Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-171

Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1933 április 7-én, pénteken. 577 szoros logikai összefüggésre, amely a revízió megoldása és iái titkos választójog között fennáll. T. Ház! Nem tudom elképzelni, hogy a miniszterelnök úr, aki az első 'magyar kormányelnök, aki programmjába felvette a revíziót és a revíziót állandóan hangsúlyozza, sőt a revízió gondolatának az európai közvéleményben való térhódítása és a maga kormányzata között bizonyos összefüggést is konstruál, s aki e mellett a titkos választójog nyilt és határozott hívének vallja magát, (Mojzes János: Bethlen programmjában is benne volt!) miért tette meg azt a szerintem nagyon is nem taktikus, nem helyes és igen sok vonatkozásban káros kijelentést, hogy a titkos választójogot csak a parlament mandátumának lejártakor hajlandó törvényjavaslat alakjában a Ház elé hozni. Érteném még a miniszterelnök urat abban az esetben, ha ő a titkos választójog ellensége volna, de nem értem akkor, amikor világosan lekötötte magát a titkos választójog mellett. Nem értem tehát: miért akarja ezt a fontos kérdést, amely a nemzeti társadalom benső megnyugvása szempontjából is — igenis, állítom Eckhardt Tibor képviselőtársam felfogását megerősítve — sa revízió szempontjából is rendkívüli jelentőségű, háttérbe állítani, holott a közelmúltban még olyanféle kijelentéseket hallottunk, hogy a költségvetés után a kormány a parlament elé a választójogot hozza. (Mojzes János: A választójog csak mézesmadzag! 12 év óta ezt csinálják!) T. Ház! Legyünk azzal egészen tisztában, hogy a revízió kérdése, bármennyire is előnyomulóban van az európai közvéleményben és bármennyire is megvannak, nem mondom, hogy a közeli, de megvannak a lehetőségei, amelyek az európai politikában egy revíziós megoldás felé érnek, azt állítom, hogy Magyarország addig nem komolyan, nem teljesen revízióképes, addig nem állhatunk oda az európai tárgyalóasztalhoz, míg mai alkotmányunknak e szégyenfoltját, a nyilt választójogot, amely Európában egyedül áll, mint egy elmúlt világnak maradványát, (Felkiáltások a jobboldalon: Nemcsak nálunk van meg! — Mojzes János: Szovjet-Oroszországban is nyilt választójog van!) gyökeresen ki nem irtjuk és egy európai nem&ethez, egy európai múltú nemzethez, egy nagy és dicső múltú, nagy hivatású és pedig Európa pacifikálása, Európának a balkanizmustól való megmentése terén nagy hivatású nemzetnek meg nem adjuk ezt az elemi jogát, hogy szabadon válassza meg a maga képviselőit és az ősi magyar alkotmány, az egész magyar történelem szellemében a nemzeti önkormányzatnak ezt az alapvető feltételét meg ne adjuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. Ház! Ezzel az érveléssel leihet szembeszállni, de ezzel az érveléssel szemben nem érv a zajongásés nem érvek azok a személyeskedő kitételek, és tízéves és tizenkétéves piszlicsárdolgoknak előráncigálása, (Ulain Ferenc: Ha mi azokat mind előhoznánk!) amelyeket Berki Gyula képviselő' úr velünk, az, ellenzékkel szemben (Eckhardt Tibor: Megrendelésre!) állandóan mint a kormánypárt módszerét alkalmazza. Szerintem a t. túloldalnak, a magyar parlament mai többségének méltóságával sem fér össze az, hogy komoly érvekkel .szemben ilyen módszereket állítson szembe. (Eckhardt Tibor: Jellemző! — Berki Gyula: Parlamenti leader. Gratulálok! — Egy hang a jobboldalon: Nem is hullotta', mit mondott! — Eckhardt Tibor: Nem is fogom hallani, mert vannak emberek, — sokan ivarnak, — akikre nem vagyok kíváncsi!) Voltak a t. miniszterelnök úr húsvéti beszédében számunkra örvendetes kijelentések is. Örömmel vettük például azt, hogy tavasszal nagy arányokban megindul a közmunka: (Ulain Ferenc: Közmiunkácska!) Ürömmel, bár megjegyzem, hogy a közmunkáknak ezzel a mértékével mi nem lehetünk megelégedve. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különösen nélkülözzük a minden Ínséges faluban «kívánatos és nélkülözhetetlen szükségmunkákat, amire nincs elegendő fedezet és amire vonatkozó kérésemre és. kérdésemre a múltkor nem is kaptam a t. kormánytól választ. Az az egymillió, vagy másfélmillió pengő pedig, ami állítólag ezekre a szükségmunkákra rendelkezésre áll, nem elegendő. (Mojzes János: Nem kell ilyen kellemetlen kérdéseket feltenni!) De örömmel vettem a t. miniszterelnök úrnak azt a kijelentését is, hogy a jövőben reformpolitikát akar csinálni, mert hogy eddig nem csinált, ezzel tisztában lehetünk. (Ulain Ferenc: Telepítést akarunk!) Különösen örömmel vettem azt a kijelentést, hogy ezt a reformpolitikát nem idegenből vett példák nyomán, hanem a magyar történelem szellemében óhajtja megindítani. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ebben a kijelentésében tehát némi cáfolatát érzem azoknak a szállongó híreknek, hogy a magyar kormány egy olyan parlamentet akar összehozni, amelynek alsóházában a onai burkolt érdekképviselők tömege mellett jönnek a valóságos és nyilt érdekképviselőik. A miniszterelnök úrnak említett kijelentése engem megnyugtat a felől, hogy ilyen reform nincs ^ tervbevéve, mert ez ellen a reform ellen, a népképviseleti gondolatnak ilyen meghamisítása -ellen mindenesetre már előre vétót mondunk és azzal szemben a legélesebb harcot jelentjük be. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ismétlem, súlyos és káros kijelentése volt a miniszterelnök úrnak az, hogy ő a titkos választójog meggyőződéses híve, nem hajlandó a titkos választójogot a közel jövőben idehozni a Ház elé, hanem csak közvetlenül a parlamenti mandátum lejárta előtt. T. Ház! Ha a revízióról beszélünk, méltóztassék csak elképzelni azt a képtelen helyzetet, hogyha esetleg (Mojzes János: A felszabadított területek nyilt szavazással szavaznának!) az elszakított területek ide visszakerülnek, vagy egy részük visszakerül békés revízió útján, ott — legalább is papiroson — a magyarság kevesebb politikai joggal fog azután rendelkezni, mert nyilvánvaló dolog, hogy abban az esetben a nyilt választójog arra a területre is érvényes lesz. (Mojzes János: Egyszerre éretlenek lesznek!) Tudom, hogy a demokrácia, amire elsősorban Csehszlovákia és a cseh külügyminiszter annyit hivatkoznak, nem igazi demokrácia. Nem igazi demokrácia az, ahol a magyar irodalomnak és művészetnek és a sajtónak termékeit nem lehet bevinni. Tudom, hogy az általános titkos választójog formái mögött sok súlyos erőszak történik, elsősorban a felvidéki magyarsággal szemben politikai téren is, de a nyilt választójog papiroson mégis eszköz az ő kezükben ellenünk, eszköz a kezükben az európai közvélemény előtt a mi befeketítésünkre és annak a hitnek tovább plántálására, tovább növelésére, hogy mi itt Európában a reakció utolsó, ősi fészke vagyunk. (Mojzes János: Es hogy mi itt éretlenek vagyunk! 83*