Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-171

Az országgyűlés képviselőházának 17 i totta,, (Derültség. — Váry Albert: Ez <& művészet!) vájjon igaz-e az, hogy a Mátra-szanatóriumból a betegek elszökdösnek, igaz-e az, hagy a betegek csapnivaló, rossz kosztot kapnak, hogy a kéményből befúvódik a füst, éppen.oda, ahol a betegeknek fekvőkúrát kellene tartaniok és ezáltal, ahelyett, hogy »gyógyítanák, megmérgezik őket, igaz-e, hogy a Mátra-szanatórium igazgatója a betegeket nem nézi meg, nem látogatja, (Petro Kálmán: Kiváló ember az igazgató!) de az állami pénziből fenntartott igazgatói lakás számára ezer pengőért vásároltak szőnyegeket. -• Hogy először ezekkel a; témákkal végezzek, megállapítom, és pedig személyes meggyőződés és tapasztalat alapján, hogy .a Mátra-szianatóriumban minden tekintetben minden a legna^ gyobb rendben van. (Felkiáltások a. jobboldaton; Nahát!) A Mátra-szanatóriumból a betegek mem szöknek el, hanem nagyon meg vannak elégedve (Felkiáltások a jobboldalon:: Tolakodnak oda!) Igaz, előfordult a Mátra-iszasnatórium -megnyitása óta, hogy három asszony, aki amellett, hogy tüdőbeteg volt, hisztérikus is volt, nem volt megelégedve az ottani. ellátással és bánásmóddal és otthagyta a szanatóriur mot.- Azt .hiisiziem, ez minden szanatóriumban előfordul: (Derültség.) A koszt minőségileg is kifogástalan. Ellenben tény az, hogy a -koszt nem olyan fűszeres, mint amilyen fűszeres . koszthoz, különösen az alföldi magyar ember szokva van. Ez azonban a dietika kérdése, ehhez laikus szemmel hozzászólni nem lehet. Egyébként, amint mondottam, megállapítottam, hogy a koszt mennyiségileg és .minőségileg kifogástalan. Ami a füst kérdését illeti, ebben a tekin^ tétben semmi kifogás nines. Égy dolog azonban megtörtént, (Halljuk! Halljuk!) Gyöngyös városa, amely a szanatórium területén természetesen érdekelve van, lignitbányákkal ren-\ delkezik és rendkívüli módon forszírpzta, hogy a szanatórium fűtésére az ő lignitjét próbálják ki. Ebben a tekintetben próbák történtek és akkor megesett, hogy a szanatórium kertjében^ ennek a lignitfüstnek savanyú szaga érezhető volt. Mindössze három próbafűtésről van szó, (Derültség.) Ami az igazságot illeti, ő minden tekintetbenkifogástalan a hivatásának magaslatán álló kiváló orvos, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) aki feladatait a leglelkiismeretesebben teljesíti. Neki, mint igazgatónak, nem kötelessége betegeket kezelni, arra valók az osztályos főorvosok és az orvosi személyzet. Ezen .a kötelességén túlmenően azonban az -igazgató-főorvos, miként magam meggyőződtem róla. minden olyan esetben, amikor a betegek állapotában változáiS. áll be, vagy amikor operatív beavatkozás szüksége merül fel, jelentést tétet magának s a betegeket maga megvizsgálja. Ennél többet megkövetelni, sőt ezt is megkövetelni attól ;

