Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

50 Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1933 március 9-én, csütörtökön. megadása vagy megtagadása. Másodfokon a törvényhatósági városokban a főispán elnöklete alatt a 'közigazgatási bizottság albizottsága dönt Ezért nem szeretném, ha a kerületi intézmény fennállana, mert akkor az építkezési ügyekben a városi elsőfokú hatóság véleményét nagyon jól tudnák az emberek, Ihogy miként kellene megdolgozni. A Fővárosi Közmunkák Tanácsáról nem szólok; az én álláspontom az, — egy évtizedig foglalkoztam ezekkel az ügyekkel — hogy ezt az intézményt már régen meg kellett volna szüntetni. (Lázár Miklós: Teljesen!) Amint most az 1883:1. tc.-nek, a minősítési törvénynek ötvenéves jubileumán a szakvizsgáról itt a törvényjavaslat, éppúgy a Fővárosi Közmunkák Tanácsának megszüntetésére irányuló akciót is meg fogják jubilálni. Vagv ott van >a r szolgálati pragmatika, amelynek megvalósítását annakidején Teleszky János kezdeményezte mint fiatalember; ezt is meg fogjuk jubilálni, ez is a tisztviselőknek olyan törekvése, amely soha nem teljesedik. (Egy hang jobb felől: Abból sohasem lesz semmi!) Itt van a szakvizsa, mélyen t. Ház! Gyönyörű ez iá szakvizsga, csakhogy egy baj van vele: előbb <a magyar állam bürokratikus rendszerét le kell építeni. Ilyen magas százalékban és ilyen sok ember nem lehet az igazgatási ágazatokban. (Zsindely Ferenc: De nem lehet egyúttal akkor aí&t kívánni, Ihogy minden ügyet iá belügyminisztériumba vigyenek.) Le kell tehát építeni. Nem helyes dolog azonban a gyakorlati szakvizsgát beállítani addig, míg ez a leépítés megtörténik. Másfelől olyanokra is rábárítja a javaslat a gyakorlati szakvizsga tételének kötelességét, akik például az én városomban, ma már 40 évesek és több mint 10 éve tisztviselők, de nem juthattak előre, mert nem volt előlépési lehetőség. Sok minden baja van ennek »a szakvizsgának. Nagyon is bürokratikus talapon oldják meg és én nem látom be azt, hogy a szakvizsgák útján közigazgatási tisztviselői karunk nívóját emeljük. Jobban szeretném ha először a felelősséget rendeznénk, amely az ügyek intézésére vonatkozólag fennáll Mélyen t. Ház! Azt mondottam, Ihogy beszélek arról is, ïami hiányzik ebből a törvényjavaslatból. A javaslatból hiányoznak az Összeféjhetlenségre vonatkozó rendeletek. A törvényhatósági városokban következő a helyzet. Mi csináltunk itt az alsóházban becsületesen egy törvényt és azt mondtuk, hogy »a törvényhatósági városokban, a vidéken legalább olyan módon kell rendezni^ az összeférhetlenségi kérdéseket, mint a fővárosi törvényben, latmely jól be is vált A Felsőháziban egy kissé meggátoltatott az összeférhetlenség rendezése, azonban módjukban volt a törvényhatóságoknak a szabályrendelet alkotása. Azóta a belügyminiszter úr felügyelete alatt ezek a törvényhatóságok mind 'alkotják a szabályrendeleteket, derék emberek, de majdnem minden városi törvényhatósági közgyűlésben benn ül 5(MïO derék városi vállalkozó. Méltóztassék elhinni, hogy ezeknek intézkedései a legjobb akarat mellett sem lesznek befolyásmentesek. (Zsindely Ferenc: Mit csináljunk? Szüntessük meg az autonómiákat? — Lázár Miklós; Az összeférhetlenséget szüntessék meg, ne az autonómiát! — Zsindely Ferenc: Itt jogszabályalkotásról