Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

Az országgyűlés képviselőházának 17 U. élet és kultúra új alapjai, ha a szabadsággal, l a több joggal és a népesség összességének érdekeivel törődnek, ha olyan rendszer jön, amely a termelés elavult rendszere helyett új módon és új eszközökkel fogd a a nép érdekeit megvédelmezni. Mi, szocialisták, ugyanolyan hittel és lelkesedéssel hirdethetjük, mint az ellenkező oldalon, hogy nekünk van igazunk, a mi eszméink fognak győzni, mert mi vagyunk az igazság és a civilizáció harcosai. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr egyesek, politikai és gazdasági irányzatok tetteiért^ beszéde kezdetén az egyházat tette felelőssé. (Weltner Jakab: Nem tettem felelőssé!) Ezzel szemben leszögezem, hogy az egyház egyik legszentebb, legelső feladatának tartja a szegények, a nyomorgók, a betegek megsegítését és istápolását. (Ügy van! Ügy van!) Az előttem szólott igen t. szónokok a költségvetési vitában általánosságban igen magas • színvonalú beszédeikben nagy vonalakban az általános gazdasági, pénzügyi és politikai kérdésekkel foglalkoztak. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után én a mindennapi kérdésekkel, a midennapi kenyér kérdésével foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy úgy gazdasági, mint politikai helyzetünk elsősorban a világpolitikától függ. Hogy külpolitikánk milyen eredményeket vagy milyen eredménytelenségeket ér el, attól a mi jövőnk szinte exisztenciálisan függ. Határozottan állítom azonban azt is, hogy ha a mi külpolitikánk mögött nem egy elcsüggedt, nem egy teljesen tönkrement nemzet áll, hanem egy bízni tudó, életképes nemzet, akkor ez a külpolitika is erőteljesebb, eredményesebb lesz. Gazdasági helyzetünk javítására és a lelkeket lenyűgöző reménytelenség megszüntetésére már csak ezért is mindent meg kell tennünk, amit módunkban van megtenni, ami a világválságtól független. (Üg?/ van! Ügy van! a középen.) T. Ház! Nem tartozom egyik politikai párthoz sem és ezért nagyon kérem, egyik oldalon se méltóztassanak szavaimban animózitást vagy pártszempontot látni. En csak az utolsó órában, talán az utolsó percben, amelyben még menteni lehet a menthetőt, jajdulok fel és mutatok rá azokra a küzdelmekre, amelyeket^ én ebben a Házban éveken át folytattam, és amely küzdelmekben a Ház minden oldalán igen sokan támogattak, és amely küzdelem — mondhatnám — a magyar nemzet csaknem egész közvéleményének helyeslése mellett történt. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ertünk is el eredményt. Megérleltünk egyes kérdéseket, megoldottunk sok kérdést, de ezek az eredmények csak részeredmények voltak. A döntő eredmények kivívásánál ugyanis — sajnos — az opportunizmus, a pártpolitika és — ki kell mondanom — sokszor az egyéni önzés is (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) leküzdhetetlen akadályokként jelentkeztek. ^ (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nagyon kevés vigasztalás nekünk az, hogy ma már talán mindenki belátja azt a sokszor hirdetett igazságunkat, hogy nálunk csak akkor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1933 május U-én, csütörtökön. 95 lehet megmenteni az összes foglalkozási ágakat, termelési ágakat, ha legelőször is a mezőgazdaságot mentjük meg. (Ügy van! Ügy van!) A költségvetés tárgyalása előtt a közelmúltban lefolyt tárgyalások rám nagyon sokszor azt a benyomást tették, mint amikor valakinek a háza ég és a helyett, hogy menteni igyekeznék a megmenthetőt, házanépével azon vitatkozik, hogy ugyan r milyen ízléssel kellene újra rendezni á lakását, hogy a falra az ősi képek helyett nem kellene-e modern képeket akasztani, vagy pedig a kis ablakocskák helyett nem kellene-e nagy, tükörablakokat tenni. Elismeréssel konstatálom, hogy a kormány nemzeti munkatervében minden benne van, amit mi itt évek óta 'hirdetünk. (Ugy van! Ügy van! a középen. — Friedrich István: Csakugyan, minden jó benne van!) Sajnos azonban, hogy ezek közül nagyon kevés és általában nagyon jelentéktelen dolog valósíttatott meg. Éppen a legfontosabbak, amelyek megoldhatók, amelyek nem kapcsolatosak a világválsággal, <s amelyek máról-holnapra szinte egy tollvonással megoldhatók lettek Volna, nem nyertek megoldást, T. Ház! Ha keresem ennek az okát, akkor ismét csak arra az eredményre jutok, amelyre az előbb jutottam, hogy tudniillik itt láthatatlan hatalmak akadályozták meg ezeknek a kérdéseknek megoldását. (Jánossy Gábor: Például?) Ká fogok térni, sorba fogom venni őket, ha meg méltóztatnak engedni. (Halljuk! Halljuk!) Ha megoldottuk volna ezeket a kérdéseket, akkor pillanatnyilag nagyon sokat könnyítettünk volna a mezőgazdaság helyzetén. Határozottan állíthatom, hogy a világválság enyhüléséig levegőhöz juttattuk volna a gazdát és a morális, a lelki válság megszüntetéséhez is nagyban hozzájárultunk volna. Ezeket a megoldandó feladatokat két részre vagyok bátor osztani: gazdaságiakra és erkölcsiekre. Mi éveken keresztül küzdöttünk azért, hogy ha már nem lehet megvalósítanunk azt, hogy a mezőgazdasági terményeink ára legalább is elérje a termelési 'költségek szintjét, abban az esetben a termelési költségeket szállítsuk le. (Lázár Miklós: Ügy van!) Ezért harcoltunk itt a parlamentben, a sajtóban, az Omge-ban, a Mezőgazdasági Kamarában, de sajnos — és itt térek rá arra, amire nézve Jánossy «képviselőtárisam kérdést intézett hozzám — a nagybankok, a kartellekbe tömörült iparvállalatok elképzelhetetlenül megnőtt hatalma, befolyása, mohósága, önzése, megakadályozott bennünket ^abban, hogy ezt keresztül tudjuk vinni. (Lázár Miklós: Így van!) Hosszú évekig tartó makacs küzdelem kapcsán szinte kierőszakoltuk a kartell-törvény megalkotását (Friedrich István: Három hónapig tárgyaltuk!), de már annak helyes, eredményes keresztülvitelét (Friedrich István: Az már nincs!) nem tudtuk keresztülvinni (Lázár Miklós: így van! Be kell vallani!), mert tisztelettel vagyok bátor kijelenteni, hogy ebben a kérdésben amint az előbbi kormányok, úgy — sajnos — ez a kormány is gyengének bizonyult. Az az öldöklő diszparitás, amely a mezőgazdasági termények árai és a nagyipari, kartellizált cikkek árai között van, nem csökkent. Ezt nemcsak mi agrárok mondjuk, akiket talán azzal lehetne vádolni, hogy elfogultak vagyunk e teki ntetben, de konstatálja ezt egy teljesen érdektelen, nem is agrár, hanem pénzügyi és közgazdasági szakember: Tyler (Jánossy Gáher: Meg a fogyasztó!) H