az igazgatótól már sok, j Ami a szőnyegét illeti, az igazgató lakásába szőnyeget nem kapott, ellenben van egy hivatali szobája a szanatórium épületében, amely egyúttal fogadószoba az ott jelentkezők 'számárai, ebbe, igenis, vettek iáz állam költségén egv szőnyeget. (Helyeslés a jobboldalon.) Menjünk ^tovább. A t. képviselő úr megint kérdés alakjában gyanúsítja meg a belügyminisztérium közegészségügyi, államtitkárát azzal, hogy a Mátra-szanatórium építésének eredetileg négy és félmillióban előirányzott költségei ülése 1933 április 7-én, pénteken. 57Ű az ő befolyására emelkedtek fel 8 millió pengőre, (Vázsonyi János: Ezt nem mondtam, azt mondtam, hogy az ő -befoyá.sára történt meg!) aki «befolyásával döntött abban, hogy a négy és félmillió pengő nyolcmillióra emelkedett.» A napló szerint ezt mondta a képviselő úr. (Vázsonyi János: Nem így mondtam! Meg fogom mondani, mint mondtam!) Ennek a története, ahogy a mai napon megállapítottam!, a következő. Tény az, hogy Jend rassik műépítész-professzor, aki meg volt hízva az előzetes tervek és költségszámítások elvég^ zésével, nagyon optimisztikusan és a viszonyok teljes ismerete nélkül négy és félmillióban irányozta elő a szanatórium építésének költségeit, A szakértők, úgy a kereskedelemügyi minisztérium műszaki hivatala, mint a bevont építészek, rögtön megállapították, hogy ennyiből ezt az építkezést elvégezni nem lehet, ennélfogva azonnal megkezdték az alapos számításokat, és tekintettel arra, ;

hogy 1930-ban az árak és a immkabérek tekintetében óriási eltolódások indultak meg, — hiszen ahban az évben a munkabérek 30—40%-ig emelkedtek, — végleges költségelőirányzatot akkor készítettek, amikor az összes munkálatokra a versenytárgyalások eredményei beérkeztek. Akkor összeállították a költségelőirányzatot... (Friedrieh István: Mégegyszer annyiba került, ahogy tervezték!) Nem. (Friedrich István: Tárgyalták a Házban és a miniszter el is ismerte!) Jendrasöik előzetes terve inégy és félmilióra szólt. (Vázsonyi János: Es nyolcba került.) Nem. Az; a terv, amelyet a kiíráskor megcsináltak, szólt 6"7 millióról az építkezések és egy millióról a berendezés tekintetében, összesen 7'7 millióról, az eredmény pedig 7'3 millió, vagyis az előirányzattal szemben 40U.000 pengő megtakarítás mutatkozott. Csak azt akaróim konstatálni, hogy ebben az adminisztratív államtitkárnak semmi része sem volt. Az adminisztratív államtitkár nem is volt elnöke az építési bizottságnak, mint ahogy a képviselő úr állítj építési bizottságban közreműködött hivatalból, annak elnöke néhai Vass József miniszter volt. , Végül felemlítette még igen gyanúsító módon a képviselő úr az úgynevezett Rockefeller-pénzek kérdését. A Rockefeller-Foundation a Közegészségügyi Intézet és az ezzel kapcsolatos intézmények építkezésére körülbelül másfélmillió pengőt bocsátott rendelkezésre. Ez a másfélmillió pengő az építkezéseknél felhasználtatott ' kamataival együtt —mert ' megjegyzem, a Rockefeller-Foundation kikötése értelmében ezt nem lehetett állami pénzként kezelni, hanem takarékpénztári betétként kellett kamatoztatni, tehát kamatozott, — és szabályszerűen, erről meggyőződtem — úgy az . állam, imint a Rockefeller-alapítvánnyal szemben, amellyel természetesen szintén elszámolással tartoztak, elszámoltatott, a számadóknak a felmentés mindkét részről megadatott. Mindenféle olyan állítás tehát, amely ezzel ellenkezik, alaptalan gyanúsítás, Ezen a komplekszumon kívül a RockefellerFoundation minden esztendőben ad bizonyos összeget közegészségügyi intézményeink fenntartására és fejlesztésére. Ezt az összeget a Rockefeller-Foundation egyenesen a Közegészségügyi Intézet igazgatójának, dr. Johan Bélának kezéhez adja, aki ezt elszámolás mellett kezeli. A kezelés úgy történik, hogy ezek az összegek takarékpénztári betétre helyeztetnek el és a tőkék (kamataikkal együtt úgy a Rockefeller-Intézetnek, mint pedig az államnak