van szó!) Kedves képviselőtársam az autonómiát nem szünteti meg az, ha egyfelől integer emberek kerülnek bele, másfelől független társadalmi elemek. Van még a magyar társadalomnak olyan része, amely integer, azért az autonómiákat nem kell még megszüntetni, mert véletlenül egy pár városi vállalkozó nem kerül bele. Hiányzik ebből a törvényből az egyszerűség, az olcsóság, a gyorsaság és mindazok a követelmények, amelyeket én megállapítok. (Jánossy Gábor: Hát akkor mi van benne?) Szorosabbra fogja a jármot a polgár felett, sokkal mélyebben állítja bele a függőségbe, mint az helyes volna. Ennélfogva igen természetes, , hogy én ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el és én a magam részéről azt szeretném, ha ez a törvényjavaslat sohasem kerülne a magyar Corpus Jurisba, mert nem lesz diadala még a bürokráciának sem. (Taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Ház! Nem tudok olyaD szenvedéllyel foglalkozni ezzel a kérdéssel, mint az előttem felszólalt képviselő úr. (Hegyraegi Kiss Pál: En nem szenvedélyeskedem!) A szenvedély lehet jogosult, (Zaj. — Elnök csenget.) t. képviselőtársam egész életet töltött a közigazgatásban, (Meskó Zoltán: Lehet a szenvedély tiszteletreméltó" isi) talán jobban szereti a közigazgatást, mint én. (Zaj.) En nem tudok osztozni sem azokban a dicséretekben, amelyeket e javaslat mellett a túloldalról felhoztak, de nem tudom egészében osztani mindazt a keserűséget sem, amelyet ezzel a javaslattal szemben emlegetni hallottam. Azt hiszem, sokkal közelebb járok az igazsághoz, ha azt mondom, hogy ez a javaslat sem nem rossz, sem nem jó, hanem inkább hiábavaló. (Hegymegi Kiss Pál: Tökéletlen, képviselő úr! — Derültség. — Zaj.) Nem érzem magam hivatottnak árra, hogy a közigazgatás kérdéseit jobban értsem, mint a belügyminiszter úr, aki a közigazgatással hivatalból és sokáig foglalkozott, de azt hiszem, a belügyminiszter úr maga is elismeri, hogy a javaslatban sok olyan van, amivel ő sincs megelégedve, a javaslat indokolása is azt mondja, hogy ez a javaslat kényszerintézkedés, mert a közigazgatást olcsóság, takarékosság szempontjából az élethez közelebb kell hozni. Itt azonban nagyon nélkülözzük azt, ami egy ilyen takarékossági javaslatnál okvetlenül szükséges. Ha el akarjuk bírálni, hogy azok a hátrányok, amelyek e törvényjavaslat folytán bekövetkeznek, tulajdonképpen milyen előnyökkel járnák a vagyoni oldalon, akkor azt látjuk, hogy errenézve semmiféle adatot, még hozzávetőleges számot sem kapunk. A javaslat indokolása nem mondja meg, hogy mennyi megtakarításra, milyen olcsóságra lehet számítani e javaslat következtében. (»Jánossy Gábor: Előre uem lehet tudni!) Előre kell számítani, igen t. képviselőtársam. Éppen az volt sokszor a baj Magyarországon, hogy nem igen számítottak, nem igen néztek előre (F. Szabó Géza: Ez igaz!) és sokkal jobban berendezkedtek, mint ahogy kellett volna. (Jánossy Gábor: Ebben van valami!) Szeretném, ha némi adatokat kapnánk arravonatkozóan, hogy ha a fellebbezések számát az egész vonalon általában redukáljuk, az o tekintetben esetleg elérhető előnyök megérik-e azokat a hátrányokat, amelyek ezzel .járnak. Azt hiszem, hogy egyes tekintetekben^ hiba van a javaslatban. A fegyelmi eljárás terén kívánatosnak tartanám például, hogy megadás-