nyomorúságnak, tudják, hogy milyen tragé­diák játszódnak le a budapesti nyomortanyák és tömegszállások életében. Tudják, mert ez megnyilvánul az öngyilkosságok ijesztő szá­mában és megnyilvánul abban a lesatnyulás­ban, amelyben ma már nemcsak az ipari prole­tariátus szenvedj hanem igen nagy mértékben a szellemi munkások is, akik szintén hiába es­dekelnek kenyérért. (Farkas István: Proletari­zálódtak!) Ennek a parlament összetételnek kö­vetkezménye az, hogy a költségvetés lefaragása elsősorban a szociális és kulturális terheket érinti; ennek az összetételnek eredménye az, hogy a közbiztonsági és hadügyi költségek óri­ási összeget emésztenek fel a budgetből. Az antiszociális adók is jelzik ennek a par­lamentnek karakterét. Az egyenes adókból ösz­szesen 247 millió pengő folyt be, a fogyasztási adókból pedig 400 millió pengő. Ebből már le van számítva a dohányjövedék kiadása, tehát 400 millió pengő megterhelés, az állami költség­vetésnek több mint 50%-ka a fogyasztási adók­ból és illetékekből folyik be. Berki képviselőtársam megemlítette, hogy mintegy 800.000 földmíves jutott birtokhoz. Ezek a birtokosok nagyon szépen állnak föld­jükkel! A kisgazdapárt részéről hoztak némi adatot arra, hogy ezek a birtokok milyen mó­don vannak megterhelve. E birtokosok közül nagyon sokan, talán többségük örülne, ha meg tudna szabadulni birtokától. Nem volt eb­ben az országban becsületes birtokpolitika. A jó időkben, amikor még megvoltak rá a lehe­tőségek, amikor bőven jutottak a százmilliók, akkor kellett volna megcsinálni a birtokmeg­osztást olymódon, hogy el is lássák azokat a parasztokat a termelés eszközeivel. Ezt elmu­lasztották. Ehelyett jöttek a végzetes adóeme­lések. Ez volt a politikai bölcseség alfája és ómegája: folyton emelni a munkások adóját, a tisztviselők adóját és azután csökkenteni a közalkalmazottak fizetését. Ez a végzetes poli­tika tette lehetetlennné a fogyasztást, tette mindig kisebbé a fogyasztók táborát és ezáltal összezsugorította az állami költségvetés bevé­teleit is és lehetetlenné tett ebben az országban minden gazdasági életet és minden fejlődést. . Arról beszélt itt Wolff Károly, hogy hittel, lelkesedéssel harcol azokért az eszmékért, ame­lyeket a keresztény nemzeti egység tábora maga elé kitűzött. Nos, én azt mondom: min­denkinek joga van ahhoz, hogy hittel, szere­tettel, lelkesedéssel harcolj on azokért az esz­mékért, amelyeket jóknak és követendőknek tart. De én is bejelentem: minket nem tánto­rít el az, hogy ma Európában úgynevezett marxizmus-ölő szellem van, hogy a marxizmust megölik, hogy Hitlerek dicsőségesen hirdetik, hogy ott fekszik a marxizmus a porondon. Nevetséges ábrándok! A marxizmust nem le­het megölni, mert a marxizmus tudományos rendszer és az igazságnak rendszere, a társa­dalom új gazdasági alapjait lerakó rendszer. En minden Heimwehr- és minden náci-győze­lem ellenére azt mondom, hogy. sem a szoci­alizmust, sem a marxizmust nem tudták lehen­gerelni. Miért? Egyszerű okokból: emberi, kul­turális, civilizációs szempontokból. Az embe­riségnek és az emberiség életének mi lehet az értelme? Minden embernek lehető jólétet, bő­séget és szabadságot biztosítani az emberi tár­sadalomban. (Gáspárdy Elemér: Ez helyes!) Ez nem állhat ellentétben semmiféle eszmével. Mi tehát azt mondjuk, egyedül a szocializmus hirdeti azt, hogy a kapitalizmus útjában yan az emberi élet boldogulásának (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a kapitalizmus, amely lefoglalta a termelésnek eszközeit, mindazokat a gépeket amelyek előreviszik az emberiséget. Mindazokat a nagy találmányokat, amelyek alkalmassá tennék a világot arra, hogy bol­dogságban és jólétben éljen, egyes emberek lefoglalják magántulajdonnak. Hol van már a magántulajdon szentségéről hirdetett eszme? Belenyúlnak minden területen a magiántulaj­donba, Magyarországon éppúgy, mint más államokban. Es a kapitalizmus? A kapi­talizmus, amíg jól érzi magát, amíg jól megy neki, — a bankoknak, — amíg jól megy a sora, amíg a tőkét gyűjti, addig; harácsol és tiltakozik minden állami beavat 1 kozás ellen. Mihelyt rosszul megy neki, mind­járt állami beavatkozásért ordít és üvölt. A magántulajdon szentségét már réges-régen tönkresilányították és a német pszikhe most nagyszerű példáját nyújtja annak\ hogy a ke­resztény társadalom és a keresztény nemzeti eszme milyen gyönyörűen túlhág a törvénye­ken, a magántulajdonokon, hogy gázol le min­dent, ami civilizáció és kultúra. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne mél­tóztassék állandóan külföldi államokról be­szélni, inkább a magyar életről beszéljen, Wetner Jakab: Helyes! A magyar élet olyan, mint a többi kapitalista társadalom élete. A munkásság ma az egész világon el­nyomorodott, nincs megélhetése, és még^ Ame­rikában, a kapitalizmus klasszikus hazájában is százezrekkel növekszik naponta a munka­nélküliek száma. Hol van a biztosíték arra, hogy a kapitalizmus életképes?? (Zaj a jobb­oldalon. — Gáspárdy Elemér: Hol van az ide­ális ország?) Sehol sincs, mert mindenütt ka­pitalizmus van. Es ezt a kapitalizmust nem le­het megmenteni semmiféle ilyen demagóg mozgalommal és kiszólással, semmiféle fegy­veres erővel. Túlélte önmagát, pusztulnia kell, hogy jöjjön egy új társadalom, amely min­denkinek, fiatalnak és öregnek biztosítja a megélhetést, a szabadságot és a jólétet. Ma­gyarországon is akkor lesznek meg az igazi

Next

/
Thumbnails
Contents