Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-171

578 Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1933 április 7-én, pénteken. Igen, azt hirdetik a magyar népről, hogy éret­len!) Örülök annak, hogy a uiiniszterelnök úr a revíziót a magyar kormány programmjába vette, de ha már a revízióról (beszélünk, fel­tehetjük a kérdést, vájjon ez a kormány és különösen az előző kormányok megtettek-e mindent arra, hogy mi belső és külső politi­kánkban minden tekintetben revízióképesek le­gyünk, olyan értelemben, ihogy mindazt az erőt, amellyel a magyar faj és nemzet rendelkezik, mindazt az erkölcsi erőt, (mindazt a szellemi erőt, mindazt a gazdasági és szociális erőt en­nek a nagy célnak szolgálatába tudjuk állí­tani és Magyarországot, a magyar nemzetet ismét cinjei a helyre állítsuk Középeurópában, amely megilleti, a Dunavölgye első nemzetévé, azzá a nemzetté, amely elsősorban hivatott megmondani, 'hogy milyen legyen a Duna völ­gyének új rendje. (Taps a baloldalon.) T. Ház! Kérdezem, hogy túlmenve most már a nyilt választójogon, vájjon ilyen hely­zetben van-e a csonka ország népe szociális és gazdasági szempontból, a szociális béke szem­pontjából, megtettünk-e itt mindent ezért a békéért, s hogy a magyar népben szunnyadó és beletaposott óriási értékek és erők felszaba­duljanak? Tessék csak megnézni a határmenti magyar lakosság nyomorúságát és elhagyatott­ságát, vájjon abban a lelki, abban a testi álla­potban van-e ez a nép, amely minden magyar erőnek kifejlődését és kifejlődési lehetőségét jelentené. Igazat kell hogy adjanak nekem, hogy igenis, az évszázados magyar szociális kérdések nincsenek megoldva és ebben az irány­ban nem történnek elhatározó lépések. A t. pénzügyminiszter úr és a miniszter­elnök úr a telepítésről beszélt, a telepítés fon­tosságát hangsúlyozta, de ennek jelentőségét már lerontotta a pénzügyminiszter úr kijelen­tése, hogyha telepítéshez nincs pénz, tehát csak óvatosan és tapogatózva lehet hozzányúlni. Én azt állítom, hogy míg ez a telepítés nincs meg­oldva^ míg a magyar birtokmegoszlásban a mai tűrhetetlen és Európaellenes állapot meg­marad, míg a magyar parasztság millióinak földet, kenyeret és munkát nem adunk, addig nem vagyunk igazán revízióképesek. Most pár szót szeretnék szólni a külpoliti­káról, hogy vájjon megtettünk-e mindent kül­politikai téren, hogy a revízió kérdését meg­érleljük. En ismételten lerögzítem magam a .miniszterelnök úr és a magyar kormány kül­politikájához abban az értelemben, hogy a szabad kéz politikáját fenntartotta és abból nem engedett. Tudom és meg vagyok róla győ­ződve, hogy igenis, a magyar kormány nem vállalt olyan lekötöttségeket külpolitikai vonat­hozásban, amelyek az országra nézve károsak lennének és szórói-szóra igaz az, amit a minisz­terelnök úr mondott, hogy a szabad kéz politi­káját valljuk és csináljuk. De egy ország és egy nemzet, amelynek nagyobb hivatása van, minthogy ebben a kis körülhatárolt katlanban éldegéljen tovább, minden magasabb eszmény és magasabb vágyak nélkül, nem elégedhet meg azzal a negatívummal, amit a szabad kéz politikája jelent. Pozitív irányban is meg kell tennünk a magunkét. Vájjon megtettük-e pozi­tív irányban*? Elnök: Képviselő úr, lejárt a beszédideje. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Néhány mondattal befejezem. (Mojzes János: Egy Kun Béla-féle körmondattal! — Derültség.) Kérdem én, vájjon természetes-e, vájjon szükségszerű-e ,az az álláspont, amelyet például Lengyelország Magyarországgal szemben ma magáénak vall? Vájjon nem vagyunk-e mi is részesek abban, hogy Lengyelország ma oly túlságosan közel áll a kisantanthoz érdekben, de legalábbis po­litikában? Nekünk világosan és élesen ki kel­lett volna mondanunk már réges-régen, hogy .függetlenek vagyunk a német politikától, hogy a revízió kérdésében nem vagyunk egy állás­ponton Németországgal, hogy az Anschluss kérdésében elsősorban mi vagyunk érdekeltek, az Anschlussnak legnagyobb ellenségei mi va­gyunk. Abban az esetben, ha a magyar poli­tika ezt kimondotta volna, meg vagyok róla győződve, hogy a tradícióinál, múltjánál és ér­dekeinél fogva hozzánk csatlakozni hivatott Lengyelország ma nem állana a túlsó oldalon. Elnök: A mondat kissé hosszú, méltóztas­sék pontot tenni a végére. (Derültség.) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Még csak egy mondatot. Meggyőződésem szerint & reví­zió, a békés revízió elképzelhetetlen Franciaor­szág nélkül. Nekünk, a magyar politikának meg kell találnunk az utat tai francia politika felé, elsősorban az Anschluss kérdésének tagadásá­val, határozott Ansehluss-ellenes politikával, amikor is azt a politikát kell 'hirdetnünk, 'hogy Ausztriát vissza .kell'csatolnunk a Duna völ­gyéhez és Lengyelország felé, a lengyel-magyiair barátság felé megnyitni az utakat, amelyek szerintem, igenis, nem járhatatlanok. Elnök: Méltóztassék befejezni! (Mojzes Já­nos: Most következik a befejezés, egy kis pi­henő kell a mondat közepén! — Ulain Ferenc: Szívesen hallgatjuk! — Mojzes János: Most jön a pontosvessző! — Derültség.) Méltóztassék rö­viden megmondani, el méltóztatik-e fogadni ia napirendet, vagy nem? vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem, foga­dom el! Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Báró Urban Gáspár ! Br. Urbán Gáspár: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy Vázsonyi János képviselő­társam esetére és incidensére ne térjek ki, an­nál is inkább, mert a párt egyöntetűen oszto­zik abban a felfogásban, amelyet pártunk el­nöke mindnyájunk nevében kifejezett. Ami pedig a Bajcsy-Zsilinszky igen t. kép­viselőtársam által felhozott témákat illeti, hely­zetem igen ikönnyű, mert válaszadásomkor mint egykori subalternusa .állok szemben pa­ranosnokoimmal, aki, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy intencióit mindenkor .a legnemesebb szándékok vezérelték. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Bebizonyította ezt ott kint a harc­téren is, laiminck szemtanúja lehettem szerény magam is. Ami azonban a revízióinak a nyilt választójoggal való összekapcsolását illeti, mél­tóztassék megengedni, hogy ebben vétót emel­hessek és ne osztozhassam felfogásában, mert azt tartom, hogy ennek a kettőnek egymáshoz semmi köze nincs. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől. — Mojzes János: Szóval egy esetleges taép­sziaivazás, nyiltszavazás mellett történik! — 'F. Szabó Géza: Avval ne tessék törődni! — Sauer­born Károly: Lesz-e titkos, vagy nem?) Azt hiszem, mindannyian, akik itt helyet foglalunk, egyetértünk abban, hogy mindnyá­jan helyeseltük a miniszterelnök úrnak azokat a kijelentéseit, melyekben — nem is egyíz.ben — (kijelentette, hogy ő maga sem óhajt többé

Next

/
Thumbnails
Contents