Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-171

578 Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1933 április 7-én, pénteken. Igen, azt hirdetik a magyar népről, hogy éretlen!) Örülök annak, hogy a uiiniszterelnök úr a revíziót a magyar kormány programmjába vette, de ha már a revízióról (beszélünk, feltehetjük a kérdést, vájjon ez a kormány és különösen az előző kormányok megtettek-e mindent arra, hogy mi belső és külső politikánkban minden tekintetben revízióképesek legyünk, olyan értelemben, ihogy mindazt az erőt, amellyel a magyar faj és nemzet rendelkezik, mindazt az erkölcsi erőt, (mindazt a szellemi erőt, mindazt a gazdasági és szociális erőt ennek a nagy célnak szolgálatába tudjuk állítani és Magyarországot, a magyar nemzetet ismét cinjei a helyre állítsuk Középeurópában, amely megilleti, a Dunavölgye első nemzetévé, azzá a nemzetté, amely elsősorban hivatott megmondani, 'hogy milyen legyen a Duna völgyének új rendje. (Taps a baloldalon.) T. Ház! Kérdezem, hogy túlmenve most már a nyilt választójogon, vájjon ilyen helyzetben van-e a csonka ország népe szociális és gazdasági szempontból, a szociális béke szempontjából, megtettünk-e itt mindent ezért a békéért, s hogy a magyar népben szunnyadó és beletaposott óriási értékek és erők felszabaduljanak? Tessék csak megnézni a határmenti magyar lakosság nyomorúságát és elhagyatottságát, vájjon abban a lelki, abban a testi állapotban van-e ez a nép, amely minden magyar erőnek kifejlődését és kifejlődési lehetőségét jelentené. Igazat kell hogy adjanak nekem, hogy igenis, az évszázados magyar szociális kérdések nincsenek megoldva és ebben az irányban nem történnek elhatározó lépések. A t. pénzügyminiszter úr és a miniszterelnök úr a telepítésről beszélt, a telepítés fontosságát hangsúlyozta, de ennek jelentőségét már lerontotta a pénzügyminiszter úr kijelentése, hogyha telepítéshez nincs pénz, tehát csak óvatosan és tapogatózva lehet hozzányúlni. Én azt állítom, hogy míg ez a telepítés nincs megoldva^ míg a magyar birtokmegoszlásban a mai tűrhetetlen és Európaellenes állapot megmarad, míg a magyar parasztság millióinak földet, kenyeret és munkát nem adunk, addig nem vagyunk igazán revízióképesek. Most pár szót szeretnék szólni a külpolitikáról, hogy vájjon megtettünk-e mindent külpolitikai téren, hogy a revízió kérdését megérleljük. En ismételten lerögzítem magam a .miniszterelnök úr és a magyar kormány külpolitikájához abban az értelemben, hogy a szabad kéz politikáját fenntartotta és abból nem engedett. Tudom és meg vagyok róla győződve, hogy igenis, a magyar kormány nem vállalt olyan lekötöttségeket külpolitikai vonathozásban, amelyek az országra nézve károsak lennének és szórói-szóra igaz az, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy a szabad kéz politikáját valljuk és csináljuk. De egy ország és egy nemzet, amelynek nagyobb hivatása van, minthogy ebben a kis körülhatárolt katlanban éldegéljen tovább, minden magasabb eszmény és magasabb vágyak nélkül, nem elégedhet meg azzal a negatívummal, amit a szabad kéz politikája jelent. Pozitív irányban is meg kell tennünk a magunkét. Vájjon megtettük-e pozitív irányban*? Elnök: Képviselő úr, lejárt a beszédideje. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Néhány mondattal befejezem. (Mojzes János: Egy Kun Béla-féle körmondattal! — Derültség.) Kérdem én, vájjon természetes-e, vájjon szükségszerű-e ,az az álláspont, amelyet például Lengyelország Magyarországgal szemben ma magáénak vall? Vájjon nem vagyunk-e mi is részesek abban, hogy Lengyelország ma oly túlságosan közel áll a kisantanthoz érdekben, de legalábbis politikában? Nekünk világosan és élesen ki kellett volna mondanunk már réges-régen, hogy .függetlenek vagyunk a német politikától, hogy a revízió kérdésében nem vagyunk egy állásponton Németországgal, hogy az Anschluss kérdésében elsősorban mi vagyunk érdekeltek, az Anschlussnak legnagyobb ellenségei mi vagyunk. Abban az esetben, ha a magyar politika ezt kimondotta volna, meg vagyok róla győződve, hogy a tradícióinál, múltjánál és érdekeinél fogva hozzánk csatlakozni hivatott Lengyelország ma nem állana a túlsó oldalon. Elnök: A mondat kissé hosszú, méltóztassék pontot tenni a végére. (Derültség.) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Még csak egy mondatot. Meggyőződésem szerint & revízió, a békés revízió elképzelhetetlen Franciaország nélkül. Nekünk, a magyar politikának meg kell találnunk az utat tai francia politika felé, elsősorban az Anschluss kérdésének tagadásával, határozott Ansehluss-ellenes politikával, amikor is azt a politikát kell 'hirdetnünk, 'hogy Ausztriát vissza .kell'csatolnunk a Duna völgyéhez és Lengyelország felé, a lengyel-magyiair barátság felé megnyitni az utakat, amelyek szerintem, igenis, nem járhatatlanok. Elnök: Méltóztassék befejezni! (Mojzes János: Most következik a befejezés, egy kis pihenő kell a mondat közepén! — Ulain Ferenc: Szívesen hallgatjuk! — Mojzes János: Most jön a pontosvessző! — Derültség.) Méltóztassék röviden megmondani, el méltóztatik-e fogadni ia napirendet, vagy nem? vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem, fogadom el! Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Báró Urban Gáspár ! Br. Urbán Gáspár: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy Vázsonyi János képviselőtársam esetére és incidensére ne térjek ki, annál is inkább, mert a párt egyöntetűen osztozik abban a felfogásban, amelyet pártunk elnöke mindnyájunk nevében kifejezett. Ami pedig a Bajcsy-Zsilinszky igen t. képviselőtársam által felhozott témákat illeti, helyzetem igen ikönnyű, mert válaszadásomkor mint egykori subalternusa .állok szemben paranosnokoimmal, aki, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy intencióit mindenkor .a legnemesebb szándékok vezérelték. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Bebizonyította ezt ott kint a harctéren is, laiminck szemtanúja lehettem szerény magam is. Ami azonban a revízióinak a nyilt választójoggal való összekapcsolását illeti, méltóztassék megengedni, hogy ebben vétót emelhessek és ne osztozhassam felfogásában, mert azt tartom, hogy ennek a kettőnek egymáshoz semmi köze nincs. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Mojzes János: Szóval egy esetleges taépsziaivazás, nyiltszavazás mellett történik! — 'F. Szabó Géza: Avval ne tessék törődni! — Sauerborn Károly: Lesz-e titkos, vagy nem?) Azt hiszem, mindannyian, akik itt helyet foglalunk, egyetértünk abban, hogy mindnyájan helyeseltük a miniszterelnök úrnak azokat a kijelentéseit, melyekben — nem is egyíz.ben — (kijelentette, hogy ő maga sem óhajt többé