Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 193 S március 9-én, csütörtökön. 49 is és már, amikor megalkotják, viselős. Vi­selős, mert hoz magával újabb ilyen törvé­nyeket, amelyek ennek a törrvénynek a bak­lövéseit újabb novellával fogják kiigazítani, azonkívül hozza magával a céltalan és ész­szerűtlen közigazgatási intézkedések egész so­rozatát, mert azok a közigazgatási tisztviselők, akiknek a felei ott vannak a hivatalban, vá­rakoznak és szinte már sort állanak, e tör­vény alapján az egyes eseteket nem tudják el­intézni. Ez a 'bürokrácia diadala! En nem ajánlom senkinek, hogy szakvizsgára jöjjön ebből a törvényjavaslatból, mert azon a szak­vizsgán meg fog bukni! (Jánossy Gábor: A cenzorok is?) Megbukik az igen t. előadó úr, a miniszter urat is meg lehet buktatni és azt hiszem, hogy Jánossy Gábor képviselőtár­sammal mi nem is merünk jelentkezni, mert biztos, hogy megbukunk ebből a zavaros tor­vényből. (Jánossy Gábor: Eszem ágában sincs! — Rakovszky Tibor: De azért jobb lenne megint olyan fiatalnak lenni! — Jánossy Gábor: Az megint más lapra tartozik! — De­rültség.) Hol van ebben a törvényben az egy­szerűség, a gyorsaság, az olcsóság, az élettel való kapcsolat? Most azonban méltóztassanak megengedni, (Halljuk! Halljuk!) hogy rátérjek arra a részre, amely az 1901 : XX. tc.-kel, tehát ma­gával a jogorvoslati résszel foglalkozik. A közigazgatásban kétségtelenül sok fórum van,. Ezt egyszerűsíteni akarták 1901-ben is és az akkori törvény a felülvizsglálati kérel­met azért ihlozta be, hogy egyfelől gyorsítsa a közigazgatási intézkedéseket, másfelől répa­rámatóvá tegye a közigazgatási intézkedése­ket abban az esetben, ha a helyi hatóságok törvénytelenül és igazságtalanul jártaik volna el. A felülvizsgálati kérelemre vonatkozó ren­delkezés az 1901. évi XX. tc.-ben 'úgy szól, hogy äz alsófokú 'hatóságok két egybehangzó határozatával befejezett ü^veket^ érdemben, már a harmadik fok nem bírálhatja fdl.nl . do ha törvénysértés., szabálysértés van, akkor a benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján megsemmisít'lieti, — nem köteles megsemmisí­teni, de megsemmisítheti — az alsóbbfokú ha­tározatokat. Erre szükség volt, mert az igaz­gatási rendszerünkben előforduló törvénysér­téseket, (Turchánvi Egon: És a helyi mellék­szemoontokat!) éa a helyi mellékszemponto­kat ilyeinmódou kívánták reparálni. Ha tehát egy ilyen felülvizsgálati kérelem feÜött a bel­ügymini sztérinmba, ott voltak simlik és azok szerint intézték el ezt. Az előadóknak azt^ kel­lett megvizsgálniuk, hogy vam-e törvénysértés, olyan törvénysértés, amelyet az állam rendje nem tűrhet meg. Ha akadt ilyen törvétnysér­tés, akkor megsemmisítették az alsófokú hatá­rozatokat abban az esetben, ha az érdemi in­tézkedés nem. volt jó. De ha az érdemi intéz­kedés jó volt, akkor nem semmisítették meg a határozatokat, bamem az igazgatási szerve­ket figyelmeztették a törvény betartására, vacy esetleg- fegyelmi eljárást indítottak elle­nük, mert az érdemi intézkedés maga jó volt és azt az éle+viszoinyt nem akarták rendezetle­nül hagyni. Ezt azért kontemplálták így, 'hogy ne állítsa be a közigazgatás működését a har­madfokú jogorvoslattal de másfelől lehesse­nek figyelemmel a főfelüpyeleti hatóságok. Ezt az eljárást ez a törvényjavaslat most meg­szünteti. Hiszen ezt meg is kellene szüntetni, ha megvolna az a középfoka közigazgatási bíróság, ha megvolna a szolgálati pragma­tika, am elvnek értelmében azt a tisztviselőt a törvénysértésért felelősségre lehetne vonni, vagy ha az a tisztviselő nem volna köteles akár politikai, akár más szempontokból intézni a közigazgatási ügyeket. De ezek a feltételek nincsemek meg. Marad a két alsófokú hatóság és ezektől további felebbvitelnek helye nincs. A magánféllel szemben elkövethetik a legna­gyobb igazságtalanságot, nincs neki jogorvos­lati módja, ellenben' a főispánoknak ez meg­adatik. Mindazoknak a maigánfeleknek, akik saját erdekeiket védik, el kell menniök például a politikai hatósághoz, (Jánossy Gábor: A. tiszti ügyész közérdeket képvisel! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hát a főispán mit képvisel?) hogy kikömyöi­rögjék a maguk számára a fellebbezést. Ilyen módon gondolják tehermentesíteni idefenn a belügyminisztériumot. Hát itt törö­köt fognak, mert nem tehermentesítik & mi­nisztériumot. Az állampolgárok az igazságta­lan elbánás érzetében a panaszok légióját fog­ják a miniszter elé vinni és kívánni fogják, hogy az 1886 :XXI. te. 10. §-a alapján — ez a rendkívüli beavatkozás joga — avatkozzék be a konkrét ügyekbe. Divatos jogorvoslat lesz az újrafelvételi kérelem, mert az igazság akármi­lyen módon utat akar magának törni és nem bírja el, hogy ilyen módon ilyen injuriák tör­ténjenek. Ebben a tekintetben tehát nem lesz segítség, mert óvóintézkedések nincsenek. Másfelől, mélyen t. Ház, az igazgatásnak most már nemcsak egyszerű közigazgatási kér­déseket kell elintéznie, hanem ipari téren is és más szakkérdésekben is az intézkedéseknek egész sorozata hárul rá. Hol lesznek a szak­szempontok biztosítva, ha ezek a kérdések nem kerülhetnek fel az alsófokú helyi hatóságtól? Az a szolgabíró és alispán nem- tud mindent, annak egyoldalú közigazgatási műveltsége van. Hol van a szakértők meghallgatása biz­tosítva? (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Vagy vegyük a vagyoni^ ügyeket, ahol a fórumoknak olyan trifurkációja állhat elő, hogy például a törvényhatósági városok ügyeiben öt szerv intézkedik: a polgármester külön, a kisgyűlés külön, a törvényhatósági közgyűlés külön, a pénzügyminiszternek is van beleszólása, a belügyminiszternek is van bele­szólása. Ha a vagyoni kérdések nincsenek egy rendszer alapján összefoglalva és ha nincs biztosítva az együttes áttekinthető intézkedés, akkor a szerveknek legjobb akarata mellett is Csákv szalmájává válik a közvagyon. Vagy itt vannak a fegyelmi ügyek. Em­lékszik Jánossy képviselőtársam, hogy az 1929. évi XXX. te. vitája során milyen harcot vív­tunk, hogy a törvényben a rendbírság ne le­gyen benne? (Jánossy Gábor: Ügy van! Mi ketten! Azért maradt meg, mert csak ketten voltunk ellene!) Ezt szégyenének tartom a közigazgatási tisztviselői karnak. Tudja most mi a helyzet, képviselőtársam? Ha nem fő­benjáró büntetést kap az a közigazgatási tiszt­viselő, akkor ott helyben elintézik, akármilyen is az igazsága. Addig fél vihette az 1886 :XXL te. szerint a belügyminiszterhez és igazságot kaphatott, most azonban kap valami büntetést, amely nem a legmagasabbfokú, s az ezzel a büntetéssel járó capitis deminutio-t egy életen keresztül viseli. (Zaj.) Felháborító ez. Vagy itt vannak az építési ügyek, ahol a törvényhatósági városokban vagy Budapest székesfővárosban a vagyoni érdekeltségeknek egész komplexusát jelenti egy építési engedély 8*

Next

/
Thumbnails
Contents